Vakon bízni – Ha nagy leszek…
2015. február 08., 06:00
Szerző: Horváth Nikoletta
Kategória: Könnyű
A bizalom históriájának is lehetne hívni ezt a kis sorozatot. Az első részben azzal zártam a gondolataimat, hogy Lili és az én sorsom egybeforrt. A fehérbotos béna csaj, és a hátulgombolós gömböc elindultak, élethosszig tartó túrájukra…
A kiskutya aranyos. A kiskutya édes. A kiskutya zabálni való. Igen, és amiről kevesebben áradoznak: a kiskutya bekakil, bepisil, rág, rosszalkodik, egyszóval élénken tölti a hétköznapjait. Lilim első dolga volt, hogy a plüsseimet magáévá tegye, és mérnöki pontosságról árulkodó cafatokra tépje. A legfinomabb bútornak az ágyamat nevezte ki, sarkából cikkcakkosra rojtolt „mancsműves” textil lógott, némi faforgács társaságában. Az ásványi anyag szükségletét is megoldotta a kisasszony, tíz centiméteres lyukat harapott ki a falból. Persze gyanakodhattam volna, mert feltűnően nagy volt a csend, és ma már pontosan tudom, ez kölyök nyelven annyit tesz: elfoglaltságot találni, néminemű rosszalkodás formájában.
A szekrény alá becsurgatás, a barna bombák elhelyezése minimum három helyre a lakásban, és a folytonos, labradorokra jellemző zabálás az életem részévé vált. Lili éjszakánként éledt fel, s nappal aludt, én pedig próbáltam felvenni a ritmust. Hiába, látszott, hogy még sohasem volt kutyám, utólag sok mindent másképp csinálnék, de akkor, ott alkalmazkodtam a helyzethez.
Sokan hitetlenkedve kérdezték, amikor Lili épp tevékenykedett (rágta a pórázát, fetrengett, ugrált, szóval semmi szokatlan…), hogy ő, vakvezető? És persze pironkodva feleltem, hogy nem, még nem az. Az elfojtott kuncogásokból kitaláltam a válaszukat: nem is lesz az. Tévedtek.
De tény, Lili, született Érzés minden csintalanság elsőszámú résztvevője volt. Kertész tehetségét is hamar megismertem. A virágokat átültette, a vakondtúrásokat megette, hogy aztán később, az autóban azt énekeljük: „hipp, hopp, jön Vukk”. A cigi csikk, a tyúk kaki, és minden ami rághatónak bizonyult Lill gyomrában végezte. Igaz ez a belessége garantálta a könnyű motiválhatóságát. Egy falat virsliért a mai napig a csillagokat is lehozná az égről, ha kérném.
Az első fél év ebben a szellemben telt. Az őrült körbe-körbe rohangálások, rágások, kaparások, szaggatások háború sújtotta területének centrumában én csak azt kérdezgettem tőle, bizonytalanul: mi leszel…ha nagy leszel?
Túlságosan is barátságos volt rendőrkutyának – Ma már életeket ment a labrador
Pályáját kábítószer kereső kutyaként képzelték el, de kedvessége miatt alkalmatlannak nyilvánították erre. Roger kutató-mentőnek tanult tovább, és elképesztő tehetséggel szimatolja ki a romok alatt rekedt embereket.
Gesztenye, a labrador is diplomát kapott gazdijával
Emléklapot kapott gazdija diplomaosztóján Gesztenye, a vakvezető kutya is, aki minden lépésénél segítette szeretett gazdáját az egyetemen.
Már jól van az alkoholelvonón átesett kutya
Megérkezésük után nem sokkal mind a két kutyus nagyon rosszul lett. Az állatorvosok megdöbbenve tapasztalták, hogy a két eb alkoholfüggőségben szenved.
Megmentette idős gazdiját a frissen örökbefogadott kutya - „Ő a mi hősünk”
Ruby azonnal segítséget hívott, mikor gazdija eszméletét vesztette, és beleesett az árokba. Nélküle "ki tudja, mennyi ideig lettem volna odalent anélkül, hogy bárki a keresésemre indult volna."
"Mindig boldoggá tett, és mosolyt csalt az arcomra" – hős labrador volt a leukémiás kislány támasza a legnehezebb időszakban
Hosszú ideig tartó kezelés, kemoterápia, rengeteg gyógyszer, rosszullétek és bizonytalanság – egy felnőtt ember is nehezen viselné a betegséggel járó megpróbáltatásokat. Na de egy 11 éves kislány? Szerencsére egy hatalmas szívű barát állt mellette még a legnehezebb időszakban is: egy kedves fekete labrador.