Radioaktív kutyák? Kiderült, milyen szupererővel bírnak Csernobil kóbor kutyái

A tudósok 116, a csernobili elzárt zónában élő kóbor kutyától gyűjtöttek vérmintát – vizsgálataik során két különböző populációt is találtak, amelyek genetikailag különböztek a környező területen élő többi kutyától.

Mindez arra enged következtetni, hogy az atomkatasztrófa után eltelt több mint 38 évben a tiltott zónában felcseperedő kutyák alkalmazkodtak a veszélyes körülményekhez. Genetikai mutációknak hála képessé váltak arra, hogy a mérgező környezetben éljenek és újabb ellenálló generációknak adjanak életet.

Kutatók úgy vélik, ha megértjük, hogyan fejlesztették ki a kutyák genetikai szupererejüket, akkor jobban megérthetjük azt is, miként hat az extrém mérgező környezetben történő élet az egészségre. Nemcsak kutyák, hanem emberek esetében is.

Egy kis történelem

1986. április 26-án az Ukrajna északi részén található Csernobil városához közeli Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben végzetes baleset történt. A terv szerint egy áramszünet lehetséges következményeit kívánták tesztelni, ám a biztonsági előírások mellőzése soha nem látott mértékű pusztításhoz vezetett.

Az egyik reaktorban két robbanás is történt, az ezt követő, 10 napon át tartó tűz eredményeként elképesztő mennyiségű veszélyes anyag (radioaktív gázok és izotópok) kerültek ki a levegőbe, melyek a széllel tovább terjedtek.

A tragikus eseményt követően az embereket evakuálták Csernobilból és a környező területekről, hogy elkerüljék az extrém sugárzási szintet. A helyszínt tiltott övezetté nyilvánították: a Csernobili Elzárt Zóna (CSEZ) kb. 2600 négyzetkilométernyi sugárszennyezett területet tesz ki.

Az emberek után az állatok vették át az uralmat a terület fölött. Nemcsak a vadon élő állatok populációi indultak virágzásnak, de a hátrahagyott háziállatoknak is születtek utódaik, akik az évtizedes kitettségnek köszönhetően alkalmazkodtak a veszélyes körülményekhez. A sugárzás 11,28 millirem, mely hatszorosa az emberi dolgozók számára megengedett expozíciós mennyiségnek.

Kutyák Csernobilban

A csernobili atomerőmeű-baleset helyszíne radioaktív pusztaság. Ám a kóbor kutyáknak évekig sikerült túlélniük ott, és úgy tűnik, a tudósok rábukkantak ennek miértjére. A tiltott zónában élő kutyák két kis populációja ugyanis genetikailag különbözik a környező területen élő kutyáktól.

Becslések szerint 900 kóbor kutya él a területen, nagy részük valószínűleg az egykori csernobili lakosság tömeges evakuálása során hátrahagyott házikedvencek leszármazottja.

Norman J. Kleiman, a Columbia Egyetem környezetegészségügyi tudósa és kutatótársai azt vizsgálták, hogyan hatott a zord környezetben történő élet a kutyák genetikájára, mivel az élőhelyet szennyező vagy elpusztító katasztrófák arra kényszeríthetik a vadon élő állatokat, hogy alkalmazkodjanak a kedvezőtlen környezeti változásokhoz.

Kollégáival 116 „félig elvadult” kutyától vettek vérmintát, akiket humánus módon fogtak el a csernobili atomerőmű környékén, valamint onnan 10 mérföldre, Csernobil városában.

A mintákat 2018-ban és 2019-ben vették, a Clean Futures Fund Dogs of Chernobyl állatmentő szervezet ivartalanítási és oltási programjának keretében. A vérmintákat ezután az Egyesült Államokba szállították DNS-kinyerés és elemzés céljából, amely feltárta a kutyák egyedi genetikai felépítését.

"Két kisebb kutyapopulációnak valamilyen módon sikerült életben maradnia ebben a rendkívül mérgező környezetben" - mondta Kleiman közleményében.

„Amellett, hogy osztályoztuk a kutyák közötti populációdinamikát, megtettük az első lépéseket annak megértése felé, hogy a többszörös környezeti veszélyeknek való krónikus kitettség milyen hatással lehet ezekre a populációkra.”

Munkatársaival 2023 márciusában a Companion Animal Health and Medicine folyóiratban tették közzé eredményeiket.

A kóbor kutyák egyedi genetikai felépítése arra utal, hogy alkalmazkodtak ahhoz, hogy túléljék a hosszú távú sugárzásnak, nehézfémeknek és szennyezésnek való kitettséget. A kutatók közel 400 ún. „kiugró lókuszt” (a gén vagy DNS-szakasz helye a kromoszómán) találtak, amelyek a genom többi részétől rendkívül eltérő viselkedést vagy variációs mintákat mutatnak.

Ezt követően 52 gént azonosítottak, amelyek ezekhez a kiugró lókuszokhoz kapcsolódnak. Ezek „az atomerőmű környezetszennyezésének való kitettséggel hozhatók összefüggésbe” – áll a tanulmányban.

Más szavakkal, a kutyák szennyezett környezete olyan genetikai mutációkat eredményezett, amelyek generációról generációra öröklődnek, és végül elősegítették a zord körülményekhez való alkalmazkodásukat. Ám a CSEZ-ben élő kutyák nem az egyedüliek, akik birtokolják e szuperképességet.

Januárban egy kutatócsoport bemutatta azokat az eredményeket, amelyek arra utalnak, hogy a mérgező élőhelyen élő mutáns farkasok egyedülállóan ellenállóak a sugárterheléssel szemben. Májusban pedig a tudósok a helyszín közelében élő, mutáns fekete bőrű keleti leveli békákat tanulmányozva felfedezték, hogy ugyanolyan sokáig élnek, mint zöld, nem mutáns társaik.

Ez azt jelentheti, hogy a tilalmi zóna idővel alkalmassá válhat emberi lakhatásra is.

Kleiman reméli, hogy kutatásai és a CSEZ kóbor kutyapopulációira vonatkozó jövőbeni tanulmányok segítenek a tudósoknak megérteni a hosszan tartó sugárterhelésnek és a nem-radioaktív mérgeknek való hosszas kitettség genetikai hatásait.

"Ha megvizsgáljuk a krónikus kitettség genetikai és egészségügyi hatásait a kutyákban, akkor jobban megértjük, hogy az ilyen típusú környezeti veszélyek milyen hatással lehetnek az emberekre, és hogyan lehet a legjobban csökkenteni az egészségügyi kockázatokat" – mondta el a Kleiman.

Kapcsolódó cikkeink:

• Csernobil kutyái ma: megváltozott a sugárzó területen élő ebek genetikája
   
• Csernobil: egy épület tetejéről mentettek kutyát a munkások