Kutyás barangolások - Kismarosról Törökmezőre, avagy egy kellemes délutáni séta

A 9,7 km-s túra Kóspallag vasútállomástól indul, tehát vonattal is elérhető. Az autót Kismaros után közvetlenül, a Kóspallag táblánál jobbra kanyarodva, a vasúti hidat követő földúton érdemes letenni. Sétánk a zöld négyzet jelzésen veszi kezdetét, mely a földutak elágazásánál ered. Rövid ideig házak között haladunk, majd cserjés erdei ösvénybe torkollik a széles útszakasz. Ez talán a legkellemetlenebb rész,  körülbelül 1000 métert kell megtennünk enyhén emelkedős szakaszon - ami a legsunyibb minden emelkedő közül. Látnivaló itt még nem sok akad, talán ha jobbra nézünk, minimális kilátást tudhatunk magunkénak, de ez is csak a lakó-és pihenő övezetet jelenti, melyre letekinthetünk. 

Aprócska, vadászlesekkel beépített mezőre érkezünk, ez valamelyest kárpótol a kezdeti kaptatóért. Kedvelt terület lehet a vadak számára, kutyáink minden egyes ittlétünkkor megőrülnek, szinte hallani véljük, ahogy szimatolnak. Nem kell túl jó megfigyelőnek lenni, hogy a vadregényes terepen vaddisznó, szarvas vagy őz nyomokra akadjunk, hiszen ezt a pocsolyákkal, dagonyával tarkított szakaszt még a kitaposott túra útvonalon is patanyomok övezik. Frissen előbújt ibolyák mellett haladunk, immár egy újabb mezőn, majd rövid emelkedőt követően elénk tárul a tágas Törökmező. 

Törökmező a tavasz kezdeti szakaszán talán a legkevésbé látványos, szürke cserjések, elszáradt füvek borítják, melyek egy hónap múlva a zöld számos árnyalatában fognak pompázni. Télen családok kedvelt szánkózó helyszíne, nyáron piknikezéshez, csapatjátékokhoz is tökéletes terület, így sokak körében méltán népszerű. Kutyáink itt végre szaladhatnak egy nagyot, nem zavarnak senkit, és szem elől sem téveszthetjük őket a hatalmas mezőn. 

Seelie még egy megszáradt szarvas lábat is talál. Nem meglepő mondjuk, vadászati tréningjének jelentős része ilyen lábakkal folyik. Kapunk is az alkalmon, hogy a még szagos apportot szájba vegye, tartsa, keresse és kézbe adja. Nagy örömére megengedem neki, hogy velünk hozza egy szakaszon, még örülök is kicsit a lelkesedésének, így legalább gyakorolhatunk egy kis lábnál követést és távolról ültetést is apporttal a szájban.

Kimondottan javaslom egyébként, ha valakinek “őrült”, azaz eszméletlenül pörgős kutyája van, hogy dugjon egy apportot néhány kilométerre a szájába, és nem túl látványosan, de alkalmanként várjon el engedelmességi feladatokat. Természetesen a kutyának addig kell készséggel cipelnie zsákmányát, míg a gazda utoljára el nem kéri tőle. Seelievel is így tettem. Ezután mintha átkapcsoltak volna rajta egy funkciót, újra őrült üzemmódra váltott, és rakétaként szelte tovább Törökmező ösvényeit.

Bár a jelzés nem indokolja, mi a kutyákkal keresztül megyünk a mezőn, egészen a játszótér előtti cserjés vonaláig, itt keresztezve az aszfaltot betérünk az erdőbe és a piros sáv jelzésen haladunk Nagymaros irányába. Ismét egy unalmasabb, kissé emelkedő erdős szakasz következik, míg végül egy műúton kötünk ki. Pár száz méter megtétele után elérkezünk az utolsó nagyobb elágazásig. Ha lenne még egy kis időnk jobbra kanyarodva kinéznénk a közeli csúcsról, a Gubacsi-hálásról, de most mégis balra haladunk tovább, a zöld háromszög útvonalán. Rövid, szélesebb utat követően szemfülesnek kell lenni, ugyanis balra, egy kis kiugrón át betér a jelzés az erdőbe. Igen keskeny, de kellemesen járható ösvényünket az erdő védett virágai, a kora tavasszal nyíló pirosló hunyorok kísérik. 

Túráinkon kényszeresen keressük a kilátási lehetőségeket, a nem mindenki számára jelölt különlegességeket, így egy benőtt kilométer követ megkerülve ráakadunk egy eldugott tisztásra és a Dunakanyar panorámájára. Elénk tárul a Szentendrei-sziget csúcsa, Visegrád valamint a Duna egy egészen hosszú szakaszon. A térkép további kilátó pontot jelöl, ezt turista jelzés is megerősíti, mégsem érdemes kitérni. A Volt Zammenhof-kilátónak nyoma sincs, a várható panorámát fák takarják, az erdő visszavette, ami az övé, úgyhogy vissza is térünk a zöld háromszög vonalára, és folytatjuk utunkat a kiindulópont felé. 

Erős lejtő következik, nehézkes a lejutás, de amellett, hogy a lábunk elé nézünk, javaslom, hogy álljunk meg néhol és csodáljuk meg az árkokkal, patakokkal átrajzolt bükk erdőt. Különleges képet nyújtanak a vízmosások nyomai, a csörgedező patak, a tavaly óta még megmaradt vékony vörösesbarna avarszőnyeg az őszies hangulatot megtörő pirosló hunyorokkal. Akárcsak egy festmény. Az igazán impozáns bükk erdőből lakó- és pihenő övezetbe kanyarodunk, kezdetén kiépített forrással. Innen hangulatos nyaralók között visz utunk, míg kiérünk a vasúti sín mellé, ahonnan néhány perc alatt megtaláljuk az autót. Kellemes délutáni sétát tudhatunk magunk mögött, mely nem teljes három órát vett igénybe, nem utolsó sorban kutyáink is nyugodtan alszanak.