150 év után visszatértek a farkasok Kaliforniába, ám ennek sokan nem örülnek

A Kalifornia déli részén található ún. „magas sivatag” a Mojave-sivatag nyugati területeit foglalja magában, mely a San Bernardino-hegység vonulatáig nyúlik. 55 ezer hektárnyi bozótos-erdős vidék ez, ahol manapság a szarvasmarhák száma még az emberét is meghaladja. Két évvel ezelőtt egy villámcsapás-okozta tűz szinte teljesen letarolta a vidéket: 97 ezer hektáron égett a talaj. Ám a pusztítás nyomán új élet sarjadt. Meglepő gyorsasággal kezdett el nőni a fű, és a zöldellő mezők bőséges táplálékkal látták el a marhákat.

A vadon élő állatok is visszatértek a virágzó területekre, és 150 év után a farkasok is betették mancsukat Dél-Kaliforniába. Idén júliusban egy négytagú szürkefarkas-falkát, anyát és három kölykét, észleltek a természetvédelem alatt álló Sequoia-erdőben. Míg az állatbarátok ujjongtak örömükben, a marhatartók kevésbé értékelték a fejleményeket.

A farkasokat szövetségi törvények védik, ám ez nem volt mindig így. Valaha Észak-Amerika jelentős részén éltek populációik, ám a kíméletlen vadászat eredményeként alig maradtak vadon élő farkascsaládok. Kaliforniában az 1920-as években lőtték ki az utolsó példányt.

A konfliktus régre nyúlik vissza, sokan azzal érveltek már akkoriban is, hogy „túl kevés a hely” ahhoz, hogy a farkasok és az emberek békében élhessenek egymás mellett. A farkasok védelme és megőrzése érdekében tett erőfeszítések azonban sikeresnek bizonyultak: jelenleg úgy 6 ezer farkas él az Egyesült Államokban (leszámítva Alaszkát és Hawaiit).

Kalifornia északkeleti részein többször is megfordultak farkasok az elmúlt 12 évben, ám a most felfedezett falka igen messze vetette meg lábát. Az eddigi észlelésektől több mint 300 kilométerre, délen leltek otthonra, védett természeti területeken. Itt törvény tiltja a vadászatot, de figyelmük nem lankadhat, jobb az óvatosság.

1995-ben 41 farkast telepítettek a Yellowstone Nemzeti Parkba, és a rá következő 8 évben mindössze 256 juh és 41 szarvasmarha esett nekik áldozatul. Montana és Wyoming milliós haszonállat-állományát tekintve ez meglehetősen csekély szám. Ugyanakkor a farkasoknak köszönhetően e természet egyensúlya helyrebillenni látszott. Megjelenésük előtt az ott élő szarvasok túlságosan elszaporodtak, ami negatívan hatott a környezetre. A farkasok jelenléte azonban határt szabott ennek, a növényzet számos területen feléledt, fűzfák és nyárfák cseperedtek olyan helyeken is, ahol hosszú évek óta nem. Madarak és hódok is visszaköltöztek a parkba, utóbbiaknak hála a vizes élőhelyek is virágzásnak indultak.

Kalifornia élen jár a környezetvédelem területén, ami a szabályozást illeti, ám egy erélyes paradoxon is lappang a háttérben: a mezőgazdaság és állattenyésztés óriási méreteket ölt, mely nem kevés környezetszennyezéssel és földkárosítással jár. Most, hogy egy nagyragadozó hazatérésének küszöbén állnak, újabb vitákra lehet számítani. A népesség és a háziállatok száma is egyre nő. Vajon lesz-e elég hely, megfelelő élettér a farkasoknak? Lesz-e lehetőségük élni a természet adta jogukkal az élethez?

Forrás: https://www.theguardian.com/us-news/2023/nov/13/california-wildfire-wolves-ranchers-cattle