
Megható vers egy kutya és kis gazdája közötti szeretetről
2016. március 21., 13:00
Szerző: S.Zs.
Kategória: Könnyű
Mi mással ünnepelhetnénk a költészet világnapját, mint egy kutyás verssel? Weöres Sándor szívszorító sorait hoztuk a jeles nap alkalmából.
A kutya-gazda kapcsolat csodálatos - ezt egy kutyatartónak, kutyaszerető embernek sem kell bizonygatnunk. A család kedvence különleges szerepet tölt be a szívekben, legfőképp a gyerekekében. Ő a legjobb barát, a rosszalkodásban és a játékban mindig lelkesen résztvevő társ. És ő az, aki minden titkot megőriz, akire mindig számíthat.

Fotó: wallpaperscraft.com
Weöres Sándor gyönyörű versében ezt a szoros, szeretettel teli kapcsolatot jeleníti meg:
WEÖRES SÁNDOR
A KUTYA
Ismersz-e, mondd?
A bundám barna volt,
fehér sáv volt a homlokomon,
mint a lámpás a pejlovakén
és mint az égen a Hold.
Mozgott a fülem,
amikor rászállt a légy.
Mozgott az orrom,
amikor szaglásztam a légy után.
Emlékszel?
Te még siró-baba voltál.
Én ott bóklásztam a bölcsőd körül...
elkergettem a kotlóst,
hogyha feléd közelített.
Később
a hátamon is lovagoltál.
Egyszer le is estél.
Engem raktak meg a rémületben.
A kezedből ettem.
Kicsi kezed volt, halványpiros
és néha sáros, néha homokos.
Egészben nyeltem le a falatot,
nagy-nagy, falánk kutya voltam.
Ismersz-e?
Egyszer... világos este volt...
telihold...
vonítottam az égre, a Holdra.
Árnyékom hosszan úszott utánam...
mint mikor ló pusztult a háznál
és elcipeltem a belet.
Hallottam a hangodat akkor,
elővágtattam a kazlak közül,
táncoltam melletted, ugattam.
Emlékszel?
Aztán, éjjel
a kertek közt csavarogtam.
Doronggal hátbavágtak akkor.
Elgörbült a gerincem,
a bundám mocskos lett és fakó.
Beteg kutya lettem.
Agyonlövettek.
Akkor, vacsoránál
csak lassan járt a szájakhoz a villa.
A kisasztalnál ültél te külön.
Kip-kop...: s lábaiddal
harangoztál nekem,
kipi-kop.
Emlékszel?
Indexkép forrás: wallpaperscraft.com
40 nap után került elő a kutya, miután nyoma veszett az izraeli háborúban
Megható történet egy elveszett kutyáról és szerető gazdijáról, aki nem adta fel a reményt, hogy egy napon majd újra magához ölelheti kedvencét.
Senkinek sem kellett az öreg kutyus – mígnem egy 100 éves néni jelentkezett örökbefogadónak
„Olyanok ők ketten, mint a borsó meg a héja.”
Elvesztett barátaira emlékezett a kutya, ahogy átsétált a valódi Szivárványhídon
„Meghitten nézte a nyakörveket és a hámokat, majd a következő pillanatban felkapaszkodott a korlátra, és lehajtotta a fejét.”
Itt az újabb bizonyíték, miért szeretjük jobban kedvenceinket, mint az embereket
Egy kutatás szerint mélyebben együtt érzünk azokkal, akik nem tudják megvédeni önmagukat, és az irántuk érzett szeretetünk is erősebb.
Előrehozták a karácsonyt, hogy a súlyos beteg kutya is ünnepelhessen
Riley, a 11 éves német dog elmondhatatlanul örült ajándékainak!