Vigyük-e a kölyköt iskolába?

Sok-sok évtizeddel ezelőtt még az volt az általánosan elfogadott nézet, hogy 6 hónapos korig felesleges kutyaiskolába vinni a kölyköket, mert túlságosan izgatottak és nem tudnak odafigyelni a tanulásra. Emiatt pedig aligha lenne értelme eltölteni ott az időnket, és még pénzt is adni érte - gondolták réges-rég. 

Szerencsére a kutyázás világa óriási változott e téren: ma már számtalan olyan foglalkozás elérhető, melyet kifejezetten kölykök részére alakítottak ki. Kölyöksuli, szocializációs programok, játszótér, ahol elkezdhetjük megtanítani kedvencünknek a legalapvetőbb vezényszavakat, melyek elsajátítása rengeteget segíthet a harmonikus kapcsolat, együttélés kialakításában. Ennek fontosságát több kutatás is alátámasztja. Lássuk a legfrissebb eredményeket!

• Engedelmes kisokos: 15 vezényszó, amit minden kutyának tudnia kell
   
• Kutya tanítás: a leghasznosabb vezényszavak

20 év kölyökkutyák társaságában – Egy forradalmian új kutatás

A kutyák viselkedésének pszichológia fejlődésével kapcsolatos gondolkodás forradalma 1945 és 1965 közötti időszakban végzett kutatásokkal indult meg. A Maine állambeli Bar Harborban található Jackson Laboratories kutatóintézet projektje során John Paul Scott és társai több száz fajtatiszta és szándékosan keresztezett kutyát tenyésztettek, neveltek és képeztek ki. Születésüktől kezdve egy éves korukig különféle teszteknek vetették alá a kutyákat viselkedésük tanulmányozása érdekében.

Arra voltak kíváncsiak, hogyan befolyásolja a genetika, az öröklődés a viselkedést, illetve milyen kölcsönhatásban állnak azokkal a tapasztalatokkal, melyeket a kölykök életük korai szakaszában szereznek. Eredményeik egyértelművé tették, hogy a korai tapasztalatok, a környezettel való interakciók és a tanulás megváltoztathatják a kutya viselkedési mintáit, akár élethosszig tartó hatással.

Kritikus tapasztalási időszakok

A Jackson Lab egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy életük első évében a kutyák legalább 3 olyan fontos fejlődési perióduson mentek keresztül, amelyek során szerzett tapasztalatok befolyásolhatják később viselkedésüket, például azt, hogyan reagálnak az őket érő hatásokra. Minden időszak eltérő hosszúságú, de van némi átfedés.

Az első ún. „újszülött periódus” a kiskutya születésétől kezdve kb. 16 napos koráig tart. A második a „szocializációs időszak”, amely kb. 3 hetes korban kezdődik és a kölykök 12-14 hetes koráig tart. A harmadik a „fiatalkori időszak”, amely 6-9 hónapos korig tart (az méretbeli különbségek miatt ilyen hosszú ez az időszak, hiszen a nagyobb méretű kutyák lassabban nőnek, fejlődnek).

Scott ezeket a periódusokat a „kritikus” jelzővel illette. Különleges életszakaszként tekintett rájuk, amikor a kölyökkutyát érő egyetlen élmény is meghatározó lehet egész később életére.

A szocializációs időszak alatt a kutyák megtanulják, hogyan kommunikáljanak más kutyákkal és ismeretlen emberekkel, és hogyan érezzék jól magukat körülöttük. Ezt segíti az a tény, hogy valahol 3 hetes kor körül a kölykök kevésbé félnek és hajlamosabbak egy ismeretlen személyhez közeledni, bár ez a viselkedés az életkorral fokozatosan csökken. Fiatalkorban a kutyák megtanulják, viselkedésük miként hat környezetükre, és hogyan alakítsák viselkedésüket az adott körülményekhez.

Kölykök a kutyaiskolában, avagy a kölyöksulik eredete

Amikor arról kérdezték Scott-ot, milyen következményekkel járnak az elemzései és adatai, amikor a kutyák formális osztályokba való felvételéről van szó. A válasza így hangzott:

"Minél fiatalabb az állat, amikor felajánlják neki a tanulási vagy tapasztalatszerzési lehetőséget, annál nagyobb hatással lesz egész életére."

Ezt az ötletet Ian Dunbar, állatorvos és pszichológus, valósította meg 1981-ben, amikor bevezette a „kölyök-osztályok” (másnéven „kölyök-szocializációs órák”) fogalmát. Ezek a foglalkozások lényegében arról szóltak, hogy a kölyökkutyát minél több emberrel és kutyával találkozhassanak, megtanuljanak velük kommunikálni, továbbá az alapvető engedelmességbe is betekintést nyerhettek, természetesen játékos formában, sok-sok jutalomfalattal és dicsérettel kísérve.

A kölyköket általában attól az időponttól fogadták be az osztályokba, amikor a tenyésztőtől új otthonukba költözhettek. Akkoriban ez még a 8 hetes kort jelentette. Ma már tudjuk, hogy jó, ha a kiskutya 12 hetes koráig mamájával és testvéreivel élhet, és csak ezután költözik új családjába.

Dr. Dunbar úttörő tevékenységének köszönhetően a kölyöksulik elképesztő népszerűségre tettek szert, és ez szerencsére azóta is töretlen. De vajon mit mondanak a legfrissebb kutatások? Mennyire hasznosak ezek a foglalkozások? Érdemes suliba vinni a kölyökkutyánkat?

Cikkünk folytatásában ezekre a kérdésekre is választ kaphattok.

Tartsatok velünk!