Kutyakennel – isteni találmány vagy ördögi eszköz?

Nos, a tapasztalatok szerint a kutyák máskép vannak ezzel. Elég csak arra gondolnunk, hogy mit csinál a kutyák 90%-a, ha megijed vagy fájdalma van? Bizony, jellemzően ilyenkor elbújnak valahova. Méghozzá, ha tehetik, akkor egy viszonylag picike helyre, ami fénytől védett. Ennek okát szimplán a fajta múltjában kell keresnünk. Hiszen, amikor még vadon éltek – és még ma is, ha kóbor életmódra kárhoztatnak – a túlélésük múlhatott rajta, hogy milyen vackon húzzák meg magukat. A fénytől védett (félhomályos, sötét) helyen kevésbé észrevehetőek az ellenségeik számára. És egy kicsi helyet, ahova esetleg még a bejárat is szűk, könnyebb megvédeni a betolakodóktól. Ezek az ősi ösztönök a mai napig nem vesztek ki belőlük teljesen. És bizony ezért szeret a legtöbb kutyus a mai napig is kicsi, sötét helyen pihenni.

Az persze jogos, hogy az ismeretlen az a legtöbbük számára félelmetes lehet. Így természetes, hogy ha mindenféle szoktatás nélkül csak felnyaláboljuk és berakjuk a kennelbe, esetleg még az ajtót is rázárjuk, akkor minden igyekezetével azon lesz, hogy kikerüljön onnan. Hiszen a bezárt térből támadás esetén nem tud elmenekülni – ez a reakció is az ősi ösztön hagyatéka.

Ha tehát azt szeretnénk, hogy kedvencünk komfortosan érezze magát a boxban, akkor a megfelelő módon kell erre tréningezni.
Akár kölyök, akár felnőtt kutyust szeretnénk beszoktatni fontos, hogy mindig csak kellemes élmények társuljanak a ketrechez. A szobakenneleknek jellemzően két ajtaja is van. Ezért jó megoldás lehet, ha először úgy tesszük le, hogy mind a két ajtó nyitva tudjon lenni, és engedjük, hogy az eb szabadon fedezze fel. Kétféle alsó tálcával lehet kapni ezeket az eszközöket: fém illetve műanyag tálcával. Mind a kettőnek lehet egy jellegzetes hangja, ha a kutyus rálép – bár a fém hangosabb – ezért célszerű valamilyen puha fekhelyet vagy rongyot (Lehetőleg olyat, ami nem tud elcsúszni.) tenni az aljára, nehogy kedvencünk megijedjen.

A beszoktatást pedig a legegyszerűbb úgy kezdeni, hogy játék közben bedobálunk finom falatokat és hagyjuk, hogy a kutyus bemenjen érte magától (Ez leginkább éhes kutyussal fog jól működni. Akár a napi eleségét is megkaphatja így.) majd – ha szeretne, ki is jöjjön. De bedobhatjuk a kedvenc játékát is, hogy bemenjen érte. A lényeg, hogy mindig pozitív élményei legyenek a kennellel.
Ha pedig azt látjuk, hogy már fáradt, navigáljuk úgy, hogy lehetőleg a boxban aludjon el. Kölyökkutyát akár be is tehetjük, nem valószínű, hogy felébred rá. És az elején sose zárjuk rá az ajtót! Az már egy következő fokozat. Ha látjuk, hogy a ki- bejárkálás már komfortos neki, akkor elkezdhetjük, hogy behajtjuk az ajtót. Ilyenkor még nem kell a zárat bereteszelni. Pár pillanat után, - közben kapjon bent falatokat - amikor még nyugodt és kiegyensúlyozott a kutyus, nyissuk is ki az ajtót. És aztán ezt az időtartamot növelhetjük fokozatosan.

Illetve jó, ha éjszaka benne alszik. De persze úgy, hogy biztosítunk neki lehetőséget, hogy kijöjjön a dolgát elvégezni a kölyök vagy fiatal kutya, akár éjszaka is. Én Bellával és Marcipánnal is azt csináltam, hogy pár éjszakát a kennel előtt a földön aludtam úgy, hogy a kezem hozzáért a rácshoz. Így éjszaka, amikor felébredtek egyből meggyőződhettek róla, hogy nincsenek egyedül, ott vagyok nekik. Illetve azt is tudták jelezni, ha üríteniük kellett.
Bella kb. 3 nap alatt szokta meg, hogy az a helye. Mondjuk ő nagyon alkalmazkodó és hatalmas a megfelelni vágyása. Marcipán esetében azért bőven több idő volt ez. És jobban is lázadt ellene.

Sose voltak bezárva hosszú ideig, felügyelet nélkül. A box nem is erre való igazán. Bár vannak, akik úgy mennek el dolgozni, hogy benne hagyják a kutyust. Én ezt nem igazán pártolom. Azért 8-10 órát bezárva lenni az valóban nem a legideálisabb megoldás. Viszont, talán még mindig biztonságosabb, mintha a fiatal kutya egyedül van a lakás valamely helységében. Rizling Vizsla barátunk az előszoba linóleum padlóját szedte fel ifjú és bohó kölyökként. Marcipán pedig alig 30 perc leforgása alatt a bőrkanapét bontotta le és ette meg. (Ennek a mutatványnak mondjuk endoszkópos beavatkozás lett a vége, mert a kezelt bőr anyag nem tudott csak úgy távozni belőle.)
Viszont tudok több olyan fenegyerekről is, akik pedig a kennelt bontották szét, amíg a gazdi dolgozni volt. És – talán mondanom sem kell – azzal is elég durva sérüléseket tudnak maguknak okozni.

Személy szerint azért én mégiscsak a box mellett teszem le a voksom. Ha megfelelően van beszoktatva a kutyus – és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire fontos – akkor praktikus, ha mondjuk javítanak valamit a lakásban és veszélyes lehet az ebnek, ha közben lábatlankodik. De olyankor is jól jöhet, ha valamiért nyugalomra van kárhoztatva a négylábú, mondjuk egy sérülés miatti lábadozás okán. Vagy munka- és kiállítási kutyáknál, akik a megmérettetések között nyugodtan tudnak pihenni benne.
Ha megszokja, hogy az éjszakát benne tölti, akkor nem fog téged felzavarni. Nekem a kennelben minimális helyzetváltoztatással alusszák át az éjszakát. Ha viszont nem zárom rájuk az ajtót, akkor többször is új helyet keresnek az alváshoz, amire én mindig felébredek.

Utazáshoz is vinni szoktuk a boxokat így, ha szükséges, akkor nyugodtan ott tudom őket hagyni a szálláson. Éppen ezért például snowboard-ozni is jöhettek velem. Persze előtte mindig hatalmas séta, játék, szaladgálás van. Így azt a 3-4 órát, amíg magukra hagyom őket, vígan átalusszák.

Arról nem is beszélve, hogy autóban mennyivel biztonságosabb így utaztatni őket. A megfelelő méretű autós-boxban ugyanis automatikusan kitámasztanak a kutyusok nagyobb fékezéskor vagy baleset esetén. És az utazáshoz tervezett darabok olyan masszívak, hogy meg is védhetik őket egy esetleges sérüléstől.

És van egy plusz érvem mellette. Marcipán Vizslámról lassan 2 éve kiderült, hogy epilepsziás. Sajnos volt már rohama a kocsiban is, menet közben. El tudjátok képzelni, hogy mekkora baj lehetett volna, ha nincs épp bezárva és még neki is megyünk valaminek?
És otthon is volt, amikor pont a kennelben volt a roham alatt. Eleinte azért féltem, hogy a rángógörcs miatt összeveri magát illetve, hogy az utána lévő zavarodott állapotban esetleg megpróbál kitörni onnan. De egyik sem következett be. Sőt, mivel a kennel megszokott dolog számára, gyorsabban nyugodott meg benne az epizód lezajlása után.

Ha szeretnétek további tippeket, hogy hogyan tehetitek kényelmesebbé kutyusotok számára a kennelt, akkor olvassátok el cikkünket ide kattintva.