"Kérlek, ne engedj el!" - Egyre csak ölelte megmentőit a parkolóban „felejtett” kutya

Ha létezik olyan aranyszabály, melyet történetünk főhőse boldogan követ, bizonyára az lenne a mottója, hogy „bánj úgy másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled bánjanak”. A négyéves keverék számára ez egyet jelent azzal, hogy mindenkinek ad egy kedves ölelést, akivel találkozik. Megmentői felé pedig mindezt olyan ragaszkodással tette, mintha azt üzenné: „kérlek, soha ne engedjetek el, ne hagyjatok magamra”.

Clarence, e tündéri kutyus ugyanis sohasem tapasztalhatta meg, milyen érzés egy család megbecsült, szeretett tagjaként élni. Jó, ha néhanapján megsimogatták, de a házba már nem engedték be – kertidíszként kint töltötte napjait, várva arra, hogy valakinek belopja magát a szívébe.

Aztán eljött a szomorú nap, amikor betették az autóba, elkocsikáztak vele egy bevásárlóközponthoz, és nemes egyszerűséggel otthagyták a parkolóban. Majd csak rátalálnak felkiáltással…

Ott összebarátkozott két másik elhagyott ebbel, így Clarence véletlenszerűen összekovácsolódott családját innentől kezdve egy németjuhász kutya és egy csivavamix alkotta. Miután a gyepmester befogta őket, és előző gazdái hallani sem akartak róla a telefonban, a golden retriever keverék felkerült az altatási listára.

Holott ilyen tündéri jellemmel semmi keresnivalója nem volt ott. Tekintete, minden mozzanata gazdiért kiáltott:

A kóbor kutyák elkeserítő száma miatt sajnos sok esetben így járnak el azokkal a talált kutyákkal, ahol a tulajdonos kiléte ismeretes, ám a továbbiakban nem tart igényt az ebre. Szerencsére több olyan szervezet is működik az Egyesült Államokban, amelyek kifejezetten az altatás elől mentik a négylábúakat, így menekülhetett meg Clarence is:

„Nagyon édes, gyengéd természetű kutyus, és rettentően hálás, hogy most velünk lehet. Nem tudunk betelni a gyönyörű, puha arany bundájával, mely arra emlékeztet minket, hogy a nap áldó sugarai mindenkire ráragyognak. A személyisége is ugyanilyen fényesen csillog, melegséggel tölti meg a szíveket.

Clarence roppant mód örül az élet apró dolgainak: egy kellemes séta, egy kis szeretgetés, pár finom falat is boldoggá teszi, és egyszerűen imád az ember lábához bújva szundítani. Szereti a társaságot, és mindenkivel szívesen barátkozik. Egy igazi angyal!” – írták az állatmentők.

A bundás angyalkára pedig rengetegen felfigyeltek története hallatán, és hamarosan meg is érkezett érte az álomcsalád. Aki olyan otthont és életet nyújtanak Clarence-nek, melyet megérdemel, és sohasem fogják magára hagyni. Sok boldogságot kívánunk mi is!