Megérinti szívünket a gyászoló kutya, aki elhunyt társa portréját nézi

Időnként elmerenghetünk azon, hogyan élik meg a kutyák szeretett gazdájuk vagy társuk elvesztését. Vajon megértik, mit is jelent a végső búcsú, vagy lélekben érzik, hogy az eltávozott egy nagyon-nagyon hosszú sétára indult, és egy nap talán majd visszatér?

Smiff és Frank, a két labrador igazi társak voltak jóban-rosszban. Boldogan éltek együtt gazdájukkal angliai otthonukban, ám nemrég az idős Smiff az örök vadászmezőkre távozott. Hiányát ma is érzik, ezért a gazdi úgy döntött, szeretete és megbecsülése jelképeként készíttet egy festményt róla.

A portré csodálatosan ábrázolja a négylábú angyalkát, olyannyira élethű lett, hogy még Frank figyelmét is magára vonta. Mióta gazdája felakasztotta a képet a falra, alig tudja levenni róla a szemét. A megható jelenetet felvették videóra és elküldték a festőnek, aki később megosztotta közösségi oldalán:

„Egy hölgynek festettem a képet nemrég elhunyt kutyájáról. Ez itt a testvére – bámulatos és egyben szomorú.”

Ha a videó nem indulna el, ide kattintva lehet megtekinteni.

A felvételen Frank-et láthatjuk, amint igyekszik közelebbről is megvizsgálni a festményt: felugrik a kanapéra, hogy alaposan megnézze és megszimatolja. Mintha felismerné barátját, és egyenesen a szemébe tekint, mintha üzenni szeretne neki valamit.

 „Azt hiszem, Frank tudja, hogy a bátyja van a képen.” – írta a gazdi, akit mélyen meghatott kutyája reakciója, hiszen álmában sem gondolta volna, hogy egyáltalán észreveszi a képet a falon.

Borzasztóan nehéz volt az elválás, különösen így, hogy hosszú éveket tölthettek el együtt, megosztva otthonukat, fekhelyüket, játékaikat és természetesen a gazdik és egymás iránti végtelen szeretetüket. Megannyi szép pillanatot élhettek meg közösen, amelyek emléke örökké velük marad. 

Hatalmas űr marad az ember szívében, miután kedvence útja végéhez ér. Többé már nem hallhatjuk édes vakkantását, nem simogathatjuk buksiját, nem bújhatunk hozzá. Mindezt a négylábú barátok is megérzik, hiszen a kutyák is érző lények: 

„Amikor egy kutya elveszíti társát, legyen akár két- vagy négylábú, meggyászolja őt, és érzi az életében fellépő változást. Amikor egy kutya gyászol, viselkedése megváltozik: maga alá gyűrheti a depresszió, közömbössé válhat olyan dolgok iránt, amikért korábban lelkesedett. Nem kívánja az ételt, nincs kedve játszani, többet alszik, mint általában és a mozgása is lelassul, magába roskad.” (VCA Hospitals). 

Nem múlik el nap, hogy Frank és gazdája ne gondolna Smiffre, ám a festmény ragyogó emléket állít a szeretett pajtásnak. Segítségével mindketten újra átélhetik az együtt töltött boldog pillanatokat, és hálával tekintenek vissza közös életükre.