Génjeikben hordozzák a kutyák az ember megértését

A háziasított kutyák azzal a csodálatos képességgel jönnek a világra, hogy már kölyök koruktól kezdve kapcsolódni tudnak az emberhez – feltevések szerint azért van ez így, mert erre (is) tenyésztettük őket. Kéthónapos kölykök például már azt is fel tudják ismerni, ha az emberek bizonyos tárgyakra mutatnak, illetve kíváncsian néznek arcunkra, amikor beszélünk hozzájuk. Mindkét jel arra utal, hogy a kutyák veleszületett képessége az, hogy a testbeszéd segítségével interakcióba lépjenek velünk.

Kutya és ember viszonya minden esetben egyedi, ez pedig jelentősen befolyásolhatja a négylábú viselkedését is, de a kutatások szerint említett képességek legalább 40%-a a génjeikből ered:

„A háziasítás során, amikor a farkasból létrejött a kutya, e szociális készségek is a szelekció részét képezték. Olyasvalami ez, ami az idők során beléjük ivódott, és már nagyon fiatal korban felszínre tör, már azelőtt, hogy megannyi tapasztalatot szereznének az emberrel kapcsolatosan” - mondta el Emily Bray, az Arizonai Egyetem kutatója.

Bray és kollégái 375 golden retriever és labrador kölyköt vontak be a kísérletbe – mindegyiküket segítőkutyának szánták a későbbiekben. Az apró bundásokat legkorábban nyolchetes korukban lehetett a teszteknek alávetni, mivel már éppen elég idősek voltak ahhoz, hogy étellel lehessen motiválni őket.

A kutatók azt találták, hogy a kölykök közel 70%-a megtalálta a pohár alá rejtett jutalomfalatot, amikor az ember rámutatott a pohárra. A feladat sikeres teljesítésének aránya a kezdetektől fogva kiemelkedően magas volt, ami arra utal, hogy a kölykök már eleve tudták, mit jelent az, ha valaki rámutat egy adott tárgyra, hiszen idejük sem lett volna elsajátítani ezt az ismeretet. A kontrolltesztben már két pohár szerepelt, ahol csak az egyik alatt volt étel. Itt inkább véletlenszerűen bukkantak rá a finomságra, vagyis a résztvevők nem pusztán az orrukra és szaglásukra támaszkodtak.

Természetesen kölyök és kölyök között is akadt különbség abban a feladatban, ahol az ember rámutatott egy adott tárgyra. A kutatók véleménye szerint azonban ez is magyarázható a genetikával. Statisztikai elemzések alá vetették a retrieverek szüleinek és más rokonainak adatait, az eredmények alapján pedig az eltérések 43%-át genetikai tényezőkkel magyarázták.

A kísérlet másik részében azt vizsgálták, miként reagálnak a kölykök a „gügyögésre”, vagyis arra, ahogy a szülők, gondozók csecsemőkkel és kisbabákkal „beszélgetnek”. Talán nem meglepő, hogy a kiskutyák kíváncsian hallgatták az embereket, átlagosan több mint 6 másodpercig tartották szemüket a beszélő arcán. Vagyis megértették, hogy az ember most éppen hozzájuk beszél, velük kommunikál. A kölykök viselkedése között felmerülő különbségekért ezúttal is kb. 40%-ban a genetika tehető felelőssé, állította Bray.

Annál a tesztnél viszont, ahol a kicsik képtelenek voltak kinyitni egy finomságokkal teli dobozt, azt találták, hogy úgy egy másodpercig nézték a kutató arcát, vagyis konkrétan még nem keresték az ember segítségét.

Az eredmények azt sugallják, hogy a kölykök többsége, a fiatal gyermekekhez hasonlóan, veleszületetten képes arra, hogy megértse azt, amikor az ember beszél hozzájuk, és reagálnak is rá. De nyolchetes korban még nem fejlődött ki az a szociális készség, mely ahhoz szükséges, hogy az emberhez forduljanak segítségért, ha olyan akadály elé kerülnek, amit egyedül nem tudnak megoldani.

A tanulmány fontos információkkal szolgálhat mind a tenyésztők, mind a leendő gazdik számára, teszi hozzá Bray. Előbbi dönthet úgy, hogy olyan kutyákat tenyészt, melyek nagyszerű szociális készségekkel rendelkeznek, tudván, hogy ez egy örökölhető vonás. Emellett kiválogathatják azokat a kölyköket, akik figyelik az ember arcát, amikor beszélnek hozzájuk, hiszen ez erőteljes alapot szolgáltathat a fajok közötti kötelékhez. Ahogy a kutató megfogalmazta:

„Ha a kedvenced képes olvasni abból, amit felé kommunikálsz, nagyon valószínű, hogy a kapcsolatotok is egyre jobb és harmonikusabb lesz a jövőben.”