Öt évvel ezelőtt váratlan látogató jelent meg a perui Ajilalo városában található étterem ajtajánál. Lecövekelt, és reménykedve nézte az ínycsiklandó ételeket, orrát rabul ejtette a sülő hús illata. Nyilvánvaló volt, hogy régóta az utcán él, talán hetek telhettek azóta, hogy utoljára valamilyen rendes eledellel tömhette meg pocakját.

Kitartása, könyörgő tekintete a tulajdonos figyelmét is felkeltette, s bár könnyedén elzavarhatta volna – ahogy olyan sokan teszik - , a férfinak megesett a szíve a szomorú sorsú kóborkán.

Levett egy tálat a pultról, és jól megpakolta finom falatokkal, majd odatette az éhes kutya elé. Hamar lába kélt az ételnek, melyet boldog mosollyal a pofiján, lelkes farokcsóválással hálált meg jótevőjének. És ekkor kezdetét vette a szokatlan hagyomány, mely a mai napig megörvendezteti a környékbeli hontalan ebeket.

Nem telt bele sok idő, a tulaj kedves és nagylelkű cselekedetének híre ment a négylábú közösségben. Attól a naptól fogva minden este tiszteletét teszi egy-két kóbor kutya az étterem előtt a különleges vacsora reményében. Időként új arcok, vagyis pofik is felbukkannak, de vendégeit elsősorban a régi ismerősök teszik ki. Ügyfélköre apránként bővül, és annyi bizonyos, hogy mindenki elégedetten távozik.

„Ők a legnagyszerűbb vevőim. Szerencsére a vendégek is kedvesen reagáltak a kutyák jelenlétére. Megsimogatják őket, és adnak még nekik néhány extra falatot. Gyakran hoznak magukkal otthonról is ételt, amelyet az ebek örömmel elfogyasztanak.” - mesélte az étterem kutyabarát tulajdonosa, Gerardo Ortiz.

A férfi már meg sem lepődik azon, ha munka közben felpillant, és meglátja az őt figyelő szempárt. A kutyák mindig tisztelettudóan viselkednek, sohasem tolakodnak, szép csendben megvárják, míg rájuk kerül a sor. S miután elfogyasztották az ennivalót, udvariasan megköszönik.

„Pénzzel nem tudnak fizetni, helyette örömteli mosolyokat és csóválást kapunk cserébe. Rettentően hálásak, mi pedig sokkal jobban szeretünk adni, mint kapni. Gyerekkorom óta imádom az állatokat. Édesanyám mindig arra tanított, hogy amikor csak tehetem, segítsek másoknak: embertársainknak és állatoknak egyaránt. Ő inspirál engem nap, mint nap.” – mondta el meghatódva a férfi.

A napi ételosztás nemcsak azt jelenti a gazdátlan ebek számára, hogy végre nem kell aggódniuk az aznapi betevőjük miatt. A jószívű tulajtól érkező törődés e gesztusa reményt nyújt nekik, hogy az ő életük is számít. Rengetegen elnéznek felettük, hosszú éveket, akár egész életüket leélhetik az utcán, így sosem tapasztalhatják meg, milyen is biztonságos otthonban, szeretettel körülvéve megélni a mindennapokat.

Ám egy önzetlen embertől érkező apróság egy igazi csodával ér fel számukra.