A behívás lélektana

Ingerek, illatok, nyomok. Egy park, kutyafuttató, vagy az erdő aljnövényzete maga a felfedezésre váró csodaország a kutyák számára. Mi, emberek szinte elképzelni sem tudjuk, hogy egy falevél mennyi izgalmas információt rejt magában. Minden fűszál újabb mozaikja a nagy egésznek… Amikor magunkhoz szólítjuk kedvencünket, ebből a varázslatból kell kiszakítanunk, és bizony ez nem könnyű feladat.

A szakemberek eltérően nyilatkoznak arról, hogy szabad-e, kell-e jutalmazni az ebet, ha megérkezik behíváskor. Az egyik oldal azzal érvel a "nem" mellett, hogy ne az étel miatt legyen hűséges kedvencünk, míg a másik fél a motiváció fontosságát hangsúlyozza. Valójában mindenkinek "ebre szabottan" kell dönteni. Egy karika virsli, egy falat sajt nagy segítség lehet a szagoktól elvarázsolt négylábú figyelmének felkeltésében. Ám vannak olyan fajták, akiknél a kedvenc játék (labda, rágóka, plüss állat) a lehető legjobb segédeszköz.

Amit felejtsünk el az az idegeskedés, a dühöngés, a kiabálás. Senki sem kíváncsi rossz hangulatunkra, beleértve kutyánkat is. A nyugalom, a kedvesség célravezetőbb, de ehhez nagyfokú türelem is szükségeltetik.

Ne csak akkor hívjuk magunkhoz kutyánkat, ha befejezzük a sétát, vagy visszamegyünk a lakásba, ugyanis ebünk társítani fogja a behívást a „vége a mókának” érzéssel, s ezek után nem szívesen rohan a lábunkhoz, hiába kérleljük. Séta közben is ajánlatos több alkalommal megismételni a behívást, így a gyakorlás mellett el-elkalandazó figyelmét is könnyebben tudjuk visszairányítani magunkra.

Érdemes eleinte hosszú pórázon gyakorolni, zárt helyen próbálkozni, s amikor már biztosnak érezzük, tágíthatjuk az ingerek körét. Jöhet az utca, a park, az erdő.

Fontos, hogyha minden igyekezetünk ellenére négylábúnk csak nagy nehezen fut be, ne szidjuk le, mert társítani fogja a negatív hatást a behívással. 

Jól látszik, hogy ez egy sokmozaikos kölcsönös türelemjáték, amivel azonban érdemes foglalkozni, mert nincs annál hálásabb érzés, amikor kedvencünk szabadon futkoshat, sétálhat, mert pontosan tudjuk, hogy egy szavunkra mellettünk terem.