„Rájött az ötperc...” - Te is tapasztaltad kutyádnál?

Kész őrület! Az egyik pillanatban még nyugodtan játszik vagy szemlélődik, a következőben – mint akit puskából lőttek ki – elstartol, mi pedig a csikorgó mancsok nyomán keletkező porfelhőn át kapkodjuk a levegőt meghökkenésünkben. Fel-alá cikázik, közben még saját maga körül is megpördülhet párszor.

„Vigyázz, juj!” - kiabálhatunk utána, de talán jobban járunk a közelben lévők felé irányított „Vigyázat!” figyelmeztetéssel, hiszen kedvencünk a füle botját sem mozdítja, csak száguld előre, szuperszonikus sebességgel. Eufórikus pillanatai közepette cseppet sem érdekli saját vagy mások testi épsége, így könnyen előfordulhat, hogy a rohanás hevében óvatlanul nekiütközik a bokroknak, fáknak, kutyatársainak, a gazdiknak vagy éppen nekünk. Senki és semmi sincs biztonságban, aki vagy ami az útjába kerül. Megőrült a kutyám! Valóban így van?

A "frap"

Bármennyire is meglepőnek tűnik, a kutyaviselkedés szakértők egy külön fogalommal illetik ezt az állapotot. Az ún. frap egy rövidítés, mely az alábbi szavakból tevődik össze:

• F = frenetikus
• R = random
• A = aktivitás
• P = periódus

Magyar megfelelője a "véletlenszerűen tomboló tevékenység pillanatai" lehetne. Egész jól összefoglalja, ugye? A hátterében megbújó okokat ugyanakkor még nem sikerült pontosan meghatározni. Míg némely kutyáknál gyakran megfigyelhetjük, addig másoknál, ha akarnánk, sem tudnánk kiváltani. Ugyanakkor nem minden magas energiaszintű kutya mutatja, tehát az sem állja meg a helyét, hogy csak az energikus ebekre jellemző.

Összefüggésbe hozható azokkal az időszakokkal, amikor a kutya egy ideje nem mozoghatta ki magát, pl. hosszabb időn át kényszerült pihenni, mint igényelte volna. Majd szétrobban az energiától, ez a módszer pedig egy teljesen normális módja a felgyülemlett energia gyors levezetésének. Leginkább megkülönböztető jegyeiről ismerhetjük fel:

• kikerekedett szemek, kitágult pupillák
• háta ívesen domborodik, fenekét és farkát maga alá húzza futás közben
• lábait behajlítva szinte lelapul a talajra
• lelkesen csóvál, egyúttal egyensúlyoz farkával száguldás közben
• gyors irányváltások, fordulásnál élesen oldalra dől
• játékra hívó meghajlás: mellső lábak és mellkas a földön, popsi az égben, (izgatott vakkantások kísérhetik)
• fizikai és mentális kontrollvesztés

Mi válthatja ki?

Kölykök és fiatal kutyák hajlamosabbak e viselkedést produkálni, de gyakorlatilag bármely életkorban, szuka és kan kutyáknál egyaránt, fajtától függetlenül megfigyelhető, természetesen a keverék ebeknél is. Bármely napszakban előfordulhat, inkább az befolyásolja, hogy volt-e lehetősége az elmúlt órákban kimozognia magát vagy a többórás semmittevést követően a kertben vagy a sétán a felgyülemlett energiabuborék egyszer csak kipukkan és elszabadul az őrület. 

Néha elegendő egy specifikus „trigger” (kiváltó ok). Ez lehet a gazdi hazaérkezése, a kedvenc játékának csipogása, egy furcsa mozdulat, hang vagy szag, egy általa szeretett, rég látott személy vagy kutyabarátja felbukkanása. Esetleg éppen mi magunk járultunk hozzá azáltal, hogy túlzottan izgatottá váltunk valami miatt. Felfokozott érzelmeink kedvencünkre is átragadtak, így anélkül bátoríthattuk, hogy tudatában lettünk volna. Fürdetést követően is előfordulhat abbéli hatalmas örömében, hogy végre kiszabadult a fürdőkádból és véget ért a kellemetlen vizes élmény.

A frap másik jellemzője, hogy a féktelen száguldást a jól ismert játékra hívó mozdulatokkal kombinálja: előrenyújtott, széttárt mellső lábbakkal ugrál előre, hátsó fertálya a levegőben, dünnyögés vagy ugatás is kísérheti.

Izgatottságuk az egekben, a kontrollvesztett állapotban lévő kölyök akár csipkedni is kezdhet. Ezt a legegyszerűbben úgy állíthatjuk le, ha befejezzük a játékot és ott hagyjuk, lehetőséget biztosítva neki arra, hogy lenyugodjon. Adjunk neki teret, hogy kitombolhassa magát, hiszen ezt az energiát el kell égetni.

Megelőzhetjük?

A kutya igényeinek és szükségleteinek megfelelő rendszeres testmozgás és szellemi lefárasztás elejét veheti a tombolásnak. Egy kiadós séta, kirándulás a természetben, labdázás, agility, frizbi, új trükkök tanítása és a már ismert parancsok gyakorlása is segíthet ebben.

Általában néhány másodpercig (legfeljebb pár percig) tart csupán, s egy kis pihenő követi, hisz az ebek hamar kifogynak a szuszból. A lakásban is „rájöhet az ötperc” kutyánkra, ilyenkor pedig gondolkodás nélkül rohanhat neki a bútoroknak, fel- le ugrálhat a kanapéról és az ágyról, becsúszhat az asztal alá, borulnak a vázák és a székek is repülhetnek… Ha kertes házban élünk, engedjük ki, hadd tombolja ki magát odakint. Ha kis- közepes testű, remélhetőleg nem tesz magában kárt bent sem. Idézzük csak fel az ágyon körbe-körbe rohangáló csivava képét.

Ne kergessük, ne próbáljuk meg elkapni, mert ez csak hozzájárul az amúgy is felfokozott izgalmi szint növeléséhez. Ha kutyánk betegsége vagy fizikai állapota miatt szívesebben elkerülnénk az őrültködést, gondoljuk át, mi válthatta ki, hogy a jövőben csökkenthessük előfordulását.

Ám, ha közel s távol nincsenek veszélyes akadályok a futtatón vagy a szabadban bátran engedje szabadjára energiáit. Feledkezzünk bele a látványba, hagyjuk, hogy minket is magával ragadjon a pillanat. Kedvencünk csillogó szemei és a pofijára kiülő boldogság láttán velük együtt osztozhatunk a végtelen öröm kutyamámorában.