"Egyre csak nézte, és csóvált" - Megható módon reagált a kis beagle elhunyt barátja fényképére

Búcsút venni valakitől, aki szívünknek kedves, sohasem egyszerű. Különösen, ha a búcsú örökre szól – és ezt a kutyák is megérzik. Lola, a beagle néhány héttel ezelőtt veszítette el legjobb barátját. A kis Lacy 10 éves volt, mikor megérkezett otthonába az új családtag egy puha bundájú kölyök képében.

Sokáig élvezhette gazdái kitüntető figyelmét, így eleinte furcsállotta, hogy ott szaladgál körülötte egy foltos apróláb. Aztán lassacskán a vidám kis beagle levette a lábáról az idősödő yorkit, és nagyon megszerették egymást.

„Lacy néha megmorogta, de Lola végtelenül türelmes volt vele. Már az első pillanattól fogva odaáig volt a kisöregért, leste minden mozdulatát, folyton a nyomában járt, és alváshoz bekuckózott mellé a puha fekhelyre. Ott akart lenni, ahol Lacy is” – emlékezett vissza a kezdetekre Alli Trent, a gazdi.

Így telt el négy év, a két kutya között hihetetlenül szoros kapcsolat alakult ki, egymás társai voltak jóban-rosszban. Ám Lacy néni olyan korba lépett, ahol sajnos gyakran felléphetnek egészségügyi problémák. Beagle kishúga mindvégig mellette maradt, jelenléte biztonságot nyújtott 14 éves barátjának:

„Amikor Lacy egészsége elkezdett megromlani, és egyre többször köhögött, Lola mindig nagyon aggódott érte. Nem tévesztette szem elől egy pillanatra sem, vigyázott rá. Bámulatosan aranyos volt látni mindezt.”

És egyszer csak elérkezett a szomorú nap, amikor Lacy átment a szivárványhídon. A kis beagle eleinte nem értette, mi történik... Végül eljött a felismerés, hogy hű társa soha többé nem fog hazatérni. Reakciója láttán elszorult családja szíve:

„Feltettük Lacy ágyát és kedvenc játékait egy polcra a szüleim házában. Lola egyenesen odament, és megpróbált hozzájuk férkőzni, majd fel-alá járkált, mintha szeretett volna a nyomára bukkani idős barátjának.”

Hogy örök emléket állítsanak elvesztett kutyusuknak, a gazdik beszereztek egy emléktárgyat: egy üvegplakettet, melyen egy idézet és Lacy fotója látható. Miután megtalálták méltó helyét otthonuk nappalijában, a különleges ajándékra a kis beagle is felfigyelt.

„Egyből érdeklődést mutatott iránta. Csak nézte és nézte a képet, és csóválta a farkát.”

Lola viselkedése a gazdikat is meglepte, hiszen eddig nem igazán foglalkoztatták a berendezési tárgyak. Ám elhunyt barátnője fényképével teljesen más volt a helyzet. Mintha tudta volna, hogy ő van rajta:

„Aznap éjjel Lacyről beszélgettünk, és megkérdeztem Lolát, neki is hiányzik-e? Rám pillantott, oldalra billentette a fejét, és amikor megkérdeztem, hol van Lacy, tétovázás nélkül odarohant a kanapéhoz, felmászott a karfára, egyenesen a fotóra nézett, és egyfolytában csóvált, mintha tényleg ott lenne Lacy.”

 „Azt hiszem, megértette, hogy többet nem találkozhat kis barátjával. Drága lelke belengi a fényképet, most már ő a mi Lacynk.”

Bár mindnyájuknak nagyon hiányzik a kisöreg, a gyász időszakában támogatják egymást, és a kis beagle mindent megtesz azért, hogy felvidítsa gazdiját:

„Nagyon aggódtam Loláért, de a tudat, hogy felismeri Lacyt a fotón, békével töltötte el a szívem. Borzasztóan szerencsések vagyunk, hogy mellettünk lehetnek e csodálatos kis lények, hálával tartozunk feltétel nélküli szeretetükért."

Történetük a mi szívünket is megérinti, hasonlóan ahhoz a fekete labradoréhoz, akit teljesen magával ragadott elhunyt barátja élethű portréja.