5 dolog, amivel megtörheted a kutyád lelkét még, ha nem is tudsz róla

#1 – Ha nem tréningezed vagy fárasztod le rendszeresen a kutyusodat

Talán ez az egyik legnagyobb probléma a kutyatartással kapcsolatban. Érthető, ha valakit nem feltétlenül hoz lázba az aktív- vagy az egészséges életmód, esetleg olyan fogyatékossága van, ami miatt nem tud mozogni. Ha azonban nem tesszük lehetővé a kutyánk számára, hogy megfelelő mennyiségű időt töltsön minőségi mozgással, illetve nem adunk neki kellő mértékű szellemi stimulációt, az káros lehet mind a fizikai, mind a mentális egészségükre. A kutyáknak szükségük van rá, hogy elegendő időt tölthessenek a szabadban.

És ez nem egyenlő azzal, hogy kiengedjük az udvarra. Ha mindig csak ugyanazt a területet láthatja – még, ha az hatalmas is – az egy idő után teljesen érdektelené válik. Ismerni fog minden kis fűszálat, minden bokrot, minden szagot, minden stimulust, amit az adott terület adhat. És ez egy idő után kevés lesz számára. Arról nem is beszélve, ha nem kapja meg rendszeres időnként a fajtársakkal és egyéb entitásokkal való ismerkedés lehetőségét egyszer csak majd azt veheti észre a gazdi, hogy elkezd félni a számára ismeretlen dolgoktól.
Míg, ha rendszeresen elviszik sétálni vagy labdázni a parkba, ez kiváló módja lehet annak, hogy felfedezze a környéket időről-időre és kellő mennyiségű testmozgásban legyen része, ami ráadásul csak segít megerősíteni a kötődését.
Amit sokan elfelejtenek, hogy a kutya társas lény. A gazdával töltött idő számára a legértékesebb. Lehetőleg mindig vele akar lenni és nem egyedül az udvaron!

#2 – Ha elveszed az ételét vagy a játékát

Sajnálatos módon egyesek még mindig elhiszik az alfa teóriát, ami arról szól, hogy meg kell mutatni a kutyának, hogy ki a főnök, hogy tudja, hogy hol a helye. A teória hívői arra bíztatnak másokat, hogy nyúlkáljanak bele a kutya táljába, amikor az eszik, esetleg vegyék is el tőle. Vegyék el a játékait. És, ha ezekre az erőforrás bevédésével, morgással, vicsorgással válaszol, akkor büntetésül fordítsák a hátára és tartsák lenyomva, amíg fel nem adja.
Nos, a kutatások már rég bebizonyították, hogy ez kiképzési módszer téves és általában csak még több agressziót szül hosszú távon.

Minden olyan kutya, akinek egyértelmű szabályokat állítottak a nevelésük során gond nélkül adja át a játékát imádott gazdájának.
Az étel elvételének feltételezett szükségessége pedig egyenesen nevetséges. Gondoljunk csak bele! Modern világunkban – ahol a kutya nem vadászik - a gazda diszponál az élelem felett. Ő dönti el, hogy a kutya eszik e vagy sem egyáltalán, és azt is, hogy mikor. Akkor ugyan mi szükség lenne az étel elvételére?!? Ráadásul, ha megtesszük azzal csak összezavarjuk a kutyát és az ebből adódó stressz könnyen válthat ki nála frusztrációt, ami egy szinten túlhaladva akár agresszióba is torkollhat. De minek is kéne ide eljutni?!?

Az élelem-megtagadás egy másik kérdés. Arra valóban szükség van, hogy közterületen vagy akár erdőben sétálva kedvencünk ne egyen fel mindenféle – számára akár ártalmas dolgot – a földről. De ezt egész másképp kell és lehet megtanítani neki.

A sima etetésnél hagyjuk csak szépen békén az ebet! És, ha van gyerek a családban nagyon fontos, hogy ezt neki is megtanítsuk!

#3 – Ketrecbe zárni büntetésből

Személy szerint is kiváló trénineszköznek tartom a szoba kennelt vagy más néven boxot. Azonban ennek a nevelési módszernek pont az a lényege, hogy megszerettessük az ebbel a kennelt, hogy egy olyan biztonságos kuckónak lássa, ahova szívesen vonul el pihenni magától is.

Vannak gazdik azonban, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a kutyus huzamos időt töltsön el bezárva a boxba. Akár, amíg ők egész nap munkában vannak. Ez sokszor párosul azzal is, hogy a mindennapi mókuskerében nem szánnak kellő időt arra, hogy a kutyát lemozgassák mielőtt otthon hagynák egyedül. Így pedig a ketrec valóban büntetés lehet a négylábúnak, ahova nem szívesen megy be és csak stresszel, amikor be van zárva.
Ha pedig ez még párosul azzal is, hogy amikor rosszfát tesz a tűzre büntetésből is bezárják, akkor kész is van a sikertelenség receptje.

Ha tehát kennelt szeretnénk használni, akkor mindenképpen menjünk biztosra a beszoktatásánál és utána is, hogy kedvencünk szeressen időt eltölteni benne és komfortosan érezze magát közben!

#4 – Ha folyamatosan üvöltöznek vele

Képzeld csak el, hogy az egyetlen útmutatás, amit egy új munkahelyen betanuláskor kapnál, az az, hogy a főnököd folyamatosan kiabál veled a hibáid miatt. Valószínűleg nagyon utálnál dolgozni! Igaz? Nos, ugyanez érvényes a kutyákra is.

Ha egy kutyával állandóan csak ordibálnak valószínűleg nagyon stresszes kutyus lesz. Ez azért van, mert azt érzi, hogy ideges vagy, csak azt nem érti, hogy miért. Ha előtte nem tanítod meg arra szeretettel és végtelen türelemmel, hogy mit szeretnél tőle, hogyan viselkedjen. A kutyusok a világon az egyik legalkalmazkodóbb faj. Ezért is pont ők szelídültek az ember mellé a megannyi vadállat közül. Ők minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznek megfelelni. Ha azonban nem tudnak mihez igazodni az állandó érzelmi zűrzavarhoz vezet, és ez valószínűleg a kapcsolat rovására fog menni.

Egy másik szempont, amit érdemes figyelembe venni a kommunikációnál, hogy a kutya mennyire fog komolyan venni, amikor valós probléma merül fel. Gondoljunk csak a mesére, amiben a fiú folyton farkast kiáltott! Megvan, hogy mi történt vele?!? Amikor valóban jött a farkas és kiabált a fiú már senki sem hitt neki és foglalkozott vele.
Ugyanez érvényes négylábú barátainkra is. Ha mindig csak ordibálunk, akkor egy idő után csak valami zaj leszünk számára a szélben, amire nem is kell igazán figyelni. Ezért, amikor valami nagyon is komoly helyzet van – mondjuk jön egy autó az úton, ahol épp megállt, - akkor már hiába üvöltözünk, hogy jöjjön el onnan. Semmiféle motivációja nem lesz, hogy meg is tegye.

#5 – Hosszú időre egyedül hagyni a kutyát

A kutyusok társas lények és mint ilyeneknek szükségük van rá, hogy szignifikáns időt tölthessenek kétlábú társaikkal. Az mellékes ilyen szempontból, hogy nagy a háznép vagy csak egyetlen személy jelenti nekik a családot. Ha pedig nem kapják meg a szükséges mennyiségű és minőségű szocializáció lehetőségét, akkor szomorúak, stresszesek, de akár rombolóak is lehetnek. Utóbbi jelentheti a környezeti rombolást, de akár önmagukban is kárt tehetnek, ha mondjuk túl sokáig vannak a kennelbe bezárva.

Fontos, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű időt biztosíts kedvenced számára tanulással, feladatokkal, játékkal. Még olyankor is, amikor épp nagyon elfoglalt lennél. Ha egész napra magára kell hagynod a kutyusodat, akkor keress neki egy napközit, ahova tudod vinni, de legalább egy kutyasétáltatót, aki lemozgatja a nap folyamán.
A túl hosszú időre magukra hagyott ebek nagyobb eséllyel boldogtalanok és jellemzően kevésbé egészségesek is. Tehát mindenképpen győződj meg arról, hogy képes vagy biztosítani számára azt a szeretetet és törődést, amire szüksége van!

Tanulj a hibáidból!

Vannak, akik azt mondanák, ha a fentieket elkövetted, akkor inkább ne is tarts kutyát. Ugyanakkor, akárcsak négylábú társainkat, minket is tréningezni kell. Nem mind születünk eredendően gondos gazdinak. Én magam is számtalan dolgot tanultam, fejlesztettem az elmúlt évek során a kutyáimmal való együttélésben. És voltak olyanok ezek között, amikre magamtól sosem gondoltam volna, ha nem személyesen tapasztalom meg.

Szóval semmi baj sincs azzal, ha valamiben tévedtél vagy ráeszmélsz, hogy valamit másképp lenne jobb csinálnod. A kutyusok szeretete és odaadása végtelen, ők sosem hibáztatnak senkit semmiért. Ezért csak tedd meg! Változtass most! Ezzel nem csupán a kettőtök kapcsolatát javítod, hanem boldogabbá és harmonikusabbá teszed mindkettőtök életét.