„Mosolyogva néz a földre a szelíd nap sugara…” – Vizsla Túra az őszülő kutyusokra írva

Különleges, ám annál szeretetteljesebb találkozásra hívtunk minden 10 év feletti vizslát és gazdáját múlt vasárnap egy könnyű, laza sétára a Kamaraerdőbe.

Az első Ezüst Vizsla Túrán az őszülő pofik és lábak imádatának képtelenség volt ellenállni, ahogyan kutyáink homályosodó szemében közös, hosszú élettörténeteinket láttuk rendre visszatükröződni…

Ismét megbizonyosodtunk róla, mennyire csodálatos lelkek ők, szívünk (szó szerinti) házikedvencei – s hogy bizony rohan az idő és kíméletlenül szembesít: a Vizsla Túra elmúlt 11 éve alatt a vizsláink lassan nyugdíjas korba értek! 

Az első Ezüst Vizsla Túrán összesen 96 négylábú (vizsla, vizslakeverék, illetve más fajtájú vagy keverék kutya) és közel 150 kétlábú vett részt.

A legidősebb vendégek Tódi, Rézi, Áldás és Fickó voltak, a legmesszebbről pedig Deli Szilaj Bíborka, Pollyka és Mr. Smith érkezett.

A kirándulás díszvendégei voltak: Kubinyi Enikő (ELTE TTK Etológia Tanszék) és családja, valamint Czabán Betti és kutyái, Czinke és Kalánka (Kalán-ka-land).

Ezen a rendhagyó kiránduláson négylábú Élet-társainkat köszöntöttük és együtt örültünk a mögöttünk levő, közösen megélt éveknek.

Szívből jövő tisztelettel és szeretettel szándékoztunk odafigyelni idősödő négylábú gyermekeink és barátaink egyedi és megismételhetetlen létezésére.

Csodálatos érzés volt ennyi idős vizslát és ennyi vizslaszerető embert együtt látni a fennsíkon a ragyogó napsütésben…

Az időjárás is végtelenül kegyes volt hozzánk: az indián nyár tisztakék égboltján 50 fehér (környezetbarát, biológiai úton lebomló) lufit engedtünk el mindazon vizslák emlékére, akik már csak lélekben lehettek velünk ezen a napon.

Örömünkbe így került rövid megrendültség is - habár jól tudjuk, elhunyt kutyáink az Égi Vadászmezőkön vizslatúráznak!

Csapatunk nevében ezúton köszönjük minden felelősségteljes gazdinak, aki 10 év feletti vizslának ad otthon a lelkében és a családjában mindazt a sok türelmet, figyelmet, törődést és gondoskodást (nem elfeledve a rémesen sok aggódást!), ami ezeket az éveket mindannyiunk számára fontossá, értékessé teszi.

(Külön köszönet a csodálatos fotókért Kisari Barbara, Czabán Betti, Jencsók Szilvi, Grenács Gyuri, Erdei Csabi, Kollár Misi, Lengyel Laci, Tollár Móni)