Módszerek, marketing a kutyázásban - de mi illik a kutyám személyiségéhez?

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita diplomás kutyatréner segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

Csak itt ez a huncut sematizált gondolkodás és kultuszteremtési igény, így hát, mint földből a tarack jelennek meg a kutyákat hányaveti lazasággal bökdösők és kutyáknak csiccsegők. Persze megjelennek erre az élemedett korú, bölcs kutyák is, akik előre megfontolt fenékbe harapással juttatják érvényre véleményük a kontármunkáról. És hát igen… azokról se feledkezzünk meg, akik „pozitív kutyanevelés” felkiáltással tárják szélesre telkük kapuját, „ilyenkor nyáron hadd találjon magának párt az a szegény állat, menjen, ha hívja a természet” alapon teszik önsétáltatóvá kutyájukat.  Hol a bibi?

Kezdjük azzal, mit jelent esetünkben a sematizál szó. Leegyszerűsít, általánosít, egy bizonyos technika alkalmazásához egyetlen lehetséges eredményt társít, figyelmen kívül hagyva a környezet elemeinek változatosságát és azok változékonyságát. Hiba azt hinni, elég utánozni a tévében látottakat és ugyanaz lesz az eredmény, mint ott. Miért?

Vegyünk egy 5 és fél hónapos golden retriever kutyát. Kíváncsi, okos, jóindulatú és együttműködő. Egy háztartásban él egy nálánál korban idősebb, méretben kisebb, szocializálatlan, kimozgatatlan jack russell-keverékkel. A gazdik eleve nem értenek egyet abban, kell-e naponta kutyát sétáltatni, ott a kert… A házban, annak zárt terében ráadásul kisebb társa terrorizálja a kölyköt. Innét menti ki őt az egyik gazdi a nap végére egy kis esti sétára. Csakhogy a kutyus irgalmatlanul húz a kapun kilépve. Olyan igazi karszaggató módon vontatja a póráz végén bukdácsoló gazdit, az indulástól számítva közel 10 percen át, újabb negyed órának kell eltelnie, mire lehiggad valamelyest.

Hirtelen felcsillan a remény. A gazdi a tévében látott valamit. Egy fickó volt az. Kezében a pórázon erősen ficergő német doggal. Vállon bökte, mire az beállt a lába mellé. Öt perc volt az egész. Ez az, ez kell neki! Ő is megböki a kutyáját, attól megjavul. Az esti sétáltató-csoportból ketten ugyanígy rehabilitálták kutyájukat…

STOP!

A kutyát megtanítani láb mellett követni nem rehabilitáció. Először is meg kell tanítani őt ránk figyelni. Ezt a figyelmet tartóssá, fókuszálttá tenni. Rá kell vezetni, mondjuk jutalomfalat vagy motivációs tárgy (valami játék, mint például labda, plüssfigura) segítségével, hogy azt szeretnénk, ha a lábunk mellett maradna, miközben mi sétálunk. Kellő időben kell megdicsérnünk őt, ha éppen helyesen cselekszik. Így adva neki egyértelmű visszacsatolást arról, mit várunk el tőle. Praktikus akkor adni a cselekvéséhez vezényszót (nevesítés), ha azt az állat adott pillanatban, kifogástalanul végzi. Ha mindez megvan és a kutya a vezényszó kiadására pórázon vezetve megbízhatóan teljesíti a feladatot, akkor várhatjuk el tőle, hogy egy apró jelzésünkre (ez lehet hangjelzés, lehet egy finom érintés) visszatér a kívánt láb mellett követéshez akkor is, ha előtte hibázott, tehát kitért, mert elvonta a figyelmét egy szag, feltűnt egy ismeretlen fajtárs. Ilyenkor a jelzés emlékezteti őt a feladatára, abban segít, hogy ismét figyelemfókuszált állapotba kerüljön.

​

​

Értelemszerűen hiába lökdösöm a kutyát vagy hajtogatok neki egy szót egyre hangosabban (lábhoz), ha fogalma nincs arról, miért történik vele mindez és mit jelent a kiabált szó. Rávezetés, tanítás hiányában honnan tudná, milyen elképzeléshez, őrá nézve milyen cselekvéshez vagy pozíció-tartáshoz kötődik az az én fejemben? Vonjunk párhuzamot: ha szembetalálkozunk egy idegen nyelven beszélő emberrel, aki először nyugodtan majd egyre mérgesebben hajtogatja ugyanazt a szót, ettől még nem tudjuk, mit fejez ki vele és mi a szándéka annak hangoztatásával. Mindaddig tudatlanok maradunk, ameddig rá nem vezet minket a szó jelentésére és kérése tartalmára/értelmére vagy a saját nyelvünkön valaki el nem magyarázza nekünk azokat.

Továbbmenve az érintéses korrekció nem egyenlő a kutya esztelen és fájdalmat okozó bökdösésével! Tudni kell milyen céllal, mely pillanatban, mely testtájékon, milyen intenzitással, milyen kutyánál alkalmazhatom azt, mint korrekciós technikát. Tudni kell, önmagában vagy más technikákkal kiegészítve alkalmazom azt. Utóbbi esetben nem mellékes ezek sorrendje, együttes hatásuk. Tudni kell, milyen idegtípusú, milyen egészségügyi állapotú, milyen korábbi tapasztalatokkal rendelkező állat esetén fordulhatok az e típusú korrekcióhoz. Ha például először találkozunk egy elmondás alapján agresszív állattal, nem nyúlkálunk még csak a közelébe sem, mivel vérmérsékletének, a vélt-valós konfliktushelyzetekben alkalmazott megoldási mechanizmusainak, gondolkodásának felmérése és kiismerése nélkül életveszélyes állapotban találhatjuk magunkat egy mentőautó hátsó ülésén útban a traumatológia felé.

Interaktív játékokkal serkenthető a kutya problémamegoldó képessége, ez könnyíti számára a tanulást is.

Visszatérve a kis golden retriever példájához, érdemes megvizsgálnunk, miért is húzza pórázát a kapun való kilépés után. Elképzelhető, hogy egész nap unatkozott? Elképzelhető, hogy boldog a sétától (végre történik valami) és lelkesedésében egyszerre szeretne elérni mindenhová, felfedezni az egész világot? Elképzelhető-e, hogy pont a pár méterre lévő fa törzsére pisilt egy másik kutya és neki azt feltétlenül meg kell szaglászni? Elképzelhető-e, hogy megpillantott egy rágcsálásra hívogató botot és szeretné mihamarabb tesztelni vagy a túloldalon ásott kis gödrét jutott eszébe továbbfejleszteni? Minden további nélkül. Esetleg fellélegzik, ha maga mögött tudhatja az otthoni feszültségektől terhes légkört és szó szerint igyekszik minél hamarabb messzire kerülni zsarnokoskodó kutyatársától. Megjegyzendő: ameddig a család összes kutyájának és összes emberi tagjának viselkedése, mentális állapota nincsen nyugodt, egészséges mederbe terelve, addig a viselkedési problémák és a túlfűtöttség is jelen lesznek. Nem várhatunk el asszertív magatartást sem állat sem ember részéről, ameddig nincsen bizalom- és szeretetteljes, biztonságos környezet biztosítva.

Megkönnyebbülést hozhat tehát a felismerés, bármilyen hihetetlen, kutyánk nem a Föld nevű bolygót és rajta szűkebb családi körét készül leigázni azzal, ha a séta elején húzza pórázát. Nagy valószínűséggel barátságosabb és értelmesebb törekvései is akadnak annál, semmint hogy minden egyes nap kifejezetten a séta elejére időzítve mutassa ki „dominanciáját” velünk szemben. A legtöbb esetben fölöslegesen, tévesen, random jelleggel van pufogtatva a „domináns kutya” frázis. A tanítatlan, neveletlen kutya nem ekvivalens a domináns kutyával. A kimozgatatlan, elhanyagolt kutya sem, mint ahogyan az ingerszegény életmód hatására frusztrálttá vált állatok mindegyike sem születetten domináns egyed. Hasznos lehet a szakirodalomban búvárkodni a születetten domináns egyed, a dominancia-jelek valamint a domináns viselkedés fogalmak kapcsán. Fentiek természetesen nem jelentik azt, ne kellene sürgősen közbeavatkozni, amikor egy kutya emberi vagy állati társainak testi épségét veszélyezteti agresszív viselkedésével.

Összegezve: az indokolt esetben és megfelelő módon alkalmazott érintéses korrekció helyetti értelmetlen és fájdalomokozó bökdösése a kutyának túl azon, hogy agresszív reakciókat válthat ki belőle vagy épp közönyt az eljárással szemben, fölösleges. Egy oldalba-bökés nem fogja engedelmessé tenni a kutyát. Nem fogja erősíteni a velünk való bizalmon és tiszteleten alapuló bensőséges viszonyát.

Ezzel elérkeztünk egy érdemi ponthoz: akkor hogy terjedhetett el? Miért imitálja a tévében látottakat boldog-boldogtalan? A válasz meglepően egyszerű: sokak kultuszteremtési igénye (kényszere?) folytán. Valakit mindig sztárolni kell. Utánozni. A koncentrált és kitartó munkával elért, elismerésre méltó eredményeiken túl így válnak időről időre felkapottá kutyaiskolák, trénerek, rehabilitációs szakemberek, kutyaviselkedési tanácsadók (is). Módszerek és szavak. Ezek pedig szakmai trendeket hívnak életre. Külföldön ugyanúgy, mint hazánkban. Még csak kultusznak sem kell kiépülnie valami vagy valaki köré, sokszor elég némi siker vagy a puszta jelenlét egy-egy szubkultúrában, szakmai fórumon, közösségi platformon ahhoz, hogy megjelenjenek a bérkommentelők, a szakértelem és személyes tapasztalat, személyes jelenlét nélküli véleményformálók és megmondó-emberek, a „nemtudommiellendehadakozom” típusú személyek. Intelligencia kérdése, milyen formában és tartalommal történik az érvelés valami mellett vagy ellen. Sajnos megszokott jelenség a szakmai szemléletek hullámzásakor vagy szimpla konkurensi kommunikációban a módszerek támadása. Itt álljunk meg egy pillanatra.

Az leszögezhető, hogy a XXI. század beköszönte után a kutyázás alap-módszertanát illetően senki nem fogja feltalálni a spanyolviaszt. Ez természetesen vonatkozik e sorok írójára is. Egyszerűen megszülettek már azok a technikák, eszközök, elvek és szemléletek, rendelkezésünkre áll az a tudásanyag, melyeket megismerve és alkalmazva képesek vagyunk kutyáink jólétét, elégedettségét, nyugalmát biztosítani, kölcsönös, örömteli és pontos kommunikációt folytatni velük jelen életmódunk és társadalmi berendezkedésünk paraméterei mellett. Bárki dönthet kutyája pozitív szemléletű tanítása mellett, bárki tudathatja vele, mit tehet meg és mit nem, ergo határokat állíthat fel emberséges módon, bárki lemozgathatja a kutyáját napi rendszerességgel. (És ezek egymásnak nem ellentmondó tartalmak!) Ezek szükségességének felismeréséhez és kivitelezésükhöz nem kell sztárolni senkit, nem kell „módszert” kiáltani. Attól, hogy egyikre-másikra szakember hívja fel a figyelmünket, még nem csodatételek, hanem hétköznapi részei a humánus, értelmes kutyázásnak. Nem releváns hát egy-egy szakembert „módszerrel” azonosítani, pláne nem valaki ellenében definiálni saját magunk. Ezenfelül egy jó szakember pontosan tudja: kizárt hatékony munkát végezni egyetlen technika alkalmazásával, egyetlen „módszer” ismételgetésével. A summázat: sematizált gondolkodásunk és kultuszteremtési szokásunk nagyban járul hozzá a kutyás marketing virágzásához, jelesül módszerré avanzsál még a csapvíz időbeni adagolása is. Félig tréfásan, lelkesebben adjuk kutyáinknak, ha ajánlásra tehetjük.

A jó szakembert egészen biztosan nem egyetlen módszere fogja meghatározni, sokkal inkább kreativitása, gondolkodásának és ötlettárának színessége. Nem arról ismerszik meg, hogy a körtét gyümölcsnek vagy csemegének mondja… Hitelessége, empátiája és az általa örömtelibb, békésebb élethez juttatott kutyák és gazdáik száma az, ami fontos.

Tippek – milyen módszer illik kutyámhoz?

1. Ezt mindig kutyusunk típusa, mozgásigénye, mérete és vérmérséklete szabja meg. Mini méretű kutyusnál veszélyes, ha nyakörv viselése mellett jelzünk neki pórázzal. (Láb mellett követést különben sem póráz-rángatással tanítunk!) Ennyire pici testnél nehéz szabályozni a mozdulat intenzitását, nem érezhetjük pontosan, mi okoz kellemetlenséget. Pici légcsöve könnyen eltörhet, megfulladhat. A folyamatos erőlködéstől szemfenéknyomás-problémák alakulhatnak ki.
2. Tanítás, szocializációs gyakorlatok előtt érdemes kutyánkat kicsit lemozgatni, úgy jobban tud majd figyelni.
3. Ugyanazon eredményhez több út vezethet. Ami játékos, azt a kölykök és növendék kutyák különösen élvezik.
4. Klikker segítségével a legtöbb kutya gyorsan tanul új trükköket.
5. Ha viselkedési probléma áll fenn, először a kutya felénk irányuló bizalmát, tiszteletét alakítsuk ki. Utána foghatunk hozzá alapengedelmességi képzéséhez.
6. Magas mozgásigényű kutyusunk (vadászkutyák, terelőkutyák) boldog lesz, ha foglalkozásunk sok térölelő mozgásos elem tarkítja.