Ilyen a világ egyik legrégebbi kutyatemetője

Párizsba utazva mindenki szán egy kis időt Chopin, Balzac, Modigliani, Proust, Oscar Wilde, Edith Piaf után fennmaradt emlékek felkeresésére, de miért ne tennénk egy kitérőt a külváros felé, ahol az egykori legjobb, leghűségesebb barátoknak állítottak emléket?

Cimetière des Chiens-t, a kisállattemetőt 1899-ben alapította Georges Harmois ügyvéd és Marguerite Durand újságíró. A temetőt 1987-ben műemlékké nyilvánították. Mára már sajnos egyre kevesebb turista látogatja.

A Cimetière des Chiens (a “Kutyák temetője”) alapításának története kevésbé romantikus, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Az 1800-as évek végén egy új törvény került bevezetésre Párizsban, melynek értelmében megtiltották, hogy az elpusztult állatok testeit az utcára, vagy a Szajnába dobják. (Előtte a bevett gyakorlat az volt, hogy egyszerűen az utcán, vagy az utcai kukákban hagyták a tetemeket, vagy a hamvakat a Medici-kútnál szórták szét.) Az ügyvéd-újságíró páros ekkor látta meg a lehetőséget: kisállattemetőt kell létrehozni!

Eleinte nem mindenki fogadta örömmel az ötletet. Egy újságíró így írt a temetőről, miután ellátogatott oda: “A párizsi Kutyatemető nem tekinthető kitörő sikernek.” A nehézkes indulás után azonban elérte a népszerűséget: nyolc év alatt 4000 háziállatot temettek itt el! 1934-re pedig ez a szám több mint 20000-re növekedett!

Olyannyira kedveltté vált a Cimetière des Chiens nem csak a gazdik, hanem a kíváncsiskodók körében is, hogy a temető egy-egy részletét ábrázoló képeslapokat is kiadtak. Az egyik alapító, Marguerite Durand még a saját feminista lapjában, a La Fronde-ben is jelentetett meg hirdetéseket. A kisállatemetőbe egyre több állatbarát zarándok, utazó, de még hercegnők is érkeztek szerte a világból.

Ezen a helyen minden kanyar egy-egy új történetet rejt. Mára már körülbelül 40.000 kisállat van itt elhelyezve. A gyönyörű, Eugene Petit által tervezett szecessziós kapun belépve rögtön egy bernáthegyi monumentális szobra köszönti a belépőt: A felirat szerint Barry nyugszik itt. A hős kutya 40 ember életét mentette meg egy hóviharban 1812-ben, mely Olaszország és Svájc között, az Alpokban tombolt. Barry a 41. ember megmentése közben halt meg.  

Beljebb haladva egymást érik a valaha élt barátok sírjai, melyeken nem csak kutyákat és macskákat fedezhetünk fel: nyulak, hörcsögök, papagájok, lovak, de még majmok, teknősök, rókák, birkák is ide lettek eltemetve. A legmeglepőbb talán az, hogy egy cápát is elhelyeztek itt örök nyugalomra. A népszerű filmek főszereplőjét ihlető Rin Tin Tin is itt nyugszik, nem messze Dolly sírjától, aki a második világháborúban szolgált hősiesen.

A párizsi Kutyák temetője talán az egyik legkülönlegesebb hely a világon. Érdekes, lenyűgöző és egyben megható, ahogy az egykori gazdik megemlékeznek szeretett társukról. Örök emlékek állíttattak itt hősöknek, kis és nagyobbacska barátoknak, a gazdik titkainak őrzőinek.

A Párizsban járó kutyabarátoknak mondhatjuk: kötelező program!