Vakvezető kutyákkal a HDR-en – az akarat, ami minden akadályt legyőzött

Messziről nézve először azt hittem, amikor megláttam őket a rajthoz felsorakozni segítő kutyáikkal, hogy a kiképzők állnak rajthoz a vakvezető-tanuló kutyusokkal. Gondoltam is magamban, hogy milyen jó ötlet, hiszen ez is egy nagyszerű lehetőség a leendő segítőkutyák tesztelésére. Aztán láttam a lányok mozgásából, illetve hallottam, ahogy a velük lévő két segítő instruálja őket, hogy bizony itt másról van szó.

Kis kérdezősködés után megtudtam, hogy a lányok, akik 3 csodás fekete labradorral indultak – Lengyel Zsófi Mokkával, Hegedűs Brigi Artúrral, Horváth Szindi Milkával.  A hölgyek közül kettő aliglátó, egy pedig gyengénlátó. Segítőik pedig a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától Királyné Barkóczi Emese és Erdélyi Judit volt.

Az 5.79 km-es távot, 143 m szintkülönbséggel, 17 akadályon keresztül másfél óra alatt teljesítette a csapat. Végül hatalmas, megérdemelt tapsvihar közepette értek be a célba.

Mindannyian kicsit másképp élték meg ezt a megmérettetést. Abban azonban egyetértenek, hogy jövőre is indulnak, mert olyan élménnyel lettek gazdagabbak, ami kihagyhatatlan és a rabjává tesz.

Segítőik előtt is le a kalappal. Hiszen az is hatalmas teljesítmény, hogy egy ilyen pályán a futás és az akadályok leküzdése mellett még végig navigálták a 3 lányt, folyamatosan szóbeli instrukciókkal segítve őket.

Ezek a lányok talán nem is tudják, de a verseny napján sokakat ők inspiráltak. Hírük azóta bejárta a sajtót reményt és motivációt nyújtva megannyi embernek. Igen, ezek a lányok most megmutatták, hogy nincs lehetetlen, ha ők valamit igazán elhatároznak.

Szívből gratulálok nekik!