Út a hivatás felé - Kiskutyák nevelőszülőknél

Kilenc hetes korban új utakra kerülnek az addig csak játszással, rosszalkodással, alvással foglalkozó kiskutyák. Számukra a világ már annyira érdekes, ellenállhatatlan és ingerekkel teli, hogy kalandozásaikhoz megfelelő irányításra van szükség. Ez még lényegesebb abban az esetben, ha a kölyköknek hivatást is szánnak – a kedvencségen kívül. Magyarországon is létezik az az opció, hogy a vak gazda önmagának neveli fel leendő vezetőjét. Akad, akinek a lehetőségei adottak egy ekkora feladathoz, de mások csupán a felnőtt kutyust tudják fogadni, így a nevelőszülők létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen.

Az első, és legfontosabb feladata az „átmeneti” gazdiknak a szocializáció. A kölyöknek meg kell ismernie a tágabb környezetüket. Fontos a kontaktus más emberekkel, kutyákkal, macskákkal, állatokkal. A járművek felfedezése is elmaradhatatlan feladat: a vonat, busz, autó nem szabad, hogy újdonságként hasson majd a leendő vakvezető tanoncra. Az engedelmesség alapjait is lényeges elsajátítania, hiszen így pontosan tudni fogja a kereteit, határait, amit nyilván ettől függetlenül időközönként majd megpróbál kitágítani.

Mindezt hogyan lehet kivitelezni?

Egyszerűbben, mint gondolnánk, persze megfelelő tudatosság mellett. A séta a legjobb módja annak, hogy a kis virgonc felfedezhesse a környezetét. Nyitott érdeklődését, kíváncsiságát nem szabad elnyomni, sőt érdemes stimulálni, mert ez a készség a jövőben még igazán hasznos lehet. Ha valamitől megrémül, akkor megnyugtatás után hozzá lehet szoktatni az ijesztő tárgyhoz. A forgalom zaja, az utca neszei eleinte szokatlanok lehetnek, de idővel minden megszokottá válik. A járműveken az elsődleges cél a nyugalom, biztonságérzet kialakítása. Ez egy következetes gazdi irányításával nem nehéz feladat. Ahova csak lehet, vinni kell a kölyköt, hogy szokja a különböző szituációkat, helyzeteket. A lépcsőzés épp olyan fontos, mint mondjuk a parkbeli séta, vagy a behívás gyakorlása.

Amiért hatalmas tisztelettel kell adózni minden nevelőszülő előtt az az elválás pillanatának szívszaggató nehézsége. Mert eljön az a pont kb. a kutyus egy éves kora körül, amikor bizony az iskola kapuja kitárul előtte, s el kell válni az addig megszeretett gazdáktól, a megszokott környezettől. Ez nagyon nagy változás, de egy jó kiképzővel áthidalhatóak hamar a lelki nehézségek. A nevelőszülők, azonban eleinte csak a hiányt érzik, bár a tudat, hogy egy vak embernek adhatnak új életet szinte minden esetben segít a továbblépésben, sőt akár új kiskutya befogadására is sarkallhatja a fantasztikus gazdikat.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!