Amikor April és Joe Sullivan vidékre költöztek és felépítették 40 hektáros földjük közepén a házukat, nem számítottak váratlan látogatókra. A nyugodt, békés élet reményében választották e helyet, távol a világ zajától. Annál nagyobb volt a meglepetés, mikor az ajtón kilépve egy szomorú tekintetű kutya pislogott rájuk.

Az ismeretlen négylábú testét sebek borították és jártányi ereje is alig volt. Valahogy még felkecmergett a lépcsőn a verandára, ám onnan egy tapodtat sem mozdult. Fogalmuk sem volt, honnan és hogyan kerülhetett oda, de minden bizonnyal megérezte, hogy itt segítő kezekre talál. Látszott, hogy komoly fájdalmai vannak, ezért azonnal betakargatták egy puha pokrócba, és elindultak vele a messzi állatorvosi rendelőbe.

Végtelenül elgyengült, önállóan nem tudott megállni a lábain, így a férfi óvatosan felemelte, és kivitte az autóhoz. Betsy - időközben ezt a nevet kapta -, szorosan bújt hozzá. Tudta, hogy sorsa most már jóra fordul.

Alig hitték el, mennyi szeretet és hála rejlik benne még e fájdalmas állapotában is, és milyen bizalommal tekint rájuk. A vizsgálatok kimutatták, hogy eltörött a csípője, lesoványodott, hogy súlyos parazitafertőzése is volt. A sérülései alapján feltételezték, hogy elüthette egy autó, és a balesetben idegkárosodást szenvedett, melynek rehabilitációja hosszú hónapokat vesz igénybe, és költséges is. 

„Nem tudtuk, nem akartuk feladni. Ezek a kezelések igen költségesek, de hát mit tehettünk volna? Nem hagyhattuk meghalni.” – emlékeztek vissza.

Betsy gyógyulását szem előtt tartva felmerült a gondolat, hogyan találnak majd végleges otthont egy kutyának, aki talán egész életében nehézkesen mozog majd. A házaspárnak több kutyája is van, akik nem szívelik a farmra tévedő ebeket, ezért kérdéses volt, hogy tűrik majd meg a beteg négylábút, míg gazdira talál. Ám a férfinak határozott elképzelése volt:

„Egész végig az járt a fejemben, hogy meg akarom tartani ezt a kutyát.”

Betsy segítséget kérő szemeinek az asszony sem tudott ellenállni; kedves, szeretetteljes lénye rövidesen levette a lábáról. Kisunokájukkal is végtelen türelemmel bánik a kezdetektől fogva, és lassacskán a falka is befogadta. A sehonnan jött kutya igazi családtaggá vált, örömmel fogadja a gondoskodást és szeretetet, melyet előző életében sokáig nélkülöznie kellett. Bárhogy is keveredett oda a házhoz, a semmi közepén, megérzése csalhatatlan volt: otthonra talált.