Kutyás barangolások - Falkában a Visegrádi-hegység leghosszabb Kutyás-körén

Az útvonal Búbánatvölgyből, a jelzett parkolóból indul. Délután tudtunk nekivágni a túrának, az enyhülés ellenére ekkor 28 fokot mutatott az autó hőmérője, tehát rögtön rövid hezitálással indítottunk, hogy kell-e hűtőmellény a kutyákra. A túra valóban kutyabarát, hiszen kiderült, hogy a parkoló környékén lévő három tó közül az első kettőben, azaz a Halas-tóban és a Mini-tóban legálisan fürdethetünk kutyát. Jelezve, hogy az aszályos időszak nem múlt el olyan rég, a közelebbi tó részlegesen kiszáradva várt minket. Iszapos, sekély vízben pacsáltak az ebek, nem túl kellemes mocsári illatfelhőt húzva maguk után. Még így is egy jó fél órát időztünk a tényleges indulás előtt.

Utunk a parkolóból egy gyönyörű horgásztó mellett vezetett (ez a Kerek-tó - itt már tilos kutyát fürdetni!) a piros jelzés mentén, innen hamar egy tágas rétre értünk, amit meglepetésünkre a változatos növényvilág mellett számtalan szegfűgomba tarkított. Gyorsan meg is bizonyosodtunk róla, hogy visszafelé is arra visz-e a track, nehogy lemaradjunk az illatos gombákról. Ritka pillanatnak lehettünk tanúi, az utat szegélyező bozótban kistestű ragadozómadár lakmározott a frissen zsákmányolt mátyásmadarából. Megzavarhattuk, így hamar tovább álltunk, míg az ebek teljesen ki nem kelnek magukból. Megkezdtük utunkat az erdőbe.

A Majális-forrásnál rövid frissítést tartottunk és a hideg forrásvízből is felszerelkezve haladtunk egy erősebb kaptatón a Savókúti-tisztás felé. Az erdő itt ritka, viszonylag széles köves turistaút vezet a sűrűjébe. A szintemelkedés hatására igencsak megéreztük az utolsó nyári nappalok erejét mire a Róka-sziklához értünk, ahonnan csodás panoráma nyílt a környező dombokra. A kutyák már megitták a vizük felét, így kimondottan örültünk az út menti ideiglenes tónak, ahol frissülhettek egyet. Innen már kellemesebb arcát mutatta a túra, lankásabb területek felé vettük az irányt.

A piros kereszt jelzésen haladva egy vadkerítés szegélyezte az utunkat, majd Képeskút elágazásnál a zöld jelzésre váltottunk és egy patakmederben kaptathattunk ismét felfelé. Gyönyörű, zöldellő tisztásra érkeztünk, melyről egy bozótoson át vadkerítésbe botlottunk. Az útvonal ezen - pontosabban egy, a kerítésen átívelő létrán - vezetett tovább. Seelie le sem tagadhatná, hogy fő profilja az agility. Azonnal felszaladt a létrán, onnan lesett vissza, hogy mi is a megtorpanás tárgya. Szerencsére a létra mellett a kerítés meg van bontva, a lyukon kényelmesen átfért a többi kutya is.

Rövidesen kiértünk egy murvás útra, ahol már messziről kiabáltak, hogy fogjuk meg a kutyákat. Valóban érdemes itt körültekintőnek lenni, hiszen egy lovarda mellett vezet a jelölt útvonal egészen a Fári-kútig. Nagyon vártuk az újabb víznyerési lehetőséget, de a forrást kiszáradva találtuk. A zöld jelzést követve feljutottunk a túra újabb csúcsára. Egy T-elágazás mentén jobb oldalon egy különleges fa kapu mögött Mária-szobrot találtunk. Nem is tudtuk, hol fotózkodjunk hirtelen a kutyákkal, a Dunakanyarra nyíló panorámában, esetleg a fa kapu boltíve alatt.

Visszatérve az elágazásba, balra egy fa lépcsővel találtuk szemben magunkat, mögötte legnagyobb meglepetésünkre egy étterem állt. Mivel minden vizünket a kutyáknak tartalékoltuk, el se tudjátok képzelni az örömöt, amivel fogadtuk a helyet! Ki-ki limonádéval, sörrel frissített, a kutyák kaptak vizet és a palackokat is újra tudtuk tölteni. Bár a túra végére lemenőben volt a Nap, így nem lett szükségünk az extra tartalékokra.

Az étteremből rövidesen eljutottunk a Vaskapu kilátópontra. A naplementébe burkolózó Esztergom, a Bazilika és a Duna igazán pazar látványt nyújtott, ezért már megérte ezt a túrát választani. Elégedetten sétáltunk végig az utolsó szakaszon, ismét elhaladtunk a Fári-kút, majd a lovarda mellett. Megcsodálhattuk a Fény Zen templomot és gondosan ápolt zöldellő kertjét is, majd viszonylag hosszú szakaszon murvás úton haladtunk a faluban, kis nyaralók között.

Lakott területre érve minden túrán bennem van a félelem, hogy a kertekből kutyák ronthatnak ki és kárt tehetnek a mi kedvenceinkben vagy akár bennünk is. Számomra tehát a túra abszolút pluszpontja, hogy ilyen szempontból is biztonságosnak találtuk - sehol nem éktelenkedett lyuk, vagy toldozás-foltozás a kerítéseken. Nyugodtan haladhattunk az elágazásig a szegfűgombás rétre, ahol néhány kakizacsit megtöltöttünk gombával és friss mezei mentával. Sötétben értünk ki a tisztásról a tóhoz, a vadállomány számos tagjával találkozhattunk utunk végén az elcsendesedett erdőben. Kellemesen elfáradtunk, a kutyák elégedetten foglalták el boxaikat az autóban.

Jól megtervezett útvonalat járhattunk be, eszméletlenül sok említésre méltó látnivalóval. A víznyerő helyek, ideiglenes tavak, a lyuk a létránál, a mezők és tisztások igazán kutyabaráttá teszik a kört, bátran ajánlom tehát mindenkinek! A túra hossza 14 km, 550 méter szintemelkedéssel, tehát nem a legkönnyebb családi túra, de az élményeknek hála alig észrevehető az a néhány kaptató.