Megosztotta takaróját az örökbefogadott kutya egy kóborkával

Még csak nyolc hónapos kölyök, mégis taníthatna minket az önzetlenségről, emberségről. Lanát, a Brazíliában kóborló kutyust testvéreivel együtt mentették az utcáról még egészen kicsi kölyök korában. A kis Lana nagyon hamar befogadóra talált Suelen Schaumloeffel és vőlegénye személyében, így szerencsére nem kellett a menhelyen sem sok időt eltöltenie. És bár sorsa így jóra fordult, sosem felejti el, milyen volt az utcán élni úgy, hogy nem tudhatta, mit hoz majd a holnap.

Lana immár boldog családi kutya, aki biztonságban, szeretetben él. Az utóbbi időben hűvösre fordult az idő a környékükön, így Lana gondoskodó gazdija egy puha, meleg takarót vett kedvencének, hogy az az udvaron se fázzon. A borongós hétfői estén a takaróval kibélelte a kutyaházat, hogy ha Lana elvonulna pihenni, kényelembe helyezhesse magát.

A másnap reggel hatalmas meglepetést tartogatott a gazdiknak. Suelen vőlegénye indult volna dolgozni, mikor észrevette Lanát - és új barátját. A kis örökbefogadott kutyájuk kihozta a takaróját a házából, hogy megossza azt az arra járó kóbor kutyussal. A takaró fele a kerítésen belül volt, rajta Lanával, míg a másik fele kilógott a járdára, így az árva kutyának is volt egy puha, meleg hely, ahol álomra hajthatta a fejét.

A gazdik megpróbáltak segíteni a kóborkán, ám az igen félénk volt, nem hagyta megfogni magát. Pillanatok alatt eltűnt a szemük elől. Azóta többször is látták a környékükön bóklászni, így tettek ki neki vizet és pár falatot, hátha lassan elnyerhetik a bizalmát, így segíthetnek is majd rajt.

“Gyönyörű az, amit a kis barátjáért tett Lana - mondta Suelen a The Dodonak. - Ez a kis négylábú emlékeztet minket arra, hogy ne felejtsük el, mi is az a nagylelkűség. Gyakran elfelejtjük, mi emberek, hogy egy apró gesztusunk is milyen hatalmas segítség lehet más életében. Lana emlékeztetett rá.”