A gyógyulás útjára lépett a kutya, aki hónapokon át élt prérifarkasok között a sivatagban

Valószínűleg előző gazdái hagyták magára a fehér kutyát, akinek egyedül nem sok esélye lett volna életben maradni a Mojave-sivatagban. A kietlen vidéken azonban váratlan megmentőkre talált: prérifarkasok fogadták be maguk közé a elárvult kutyát.

Hónapok telhettek el így, aztán sorra érkeztek a hatóságokhoz a bejelentések a szokatlan jelenségről, miszerint egy hófehér kutyát véltek felfedezni Las Vegas városától délkeletre, ahogy a prérifarkasokkal együtt mozog a vadonban. Egyre nagyobb érdeklődés vette körül az esetet, és ekkor történt, hogy a kutya, aki időközben a Ghost, vagyis a Szellem nevet kapta, lesántult. Sokan aggódtak a sorsáért, hiszen egy komoly sérülés a vadonban egyet jelenthet azzal, hogy a kutya napjai meg vannak számlálva.

A helyiek közül többen is megpróbálták magukhoz csalogatni, de nevéhez híven a félénk kutya mindig meglépett – inkább a szabadságot választotta új családja oldalán. Főként éjjelente voltak aktívabbak, számtalanszor látták a kutyát, ahogy hűségesen követi a prérifarkasokat, akikkel gyakran játékba bonyolódott. Ám a házakat messzire elkerülte.

Az emberek nem adták fel a reményt, feljegyezték, merre látták a falkát, így a dél-nevadai állatbefogó csapat pontosabb képet kaphatott arról, Ghost és a többiek mikor, merre mozognak. A kutya végül besétált egy élvefogó csapdába, ahol pillanatokon belül eltüntette a kihelyezett élelmet. Nemsokára fény derült mohóságának okára: tucatnyi követ találtak a gyomrában; annyira éhezett már, hogy bármit megevett, ami elé került.

A szakértők szerint kölyök volt még, amikor kitették a sivatagba, és amikor a prérifarkasok rátaláltak, gondjaik alá vették a magatehetetlen kiskutyát. Bár elfogadták, de kutyaként nehezen mehetett számára a beilleszkedés a vadon élő állatok közé – talán éppen ezért éhezett annyit. Elképzelhető, hogy a prérifarkasok inkább megtűrték a kölyköt, aki felcseperedve alkalmazkodott ugyan a falka szabályaihoz, de azt például nem igazán tanulta meg, hogyan szerezzen magának élelmet.

Amikor kiemelték a csapdából, úgy tűnt, Ghost nagyon is örült annak, hogy újra emberek között lehet. Csóválta a farkát, hagyta, hogy megsimogassák, nem ellenkezett akkor sem, amikor felhelyezték rá a nyakörvet és a pórázt. Az egyik állatbefogó hazavitte magával, Ghost pedig egyből otthon érezte magát: leheveredett a neki kikészített fekhelyre, pocaksimit kért, aztán elégedetten sóhajtott, és mély álomba merült.

Becslések szerint legalább hat hónapot tölthetett a vadonban; a sok-sok viszontagság után nagyon is hálás volt, hogy megmentették. Az állatorvosi vizsgálatok egy sor problémára derítettek fényt: amellett, hogy kórosan le volt soványodva, Ghost testét harapásnyomok borították (sokuk el is fertőződött), pofája és orra tele volt karcolásokkal és hegekkel, a sebek nyomán kiütések is keletkeztek, melyeket speciális gyógysamponnal és kenőcsökkel kell kezelni, emellett összeszedett egy csúnya szem- és fülfertőzést, egyik lábujja pedig eltörött és a csontok rosszul forrtak össze, így azt amputálni kellett.

Ellátására és kezelésének költségeire gyűjtést indítottak az állatmentők befogását követően: története rengeteg embert megmozgatott, és néhány nap alatt több mint 14 ezer dollár érkezett a felhívásra.

Ghost élete új fordulatot vett, szép lassan hozzászokik az új helyzethez, de azt már most tudni lehet róla, hogy rettentően kedves kutyus, telis-tele szeretettel. Minden jó szóért hálás, kéri a simogatást és ügyesen jelzi azt is, ha az ember közelségére vágyik, szeretne egy kicsit „bujszizni”. Felépülését követően megkeresik számára azt az életre szóló családot, akiknek ő lehet majd a szeme fénye.