A féltékeny kutyus lábát is be kellett kötni, amikor meglátta, hogy barátja tappancsa megsérült

Mabel, a golden retriever 3 éven át élhette a boldog gazdis kutyák életét egykeként, mígnem családja egy nap úgy döntött, befogad otthonába egy kölyköt. És ezzel tönkretettek mindent – gondolhatta a goldi, de nem volt mit tenni, meg kellett szokni ezt az új helyzetet is. Milo, a goldendoodle megkapta mindazt a törődést és gondoskodást, mint ő kiskorában, és ezt az újdonsült nagytesónak eleinte nehezére esett elfogadni.

A gazdik természetesen mindent megtettek, hogy egyik kutyus se érezze úgy, kimarad valamiből, és még véletlenül se merüljön fel a féltékenykedés lehetősége. Mindketten egyformán élvezhették családjuk figyelmét és szeretetét, az árnyalatnyi különbséget azonban mindig megérzik:

„Rémesen féltékenyek tudnak lenni, ha egyikük csak egy icipicivel is több figyelmet kap. Így hát megpróbálok mindent arányosan elosztani kettejük között, például, amikor Milo szőrét kell csinosítani a szeme körül, Mabel is sorban áll, hogy ő is szebb lehessen” - mesélte gazdájuk, Carrie Bartsh.

„Még a cicánkra is képes féltékenykedni... Amikor fülcseppet kellett adnom neki, a kutya is ott ült mellettünk, hogy kaphasson belőle” - tette hozzá a gazdi, aki már meg sem lepődik a goldi reakcióján.

Mabel és Milo jó testvérekhez mérten olykor civakodnak, de legalább annyira imádnak egymással játszani, és persze le sem tagadhatnánk, mennyire szeretik egymást:

„Kölykök módjára birkóznak, morognak és szájkaratéznak. Milo néha játékból nekirohan nővérének és felborítja, de hiába ő a nagyobb és gyorsabb, korából adódóan bizony Mabel a főnök. Az aranyszőrű rendet tart, fiatal társa pedig fitten tartja őt.”

Nemrég azonban különös esemény történt a páros életében: Milo lába séta közben csúnyán megsérült. Éppen hazafelé tartottak, vígan kergetőztek, amikor tappancsát felvágta valami. Azonnal az állatorvoshoz siettek, ahol megfelelően ellátták a sebet. Mabel nem igazán aggódott öccséért. Aztán észrevette a piros kötést a lábán, és az is feltűnt neki, hogy „anyukájuk” bizony nagyon is aggódik a bundásért.

„Mikor odahívtam magamhoz, hogy kicseréljem a kötést, és Mabel meglátta az ehhez szükséges kellékeket, rögtön ott termett, ledobta magát előttem, szinte könyörögve, hogy lássam el őt is. Arrébb tuszkoltam, de miután végeztem barátja sebével, Mabel újra ott sertepertélt most-én-jövök- tekintettel.”

Egyértelműen gazdája tudtára adta, hogy egyetlen módon teheti boldoggá kedvencét:

„Kibontottam a gézlapos csomagot, mintha az ő mancsára is tennék egyet, majd gondosan körbetekertem a rugalmas pólyával. Megpuszilgattam a homlokát, miközben elmondtam neki, hogy készen is vagyunk. Rettentően elégedettnek tűnt, majd felpattant, és jókedvűen távozott a kezelésről.”

„Én meg jót nevettem magamon és az egész helyzeten is. Mégis, kinek jutna eszébe, hogy hamis kötést tegyen az amúgy teljesen egészséges kutyája mancsára?” - kérdezte magától a gazdi, miközben a fejét csóválta.

Milo sérült lába szerencsére szépen gyógyul, de napjában többször is át kell kötözni, ha viseltessé válik a kötés. Természetesen goldi tesója is mindig megjelenik, hiszen neki is szüksége van arra a nagyon fontos kezelésre. Valljuk be, nekünk sem lenne szívünk megtagadni tőle egy kis extra gondoskodást, ha ettől nyugszik meg a drága kis lelke, ugye?