Támadnak a kullancslegyek hazánkban is

A kullancslegyek nem rokonai a kullancsoknak: míg utóbbiak a pókszabásúak közé, azon belül is az atkafélékhez, cikkünk főszereplői a rovarok közé tartoznak. Amiben azonosak, hogy mind a kettő vérszívó életmódot folytató élősködő.

A kullancslegyek fejlődése rendhagyó. A lárvák az anya testén belül fejlődnek, és születés után szinte azonnal bábozódni kezdenek. Kikelés után azonnal gazdaállatot keresnek, akinek szőrében vagy tollazatában erős lábaikkal és karmaikkal könnyedén megkapaszkodnak, miközben véréből táplálkoznak. Nagyságuk 2-9 mm-ig terjed, testüket vaskos kitinpáncél borítja.

Többféle fajtájuk létezik, a repülésre képes fajok szinte hangtalanul lepik meg áldozatukat, barnás színük miatt ráadásul nagyon nehéz észrevenni őket.

A turistákat ugyanúgy megtámadják, mint a vadon élő vagy háztáji emlősöket. Sajnos a kutyákat sem kímélik. Erős kitinvázuk miatt szinte lehetetlen lecsapni a kullancslegyeket: az elérhető javaslatok szerint papírzsebkendővel vagy kézzel célszerű szétnyomni őket.

Csípésük helye hosszan, akár napokig is megmarad, duzzadt és erősen viszkető lehet.

Túrázók leírása alapján a jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható rovarirtó szerek hatástalanok ellenük. Tapasztalatok szerint elsősorban a szőrösebb felületeket és a hajat igyekeznek támadni, hogy meg tudjanak kapaszkodni,de a szemet, fület, testhajlatokat is megcélozzák. Egyetlen hatásos védekezésnek a teljesen zárt ruházat tűnik ellenük, de még ilyenkor is figyelni kell, mert megpróbálnak alámászni.

Mivel elsősorban állatokon élősködnek kórokozókat, baktériumokat, mikrobiális élősködőket is terjeszthetnek. A kutyákat fenyegető betegségekről, amiket a csípéstől kaphatnak egyelőre nagyon kevés szakirodalmi információ áll rendelkezésre - ezért javasoljuk a fokozott figyelmet, ha kullancslegyet látunk a közelben!