Önzetlen kutyáink egymást is jutalmazzák
2016. november 27., 06:00
Szerző: M.Lilla
Kategória: Jó tudni!
Egy friss kutatás szerint a kutyák empatikus képessége sokkal erősebb, mint azt valaha hittük. Önzetlenségük tesztelése során arra jutottak, hogy még féltett eledelüket is szívesen megosztják barátaikkal.
Kutyáink imádják a pocakjukat, természetes, hogy a várva-várt etetési idő közeledtével izgatottá válnak. Legtöbbjük falánksága nem ismer határokat, ám a legújabb vizsgálatok alapján kiderült, hogy még abban az esetben is szívesen megosztják egymással az ételt, ha cserébe semmit sem kapnak érte.
Proszociális viselkedés
Így nevezik a viselkedésnek azt a megnyilvánulását, amikor egy élőlény annak tudatában segít egy társának, hogy cselekedete semmiféle haszonnal nem jár számára. Egészen mostanáig csak az emberszabásúaknál figyelték meg az együttműködés e különleges formáját, más állatok esetében még nem találták jeleit.
A bécsi Messerli Kutató Intézetben folytatott kísérletek viszont arra engednek következtetni, hogy a kutyák értik az „adás” fogalmát, képesek a nagylelkűségre, és fajtársaik irányában meglehetősen proszociálisak, ám leginkább azokkal az egyedekkel viselkednek adakozóan, akiket a barátaiknak tartanak. „A kutyák és legközelebbi rokonaik, a farkasok kooperatív, társas lények, vagyis alapos okunk van feltételezni, hogy ezek az állatok egymás között is proszociálisan viselkednek. A háziasítás több ezer éve alatt a kutyákat szociális készségeikre is szelektálták.” – mondta Friederike Range, vezető osztrák kutató.
Ám a proszociális viselkedés mérése nem egyszerű feladat, mivel a kutyák velünk, emberekkel is szívesen lépnek interakcióba. Nehézségekbe ütközhet megkülönböztetni, hogy egy adott kutya látszólagos proszociális cselekedete és viselkedése valóban önzetlen jellemében gyökerezik, vagy csupán engedelmesen reagál a tudosók kommunikációjára és a tőlük érkező jelekre.
Az önzetlenség vizsgálata
Range és társai éppen ezért kivették az egyenletből az embert. A kísérletben két kutyát helyeztek el egymás mellett, különálló ketrecekben. Az ún. „donor kutya” lehetőséget kapott arra, hogy szomszédjának átnyújtson egy tálca élelmet, a tárgyat egy kötél meghúzásával tudta irányítani. Míg az egyik tálcán egy jutalomfalat pihent, addig a másikat üresen hagyták. A kutyákat heteken át tréningezték a feladatra, hogy megértsék a tálca-húzó rendszer működését. A donor kutya minden pillanatban tudta, hogyha társának adja a falatot tartalmazó tálcát, akkor ő maga semmit sem kap. Gyakorlatilag egyetlen pozitívummal járt számára a feladat, mégpedig az, hogy tettével kifejezhette kedvességét társa irányában.
A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a kutyák egyéb motiváció hiányában is proszociális viselkedést mutattak, hiszen önzetlenül átengedték az ételt a másik kutyának. Ugyanakkor sokkal nagylelkűbbnek bizonyultak, ha korábban már találkozhattak szomszédjukkal. „A kutyák valóban képesek proszociálisan viselkedni fajtársaikkal. Mindezidáig nem sikerült tudományos bizonyítékot találni erre. Azt is megfigyeltük, hogy viselkedésüket az ismeretség foka is befolyásolta. A proszociális viselkedés megjelenése csökkenő tendenciát mutatott, ha a donor kutya nem ismerte a másik kutyát.” – derült ki a Scientific Reports tudományos folyóiratban publikált tanulmányból.
A teszt eredményességéhez azt is megmutatták a kutyáknak, hogyan juttathatják finom falatokhoz saját magukat. Ily módon biztosították, hogy nem csupán véletlenszerűen húzták meg a kötelet. Range szerint „ez a kontroll kizárja annak lehetőségét, hogy a kutyák az ismeretlen kutyatárstól való félelmükben ne húzzák meg a kötelet. Amint egy számukra idegen kutya került a szomszédos ketrecbe, alanyaink inkább magukat jutalmazták, méghozzá a legnagyobb örömmel." A tudósoknak még egy vitás kérdést sikerült tisztázniuk. Korábban felmerült, hogy a kutyák azért húzzák meg kevesebbszer a jutalmazó kötelet, mert figyelmüket elvonta az ismeretlen szomszéd jelenléte. Elenyésző volt azonban azon esetek száma, amikor egyáltalán kapcsolatba léptek az idegen kutyával.
Más szavakkal élve a kutyák jobban figyelnek barátaikra, mint a számukra ismeretlen ebekre, bár ez az emberek proszociális viselkedéséről is ugyanígy elmondható. Képesek vagyunk kedvességre és önzetlenségre társaink irányában, de gyakrabban mutatjuk azok felé, akik közelebb állnak hozzánk.
Forrás: lifewithdogs.tv, sciencealert.com
Indexkép forrás: nydailynews.com
Cikk első megjelenése: 2015. december 21.
Fordította: Maurer Lilla
Mit jelent, ha a kutya körkörösen csóvál a farkával?
Helikopterezik, propellerezik? Ismerős kifejezések, amik biztosan jelzik: kedvenced boldognak érzi magát!
Gondoltad volna, hogy a kutyákat is érintheti a stresszevés?
Állandóan enne a kutya? Egy kutatás szerint kedvenceinknél sem ritka az érzelmi evés. Tudj meg többet a témáról!
Miért mászkál cikk-cakkban a kutyám a sétán?
Kiborít, amikor kedvenced ide-oda jön-megy, össze-vissza kóvályog a sétán? Miért nem tud egyszerűen "csak" sétálni? Szépen, nyugodtan, okosan... Lássuk, mi okozhatja ezt a viselkedést, és hogyan javíthatunk a helyzeten!
Miért hozza oda a kutya a játékát, amikor hazaérkezik a gazdi?
Aligha létezik jobb dolog egy fárasztó nap után, mint csóváló farkincára hazaérni. Elfordítjuk a kulcsot a zárban, belépünk az ajtón és hallgatjuk a mancsok tipegését. És négylábú barátunk megjelenik kedvenc játékával a szájában. Miért csinálja?
Miért szeretik a kutyák a macskakakit?
Csóválva közelít, csak úgy süt róla a lelkesedés: szeretne adni egy puszit vagy legalább megnyalni a gazdi kezét. Valami apróság virít a bajszán... csak nem kaki? Netán macskaalom? Már megint?