Idős kutyát fogadnál örökbe? Van 5 remek érvünk mellette!

Amikor örökbefogadásra kerül a sor, a legtöbben a kölykök és fiatal kutyák iránt érdeklődnek, miközben rengeteg korosabb társuk vár reménytelenül a menhelyeken. Fajtától, mérettől és egészségi állapottól függően kb. 6-8 éves kortól tartozik egy kutya a „szenior” kategóriába (a nagytestű és óriás ebek sajnos hamarabb idősödnek). Ők ugyanúgy megérdemlik a szerető otthont, és igazi varázslatot hozhatnak életünkbe!

1. Esélyt adsz egy "esélytelennek", és ő élete minden napján hálás lesz neked érte

Túl sokan élnek a menhelyeken és az utcán. Szívbemarkoló a gondolat, hogy jónéhányuk ott is öregszik meg, szemeikből lassan kihuny az egykori játékos csillogás, és anélkül kell távozniuk e világról, hogy valaha is megtapasztalhatnák, milyen egy szerető családban élni. Ha idős kutyát választasz társadul, nagyon is elképzelhető, hogy nemcsak átvitt értelemben mented meg az életét, hiszen ők sokkal nehezebben viselik a menhelyi életet, mint fiatalabb, rugalmasabb társaik. Érzékenyebbek az időjárás változásaira, látásuk és hallásuk is romolhat, speciális táplálásra lehet szükségük, és egészségi állapotuk változásai is megnehezíthetik mindennapjaikat. Még csak nem is kell komoly dolgokra gondolni, elég egy fájós ízület, ami folyamatosan kínozza vagy néhány elkopott fog, mely megnehezíti az evést.

A kisöregek nagyobb odafigyelést igényelhetnek a gazdi részéről, de ez a plusz ráfordítás olyasmi, amit ezerszeresen hálálnak meg. Lehet, hogy nem fogunk tudni annyi időt eltölteni együtt, mintha egy fiatalabb kutyát vennénk magunkhoz, de ez az idő rengeteget örömet nyújt majd, melynek emléke egy életen át a szívünkben él.

2. Tudod, hogy mire számíts

Míg egy kölyökkutya esetében nem lehet pontosan megmondani, milyen jelleme lesz, ha felnő, egy kisöreg nem árul zsákbamacskát. Azt kapod, amit látsz, mert ő azt adja aki, azt mutatja, amilyen valójában. A mérete már adott, nem fog meglepetést okozni, mekkorára nő majd, emellett temperamentumát és személyiségét is megismerhetjük, ha türelmesek vagyunk vele, és időt szánunk rá.

Azt azért ne feledjük, hogy az idős kutyák is másként viselkedhetnek a menhelyen: visszahúzódóbbnak mutatkozhatnak, ami betudható annak, hogy életük folyamán legalább egyszer már csalódtak az emberben. De a körülmények, a nyüzsgés, a zaj is rásegíthet, hiszen koruknál fogva több pihenést, nyugalmat és szeretetet igényelhetnek, amire a menhelyi környezet kevésbé alkalmas. Ha ideiglenes befogadónál él, tisztább képet kaphatunk jelleméről, szokásairól. Minden esetben érdemes több időt szánni az ismerkedésre: látogassuk meg, vigyük el sétálni, barátkozzunk vele, és tudjunk meg róla minél többet azoktól az emberektől, akik gondját viselik. Ez segíthet eldönteni, beleillik-e az életünkbe, és valóban olyan otthont nyújthatunk-e számára, ahol jól érzi majd magát.

3. Értékelik a nyugalmat, az otthon békéjét

Az egészséges kölyök-, fiatal és felnőtt kutyák rendszerint majd kicsattannak az energiától, sok-sok foglalkozást, tanítást, testmozgást és figyelmet igényelnek a gazdi részéről. Egy korosabb eb ezzel szemben gyakran már attól is boldog, hogy nézheti, ahogy a konyhában teszel-veszel, vagy melletted szundíthat egyet a kanapén, miközben olvasol, tévézel. Valószínűleg nem fog unalmában a fejeden ugrálni, hogy „csináljunk már valamit!”, mert értékeli a csendet, nyugalmat. De a rendszeres testmozgás számukra is fontos! Lehet, hogy már nem rohangászik olyan hévvel a futtatón a többi kutyával, helyette inkább békésen szaglászik a sétán, és neki ennyi is elég. Ha még aktívabb, akkor egy kis játéknak, labdázásnak is örülni fog. „Csak amennyi jólesik” – lehetne az idős kutyusok mottója. Hazaérve pedig a finom vacsora után elégedetten elnyúlik fekhelyén. Így kerek a világ.

Néhány kisöreg ragaszkodóbbnak bizonyulhat az átlagnál. Ha már megtapasztalta, milyen érzés elhagyatottan, magányos élni, vagy egy betegség, haláleset miatt vesztette el szeretett gazdáját, időbe telhet, mire új helyén biztonságban érzi magát. Kifejezetten igényelheti családja társaságát, megviselheti, ha egyedül hagyják (akár csak pár percre). Szeparációs szorongás esetén kérjük tapasztalt kutyatréner segítségét! Útmutatásával harmonikusabbá tehetjük kapcsolatunkat kedvencünkkel és megértethetjük vele, hogy most már nem kell aggódnia, mi vigyázunk rá élete utolsó pillanatáig.

4. Tanítás – nem feltétlen kell az alapoknál kezdeni

Életük során már részesülhettek valamilyen képzésben, ha mást nem, ellestek a társaiktól egy-két dolgot. Vagy ideiglenes befogadójuk időt és energiát nem kímélve megtanította őket az alapvető tudnivalókra: ül, fekszik, marad, gyere, helyedre, stb. Meglepőnek tűnhet, ahogy újonnan örökbefogadott kisöregünk az első pillanattól fogva szobatiszta, és jelez, ha ki kell mennie. Talán az sem ismeretlen előtte, milyen is családban élni, emberekkel körülvéve lenni, és így könnyebben alkalmazkodik új környezetéhez. Általában véve is elfogadóbbak, megértőbbek velünk; nagyra értékelik, hogy végre valakinek ők lehetnek minden kincse.

Tény, hogy az idős kutyák között is bőven akad különbség, de a többség még „öreg fejjel” is szívesen tanul új trükköket. Egy szeleburdi kölyök vagy fiatal kutyához képest hosszabb ideig képesek figyelmüket egy dologra fordítani, így a közhiedelemmel ellentétben a tanításuk is roppant élvezetes, örömteli lehet. Lelkesen vetik bele magukat a szimatolós, keresős feladatokba otthon vagy a kertben, ez pedig elősegíti azt is, hogy megőrizhessék szellemi frissességüket. Ráadásul hihetetlenül édesek tudnak lenni, ahogy büszkén mutatják be, mi mindent tudnak már!    

5. Szívük telis-tele van szeretettel, és nem félnek megosztani

Azok az idős kutyák, akik új otthont keresnek, megláthatták már az élet jó és rossz oldalát is. Sajnos ez utóbbi elég gyakori: költözés után magukra hagyják őket a lakatlan ingatlanon, szélnek eresztik őket az út mellett, vagy „csak” elhanyagolják, éheztetik őket láncra verve. Talán akad egy menedék a tűző nap, az eső és a fagyos szél elől… Vagy nem. Szívszorító képek jönnek szembe nap, mint nap az interneten, ahogy kétségbeesetten próbálnak segítséget kérni számukra. A szerencsésebbek menhelyre, ideiglenes otthonba vagy egyenesen új gazdihoz kerülnek. A többiek pedig úgy múlnak el, hogy soha nem tudhatták meg, milyen is az igazi élet, ahol szeretetben, biztonságban élhetnek.

Áldott az az ember, akit egy idős kutya a szívébe fogad – tartja a mondás, és ez tényleg így van. Mindazok után, amit át kellett élniük, végre-végre megakad rajtuk valakinek a szeme, és újra felcsillan a remény. Magával ragadó látvány, ahogy a megpróbáltatások után először lépnek be új otthonuk ajtaján, először ehetnek egy finomsággal teli tálból, először pihenhetnek kényelmes fekhelyen és először érintjük meg őket úgy, hogy érzik, ez a kapocs örökké fog tartani. Kisöregünk pedig szíve minden szeretetével és hálájával köszöni meg, hogy őt választottuk. Minden egyes nap.

Országszerte rengeteg idős kutyus várja a menhelyeken, állatmentő szervezeteknél, hogy valaki felfigyeljen rájuk. Ám a koruk miatt gyakran átnéznek felettük. Befolyásolhatja a döntést a megjelenésük is: egy kisöregnek csapzottabb lehet a bundája, hiányozhat néhány foga, és az is lehet, hogy kicsit biceg, már nem lát vagy nem hall olyan jól. De attól még ugyanúgy megérdemel egy gondos gazdit és azt is, hogy élete hátralévő részében biztonságban, boldogan élhessen.

Lehet, hogy csupán néhány hónapig vagy évig lesz mellettünk, de egy idős kutyus hálája, szeretete bearanyozza az együtt töltött idő minden pillanatát.

Ne féljünk kisöreget választani, merjünk örökbefogadni egy őszpofi csodát!

Kapcsolodó cikkeink:
 

• Idős kutya a családban - 6 tipp az egészségesebb és boldogabb nyugdíjas évekhez
   
• Lélekben örökké fiatal: 19 évesen talált gazdira a menhelyre leadott kutya
   
• Mire tanítanak az idős kutyák?
   
• Mindennél jobban vágyott a szeretetre a vak tacskó, aki 18 évesen maradt magára
   
• Örökbefogadta a 18 éves kutyát: "Nem hagyhattam a menhelyen még egy éjszakára."
   
• Szívmelengető találkozás: az özvegyasszony a legesélytelenebb kutyát vitte haza a menhelyről