Véradással mentette meg a labrador a pici kölyök életét

„A parkoló felé pillantottam, amikor megláttam egy hölgyet, ahogy kétségbeesetten rohan a rendelőbe. Egy szőrös kis csomagot tartott a kezében: az aprócska kölyök mozdulni sem bírt” – emlékezett vissza Elli Smith, állatmentő arra a napra, amikor a jelenet láttán ő is berohant az állatkórházba. Sokéves tapasztalata azt sugallta, ha csak nem történik valamilyen csoda, a kiskutya élete hamarosan véget ér…

Bemutatkozott hát a hölgynek, elmondta, hogy ő maga is a reménytelen esetekkel foglalkozik: olyan kutyákon segít, akiket súlyosan bántalmaztak, elhanyagoltak vagy betegségük, állapotuk miatt nem sok jó vár rájuk. Átadta névjegykártyáját, majd távozott, és izgatottan várta a hívást. A hívást, mely a kölyökkutya utolsó esélye lehet. 10 perc sem telt bele, mikor megcsörrent a telefon: könnyek között mondta el a megtaláló, hogy a picit altatni akarják.

„Szó sem lehet róla! Azonnal hozza el a mi állatorvosunkhoz!” – jelentett ki határozottan az állatmentő.

Penelope három hete láthatta meg a napvilágot, és már ilyen rövid idő alatt is sokat szenvedhetett. Teste telis-tele volt kullancsokkal, amitől olyan állapotba került, hogy csak a vérátömlesztésben bízhattak. Szerencsére az állatorvosnak akadt is egy jelöltje, méghozzá saját kedvence, Murphy. A hír hallatán felesége már vitte is a labradort, aki első pillantásra megkedvelte a beteg kiskutyát:

„Nini, hát ki ez az apróság?” – kíváncsiskodott a hős véradó kutya, mikor beengedték a picihez. Pehelysúlya miatt alig néhány fecskendőnyi vérre volt szükség, Murphy pedig örömmel adta a kicsi életéért cserébe. Az eredmény rögtön látható volt: Penelope sápadt fogínye visszanyerte színét, bágyadt tekintetébe újfajta csillogás költözött.

„Hihetetlenül különleges pillanatnak lehettünk tanúi! Elképzeltük, ahogy Penelope köszönetet mond hősének, e csodálatos kutyusnak.”

A véradás után az egyik kolléga vette magához a kölyköt, nem kis feladatot vállalva magára, ugyanis Penelope még nagyon gyenge volt, és szinte óránként kellett etetni pár csepp tápszerrel. A fehér szőrpamacs életereje azonban fellángolt, és egyre jobban érezte magát, míg az állatmentők mamája után kutattak a környéken.

Borzasztó körülmények között találtak rá: 25 társával együtt élt egy udvaron, a saját mocskukban tengették napjaikat, kitéve az időjárás viszontagságainak és a betegségeknek. Sikerült meggyőzni a tulajt, hogy az állatmentők javára mondjon le a rossz állapotban lévő kutyákról, köztük Penelope mamájáról is.

Miután őt is megszabadították a kullancsoktól, és megfürdették, eljött a nagy találkozás pillanata: betették mellé kicsinyét, aki rögtön odabújt hozzá. Petunia azonnal elkezdte nyalogatni, és hagyta, hogy jóllakjon. Abban a pillanatban mintha kicserélték volna mindkét kutyát:

„A mamiról kiderült, hogy szívesen barátkozik, mindenkivel jól kijön és nagyon örül a pocaksiminek. A kölyök pedig egyszerűen élvezi, hogy újra mellette lehet. Mindketten megnyugodtak, és nagyon jól érzik magukat nálunk” – mondta el befogadójuk, aki mindent megtesz, hogy ez így is maradjon, amíg készen állnak a gazdisodásra.

Reményeik szerint anya és kicsinye együtt költözhetnek majd olyan családba, ahol sok-sok szeretet és pocaksimi vár rájuk!