Vigyázz hova teszed a jutifalatot – A kutyád megjegyzi!

Nálatok is megvan a konyhában az a hely, ahol a jutifalatos doboz "rejtőzik"? És ha kedvenced tehetné, örömmel megmutatná, amikor csak egy kis nasira vágyik? Hiszen emlékszik rá!  

A megfigyelésen alapuló térbeli memória olyan képesség, melynek köszönhetően elég egy alapos pillantást vetnünk környezetünkre vagy az elénk elterülő tájra ahhoz, hogy emlékezzünk rá. Elménkben rögzül az elrendezés térképe, és a későbbiekben fel tudjuk idézni az ott található tárgyak, jellegzetes pontok (pl. egy hegy vagy tó) hollétét.

Az emberek mellett számos állatnak megvan ez a veleszületett tulajdonsága, így a vándormadarak, rovarok, delfinek és a fókák is rendelkeznek vele. Korábban a farkasokról és a kutyákról is így vélekedtek a kutatók, de a térbeli memória mibenlétét csak nemrégiben kezdték el vizsgálni.

A tanulmányhoz 9 timberfarkas (észak-amerikai keleti erdei farkas) és 8 keverék kutya térbeli tájékozódási képességeit figyelték meg az ausztriai Wolf Science Center farkas-kutatóközpontban. A tesztek során ételt tartalmazó dobozkákat kellett megtalálniuk, szám szerint négyet, hatot és nyolcat, melyeket különböző helyekre rejtettek el a kutatók.

Néhány esetben a kutyák és a farkasok megfigyelhették, hova rejtik el az ennivalót, míg a többieknek a már elrejtett dobozkákat kellett megkeresniük. Sokkal hamarabb találta rá a dobozokra akkor, ha megnézhették, hova tették le azokat a kutatók. Nehezebb volt a helyzet, amikor nem láthatták, merre rejtették el a dobozkákat.

Mindebből arra következtettek, hogy az állatok nem csupán a szaglásukra támaszkodtak, ami arra utalhat, hogy valóban képesek emlékezni arra, mi hol helyezkedik el a környezetükben, főleg, ha előzőleg vethettek rá egy pillantást. Vagyis rendelkeznek a megfigyelésen alapuló térbeli memória képességével.

Érdekesség, hogy a farkasok lekörözték a kutyákat a dobozkák megtalálásában. Még akkor is gyorsabbnak bizonyultak, ha nem látták, hova rejtették el azokat a kutatók. Úgy vélik, ez annak tudható be, hogy a farkasok kitartóbbak és erősebb motivációt éreznek az élelemkeresés közben. Mindez onnan is eredhet, hogy a vadon élő állatoknál gyakran a túlélés múlik azon, hogy képesek legyenek gyorsan és hatékonyan felkutatni az erőforrásokat, így az élelmet és a vizet is.

Nem véletlen tehát az sem, hogy a kutyánk pontosan tudja, hol tartjuk a jutalomfalatos dobozokat – elég egyszer megnéznie, melyik polcon hova tettük, és ha szeretne belőle, jelentőségteljesen szuggerálja ama bizonyos pontot.

A kutatás azt is segíthet megérteni, hogyan észlelik a kutyák a körülöttük lévő világot, és persze nagyon ügyesek abban is, hogyan manipuláljanak ki a gazdiból egy kis plusz finomságot.

Kutyáink megtanulták, hogyan kérjenek segítséget tőlünk, ha valamihez nem férnek hozzá, például begurult az ágy alá a labda, vagy beesett a jutalomfalat a hűtő és a fal közé. Ehhez hasonlóan a térbeli memória képessége is az ember és a kutya közös történelmének eredménye lehet, hiszen több ezer éven át fejlődtünk, változtunk, tanultunk együtt, egymástól. 

Nem kell csodálkozni azon, ha legközelebb véletlenül elől hagyjuk a jutisdobozt, és mire hazaérünk, hűlt helyét találjuk a falatkáknak. Kedvenceinknek manapság már nem igazán kell aggódniuk a túlélésük miatt, de ha az orruk elé kerül valami finomság, amellett bizony nem lehet szó nélkül elmenni. Ti is tapasztaltátok már?

Forrás: https://www.independent.co.uk/news/science/dogs-austria-school-b2410937.html