Hangos tapssal búcsúztatták a menhely legrégebbi lakóját, amikor hazasétált új gazdájával

260 nap. Ennyi időt töltött el rácsok mögött a keverék, miután bekerült a menhelyre. Eleinte csupán egy megszeppent kutyát láttak benne, ám hamarosan kiderült, hogy maguk az emberek feszélyezték, bármivel is próbálkoztak. Nehezen viselte a menhelyi környezetet, a dolgok lassacskán rosszabbra fordultak.

„Fogalmunk sincs, milyen helyen élhetett korábban, de szemmel láthatóan sok időre volt szüksége ahhoz, hogy újra bízni tudjon. A finom falatoknak hála oldódott egy kicsit, amint kiengedték a kennelből és szaladgálhatott a futtatón” – emlékeztek vissza az állatmentők a kezdetekre.

Bizalmatlansága nagy részben eredhetett onnan is, hogy saját gazdái adták le. Arra hivatkoztak, hogy nem érnek rá foglalkozni vele, és különben is elköltöznek. Ez tavaly decemberben történt, így hát karácsonyi ajándékként egy vadidegen helyen találta magát a szomorú kutyus. Nem értette mi történik vele, miért hagyták el… Tudták, hogy egy végtelenül türelmes, megértő és gondoskodó önkéntes segíthet csak neki. Teltek-múltak a hetek, hónapok, és Big Mac még mindig nem talált otthonra. Mígnem egy nap megtörtént a csoda.

A menhely egyik önkéntese ugyanis örömmel vállalta a kihívást, amit a zárkózott, félénk kutya jelentett. Egyszerűen beleszeretett, és elhatározta, hogy magához veszi. Örökre.

„Miután hazavitték, az első éjjel 12 órán aludt egyhuzamban, annyira kimerítette a menhelyi élet. Lassacskán kibontakozott kedves, barátságos természete –a család meglévő kutyáját és még a macskákat is játszani hívta. 180 fokos fordulatot vett, és egy fantasztikus kutyát ismerhettek meg a személyében.”

Új négylábú barátai rengeteget segítettek Big Mac-nek abban, hogy újra bízni tudjon az emberben. A séták során eleinte kicsit félt, de amint látta, hogy a másik kutya szerint „minden okés”, ő is feloldódott, és rájött, hogy nem kell tartani az emberektől sem.

Azon a bizonyos napon, amikor utoljára lépett ki az állatotthon kapuján új gazdija oldalán, a dolgozók és önkéntesek különleges meglepetéssel köszöntek el tőle. Felsorakoztak a bejárathoz vezető út két oldalán, és hatalmas ováció közepette megtapsolták az elsétáló párost.

„Készen állt a búcsúra. Fikarcnyit sem érdekelték a játékok, a finom falatok. Egyszerűen csak haza akart menni.” És nem is lehetne boldogabb új családjával!