Ősi rejtély - A kutya szőrének színe és mintája évmilliókkal ezelőttről ered

Kaliforniai kutatók olyan szerkezeti variánsokat fedeztek fel a kutyák DNS-ében, melyek az úgynevezett agouti jelzőfehérje (agouti signaling protein - ASIP) kifejeződését szabályozzák. Ez a gén öt különböző színminta alapját adja. Ezek a minták széles körben elterjedtek a kutyák között, több száz fajtánál megtalálhatóak, és a keverékekkel együtt világszerte több száz millió kutyára jellemzőek. Az azonban még a kutatókat is meglepte, hogy mikor jöhettek létre ezek a változatok.

Kiderült, hogy az egyik színminta genetikai kombinációja (a domináns sárga) a sarki farkaséval közös, és a filogenetikai elemzések alapján egy mára már kihalt kutyafélétől ered, amely körülbelül 2 millió évvel ezelőtt vált el a szürke farkastól. A kutyákra jellemző színváltozatok tehát már jóval a kutyák előtti időkre vezethetőek vissza:

„Az öröklődés tudománya sokkal érdekesebb rejtélyeket tartogat számunkra, hiszen a kutyafélék evolúciójáról is új dolgokat mesélhet" - mondta el Danika Bannasch, a Kaliforniai Egyetem Állatorvostudományi Karának genetikus professzora.

A kutatók feltevései szerint a világosabb szőrszínek a már kihalt kutyaős előnyére válhattak egykori élőhelyén, vagyis az északi sarki környezetben, 1.5-2 millió évvel ezelőtt az eljegesedés idején. A természetes szelekció okozhatta volna e szőrminta fennmaradását a sarki farkasok populációiban, mely idővel a farkasok és kutyák színre lépéséhez vezetett.

„Eleinte nagyon meglepődtünk, amikor felfedeztük, hogy a fehér farkasok és a sárga kutyák esetében szinte egyezik az ASIP gén DNS alakja. De még ennél is jobban elképedtünk, amikor kiderült, hogy ez a specifikus DNS alak több mint 2 millió éves, vagyis már jóval azelőttről származik, minthogy a modern farkasok fajai kifejlődtek volna” - jelentette ki Chris Kaelin, az alabamai biotechnológiai intézet munkatársa, a Nature Ecology & Evolution tudományos folyóiratban közzétett tanulmány társszerzője.

A farkasokra és a kutyákra két eltérő típusú pigment jellemző: a fekete (eumelanin) és a sárga (feomelanin). E két pigment termelődését precíz folyamatok szabályozzák, melyek meghatározzák azt is, a kutya testén hol és mikor jelenjenek meg – ez adja a kutya szőrének színét és mintáját. A felomelanin (sárga) pigment termelődését az agouti jelzőfehérje felügyeli.

A kutatók rájöttek arra is, hogy az 5 fő szín fenotípus kialakulásáért nem tehető felelőssé egyetlen genetikai mutáció. A különböző színmintákhoz olyan mutációkra van szükség, melyek az ASIP gén két részén jönnek létre. E változatok leírása érdekében Bannasch és kollégái új nevet adtak az eddig ismert fenotípusoknak, melyek a következők: domináns sárga, árnyalt sárga, agouti, fekete, nyereg és fekete hát. Felfedezték azt is, hogy a domináns sárga nem a modern farkasoktól származik – sokkalta öregebb, mint eddig hitték.

Összegzés

Ősi farkasok és kutyák genetikai állományának tesztelése során a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a domináns sárga haplotípus több, mint 2 millió évvel ezelőttről ered, jóval korábbról, mint ahogy a kutya háziasítása elkezdődött volna kb. 30 ezer éve. A „fekete hát” mintát egy 9500 éves leletben azonosították egy kutya maradványaiból.

Kedvenceink bundájának gazdag mintázata, színárnyalatai tehát már a kezdetek kezdetén is jelen voltak, ember és kutya barátságának hajnalán.