Igéző tekintet - Miért van a legtöbb kutyának barna szeme?

Borostyánsárga, jegeskék, gesztenyebarna... Az Amerikai Kennel Klub adatai szerint mindössze a kutyák 8 százaléka rendelkezik a barnától eltérő szemszínnel. De mi okozhatja ezt?

Valaha farkasok voltak

Eddig ismereteink szerint a kutyák a farkasoktól származnak. Ám ha belenézünk egy farkas szemébe, akár élőben, akár fényképen, legtöbbször egy sárga szempár tekint ránk vissza. Akkor hogyan lehetséges, hogy a kutyák java-részének barna a szeme?

A japán Teikyo Egyetem kutatócsoportja erre a kérdésre kereste a választ nemrégiben. Először azonban egy másik kérdést kellett körbejárni: valóban igaz, hogy a farkasok szemszíne nagy általánosságban világosabb a kutyákénál? Ehhez szürkefarkasokról és kutyákról készült portrékat gyűjtöttek össze, majd feljegyezték szemszínüket. Az adatok alapján kiderült, hogy a kutyák íriszének színe messzemenően a sötétebb árnyalatokat képviseli.

A barna szem visszavezethető az emberi beavatkozásra?

Etológusok és a farkasokat tanulmányozó szakemberek azt sugallják, hogy a farkasok világosabb színű írisze adaptív tulajdonság, vagyis a környezethez és társaikhoz való alkalmazkodással függ össze. Hasznos lehet például a vadonban történő kommunikáció során. A világosabb íriszből jobban kitűnik a fekete pupilla, ami fokozza a láthatóságot.

Mivel a farkasok gyakran falkában vadászban, együttműködésüket elősegítheti, ha jobban látják, társuk mire fókuszál az adott pillanatban. A pupilla kitágulása fokozott éberségről és erőteljes érzelmekről árulkodik, ezáltal is üzenetet közvetít a falka többi tagjának (például, hogy bőséges vacsora várható).

Miért tűnhetett el farkasok világos írisze a kutyák háziasítása során?

A kutatók úgy vélik, az emberek szándékosan választották ki azokat az állatokat, melyek sötétebb szemszínnel rendelkeztek, és őket tenyésztették tovább. Egyik elmélet szerint a szelekció oka, hogy a barna szemtől jobb, szerethetőbb, megbízhatóbb társaknak érezték a kutyákat.

Elég csak egy kisbabára gondolni, hiszen pici korban még nagyobb a pupillánk, mint felnőtt korunkban. Legtöbben ösztönösen is vonzódunk a csecsemőkhöz, a tág pupillát pedig gyakran a kedvességgel és barátságossággal hozzák összefüggésbe.

A sötét írisznek hála a pupilla és az írisz határvonala valamelyest elmosódik, amitől a barnaszemű kutyára nézve olyan érzést alakul ki bennünk, mintha a szeme egyetlen nagy sötét pont lenne.

A kutatók azzal érveltek, hogyha ezek az elgondolások igaznak tekinthetők, akkor az emberi megfigyelő számára a sötétebb szemű kutya is sokkal vonzóbb, mint egy világos szemű. Azt feltételezzük róla, hogy az általunk kívánatos jellemvonásokkal rendelkezik, személyisége kedvesebb, barátságosabb, szeretnivalóbb.

Kutyaszem – Ablak a lélekre?

Felmerül a kérdés, hogy a barna szemű kutyáknak a tekintete is jobban tükrözi igaz valóját? Vagyis a lelkét. A felvetés teszteléséhez a kutatók különböző kutyákról gyűjtöttek fotókat. Szerepeltek közöttük fajtatiszták és keverékek, mindenféle színű bundával.

Ahhoz, hogy a fejforma és egyéb tényezők a lehető legkevésbé befolyásolják a résztvevők véleményét, úgy vágták meg a fényképeket, hogy a kamerába tekintő kutyának csupán a szeme és a pofája volt látható. Párokra rendezték a képeket, ahol egyik képen a kutya természetes szemszíne volt látható, míg a másikon a farkasokéhoz hasonló, világos színűre retusálták a képet.

142 japán önkéntes (többségében egyetemi hallgató) vállalkozott a kísérletre, ahol értékelniük kellett a kutyák személyiségét a fotók alapján. Olyan vonásokat, mint például: barátságosság, agresszivitás, intelligencia, érettség. Ez utóbb rávilágított arra is, mennyire vélték kölykösnek a kutyát.

A két tanulmány hasonló eredménnyel járt. Az adatok alapján a sötét szemű kutyákat barátságosabbnak és kölykösebbnek gondolták, mint a világos szemű ebeket. Továbbá a résztvevők azt is elmondták, hogy szívesebben ismerkednének meg a sötétebb szemű kutyákkal. Leegyszerűsítve azt a következtetést vonták le, hogy a sötét szemű kutyák által közvetített üzenet az ember számára nem fenyegető, éppen ezért vonzóbb is.

Összefoglalás

A kutatók véleménye szerint a háziasítás során az emberek – mindenféle alkalmazott genetikai tudás nélkül – ösztönösen is a sötétebb szemű kutyákat részesítették előnyben, mert azt az érzést keltették bennük, hogy barátságosabbak, emiatt pedig kívánatosabb társak. Valószínűleg már akkor is kevesebben voltak azok, akik boldogan ébredtek volna fel az éjszaka közepén arra, hogy egy ragadozó sárga szeme villog rájuk...