Muneca, a 18 éves vak tacskó egy napon azon a helyen találta magát, ahova egyik kutya sem szeretne kerülni. Egy zsúfolt menhely rácsai mögül pislogott a nagyvilágra, bár szeméből már régi kihunyt a fény, a vészjósló, idegen szagok, zajok és társainak szomorú kiáltása megrémisztette. Elvesztette otthonát, családját, hosszú életének hátralévő napjai meg voltak számlálva. Az utolsó csepp remény is halványult, hogy valakit egyszer újra szerethessen...

Ekkor lépett be életébe Elaine Seamans önkéntes. Kedves hangja, lágy érintése megnyitotta a kis tacsi szívét, karjaiban újra átélhette, milyen érzés biztonságban, szeretve lenni. Őszes fejecskéjét a hölgy vállára hajtotta, és szorosan kapaszkodott belé, szinte belé bújt. Nem akarta, hogy elengedjék. Csak annyit kért, hogy szeressék és vigyázzanak rá. Élete végéig.

John Hwang éppen egy fotózásra tartott, mikor észrevette Munecat és kétlábú őrangyalát. Lencsevégre kapta a meghitt pillanatot, mely villámsebességgel járta körbe a világhálót a közösségi média erejének köszönhetően. Számára csupán pár kattintás volt, ám a kis tacskó számára egy új esélyt – és ezáltal új életet – jelentett. Megindító fényképe láttán akaratlanul is átérezzük az állatbarát hölgy érzelmeit, melyek a kis tacskót ölelve elárasztották őt.

Egy idős kutyák mentésével foglalkozó kaliforniai szervezethez is eljutott a kép, azonnal indultak is a kisöregért. Állatorvoshoz vitték, megszabadították bolháitól, majd ideiglenes befogadónál helyezték el.

Napokon belül számos érdeklődője akadt, szinte özönlöttek a jelentkezők, nem volt könnyű kiválasztani a legmegfelelőbb gazdit Muneca számára. Egy levél azonban kiemelkedett a többi közül, az első találkozás során pedig valóra vált megmentőinek álma: Amy Gann és a kis tacsi között tökéletes volt az összhang. S végre annyi kétségbeesés és fájdalom után az idős kutyus végre élvezheti nyugdíjas napjait, gazdija szeretetében fürödve. 

Nem kellett sok időt a menhelyen töltenie, ám egy idős, vak kutya számára minden egyes pillanat egy örökkévalósággal érhet fel a stresszes, félelmetes helyen. Hazaérve egy kellemes fürdés és a nyugodt légkör feledtették vele a rosszat, Muneca frissen és illatosan vágott neki új élete első napjának. Azóta járt már a tengerparton, élvezte a napsugarak melegét, miközben finom falatokkal tömhette tele pociját. Természetesen ölelésekben sincs hiány, gazdija még egy hordozókendőt is beszerzett számára, hogy kis kedvence közvetlenül mellette lehessen, ha úgy tetszik neki.

A kutyák nem tudnak kiállni magukért, nem tudják elmondani, mit éreznek, mikor megválnak tőlük. Mi viszont segíthetünk rajtuk, ahogy állatszerető emberek ezrei teszik hazánkban is. Ha teheted, látogass el a legközelebbi menhelyre, sétáltass meg egy-két gazdikeresőt vagy csak legyél ott mellette, hogy érezhesse, nincsen egyedül. Meg fogja hálálni!