Szeretnék második kutyust - Amikor minden rendben és jöhet a kutyus

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita kutyaviselkedés terapeuta segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

Sosem felejtem el a pillanatot, amikor kint legelőször magamhoz öleltem Felhőt. Többszöri látogatás, ismerkedés és tesztírás után aláírtam az örökbefogadási papírokat, kiléptünk a kapun és egy család voltunk. A vadóc kis terrierpalánta ott csüngött vigyori fejjel a kezeim között. Boldogok voltunk mindketten. Nagyon. És Felhő pluszban magasvemhes hét hónaposan. Amit sajnos nem vettek észre a gyepmesteri telep dolgozói. Továbbá fülrüh atkáktól szenvedett. Az előző „gazdija”, aki nagy valószínűséggel az utcára száműzte őt, miután észlelte, hogy kiskutyákat vár, pirosra lakkozta a körmeit. Alig vártam, hogy végre lekopjon róluk a lakk.

Sokan megkérdezték, miért őt választottam. Egy ilyen állapotú kutyust. Nagyon egyszerű a magyarázat. Életem csodálatos kutyájának, Álmosnak kerestem kutyatársat akkoriban. Első szempont volt, hogy hozzá illeszkedjen majd az új kutyus a természetével, mozgás- és munkaigényével, nem utolsó sorban a testméretével. Persze nem zajlott minden simán. De nézzük, mire figyeltem, amikor választottam. Felhő nem a legelső kutyus volt, akit megnéztünk. Volt, hogy elautóztunk vidékre egy szimpatikus kutyus miatt, akivel Álmosnak remekül sikerült kapcsolatot teremtenie, hozzám azonban nem vonzódott a barna kiskutya. Nincs ezzel semmi gond, nem egymást kerestük. Igazán rossz döntés lett volna egy kutyát rákényszeríteni, töltse velem az egész életét, ha neki ehhez fikarcnyi kedve sem volt. Mire megérkeztem Felhőhöz, legalább egy éve kerestem már kutyát. 

Egyszer csak ott voltam. Néztünk egymásra. Egy ketrecben ült. Amiben se paplan, se vizes tálka, semmi nem volt a betonon és a fém rácsokon kívül. Viszont a szomszédja, egy kétségbeesett beagle kutya torka szakadtából vonyított és ugrált fel magánzárkája rácsaira. Néztem Felhőt. Rezzenéstelen arccal és füllel fogadta a másik kutya ténykedését és magas energiaszintjét. Nem kapcsolódott be a tutulásba, nem adott koncertet. Nem is ugatta meg dühösen reményvesztett társát; mint egynémely kutya tette a belső soron. Az állatvilágban ugyanis sok egyed nehezen tolerálja a túlhevültséget. Ergo ez bőven elegendő ok egy konfliktus kirobbanására.  Ilyenkor egyik kutyáról a másikra terjed a „bepörgés”. Tehetségükhöz, vérmérsékletükhöz, no és lehetőségeikhez mérten vesznek részt a konfliktusban. Kinek az a célja, hogy elhallgattassa a másikat, ő ugathasson egyedül, míg másoknak eszük ágában nincs átadni ezt a fajta stafétabotot. Megint mások szimplán élvezik, hogy hangadással járulhatnak hozzá a közös akcióhoz. Ebből jobbára egy menhelyen annyit látni, a sor összes kutyája egyszerre kezd egetverő csaholásba. Nos, Felhő maga volt a megtestesült nyugalom. Amikor meglátott közeledni, sem ficánkolt vadul. Egészen higgadt maradt. Leszámítva persze egy csipetnyi riszálást, az elmaradhatatlan terrieres vigyort, na jó, kutyamosolyt és a rácsokon párszor átnyújtott mancsát. Mindezzel pedig megfogott. Azonnal láttam, mennyire stabil idegrendszerű kiskutya. Méretben pedig épp passzolt Álmoshoz, lévén, hajszálnyival volt csupán alacsonyabb nála. Hogy ivartalanítva lesz az új kutyám is, nem volt kérdés. De örültem, hogy Felhő kislány. Volt viszont egy igen fontos kérdés, ami így hangzott: össze tudom őt ismertetni Álmossal a hazaérkezés előtt? Hát… nem tudtam. A gyepmesteri telep dolgozói – érthetően – nem engedtek be a területre kinti kutyát, benti kutyát pedig sajnos nem lehetett ilyen céllal kivinni sétáltatni. Itt kezdtem hasznát venni annak, tudtam, kit keresek. És tudtam, mi számít igazán ilyen helyzetben, azaz ismertem, mit jelent egy-egy viselkedési elem.

Összegezve:

1.   Nem az a jó választás, amikor beleszeretünk a ránk leginkább felmászó, ugráló, visongó, azaz teljesen túlhevült, kontrollját vesztett/könnyen elvesztő kutyusba. Legyen bármilyen cuki küllemre. Sokkal preferáltabb a nyugalom, a higgadtság. Amit a legtöbben ilyenkor közönynek gondolnak, az valójában a stabil idegrendszer egyik mutatója. Egy teljesen egészséges, békés viselkedés. A kutya némi távolságot tart, felmér és a tapasztaltak függvényében tesz, vagy nem tesz további lépéseket az ember felé. Itt is igaz a mondás, a kevesebb több. Esetünkben a több azt jelenti, a kutyus felnőtt korában jó eséllyel lesz egészségesebb, mint a folyton pattogó, nyüszítő, zsizsgő társai. Hiszen idegrendszerét, szív- és érrendszerét nem terheli, hogy minden apró rezzenésre úgy reagál, mintha egyszerre fenyegetne földrengés, cunami és hangágyúval lőnének rá.

2.    Nem cuki, ha egy kölyök azonnal szájába veszi a nadrágszárunkat és cibálni kezd teljes erejével, esetleg nem ereszti. Jó eséllyel fogja ezt tenni később is, csak felnőttként nehezebb lesz erről leszoktatni. Ez nem a magabiztosság jele, hanem azé, nem tiszteli a másik élőlény személyes terét és nem riad vissza a fizikai konfrontációtól. Ha mégis nevetünk ezen, ne felejtsünk el mosolyogni akkor sem, ha ugyanezt teszi a hároméves gyerekünkkel és fellöki a betonon, vagy a járókeretes szomszéd nénivel, akinek a baleset miatt feljelent a családja és minket jogi procedúra, a kutyát pedig karantén várja.

3.    Nem voltam kezdő kutyás. Ám akkortájt nem is rendelkeztem még annyi tapasztalattal a falkaépítés terén, mint ma. Éppen ezért nem bíztam el magam, hogy ide nekem a legterheltebb viselkedésű kutyát, majdcsak lesz valami… Nem akartam menőzni viadaloztatott kutya „megmentésével”, vagy félelmében támadó kutya Álmosra szabadításával. Ugyanis nem megkeseríteni akartam Álmos mindennapjait és az enyémeket, hanem jobbá tenni. Félreértés ne legyen! Lehet és fantasztikus dolog traumatizált kutyákat rehabilitálni. Tudom, hiszen évek óta ezzel foglalkozom napi szinten. De nagyon nem ajánlom kezdő gazdiknak, olyan gazdiknak, akik reggeltől estig dolgoznak, vagy akiknél kisgyermek van a családban. Olyanoknak pláne nem, akik eleve nem tartják kézben meglévő kutyájuk viselkedését vagy gondot okoz nekik az is, hogy saját gyereküknek nemet mondjanak valamire, és a neveléshez szükséges minimál korlátokat felállítsák. Fejetlenségből nem születik rend.

4.    Szerencsére egyre többen tudják: érdemes megvárni, míg egy kutya a saját tempójában és elszánásából közeledik. Arra pedig érdemes nyugalommal reagálni mondjuk az azonnali levegőbe kapkodás és sikítozós örömködés helyett. Leendő kutyáddal a kapcsolatod éppúgy bizalmi kapcsolat, mint a családtagjaiddal vagy a barátaiddal. Nem két nap alatt fog felépülni a kötődés. És nem, az nem kötődés, hogy szereted a kutyát, mert olyan édes, olyan kis pihepuha. Nem érdemes ráerőltetni magunkat senkire, aki (még) nem akar közeledni hozzánk és aki nem mutat felénk érdeklődést.

Nézzük, milyen általános érvényű szabályok segítenek egy második kutyus kiválasztásakor!

• Jó, ha a meglévő kutyus testméretével megegyező termetű az új kutya.
• Jó, ha ivartalanítva van az összes kutya.
• Jó, ha ahány kutya lesz a családban, annyi zárható, egymástól szeparálására alkalmas szobakennel áll rendelkezésre.
• Ha meglévő kutyusod idős, beteg, ne szabadíts rá egy izgága, hangos kölyköt vagy egy traumatizált, nála jóval erősebb és agresszív viselkedésű állatot!
• Jó, ha minden kutya egyformán képzett, nyugodt viselkedésű.
• Jó, ha kerülöd a szélsőséges viselkedésű kutyus kiválasztását, amennyiben kezdő gazdi vagy. Hacsak nem feltett szándékod később rehabilitációval foglalkozni. Ám ez esetben is hasznosabb néhány tanfolyam elvégzése és kutakodás a téma kapcsán, semmint fejest ugrani egy olyan élethelyzetbe, ami gyökerestül forgatja fel mindennapjaid.
• Ha izgágaság jellemzi meglévő kutyusod, érdemes mellé egy stabil idegrendszerű, flegmatikusabb társat választani.
• Jó, ha új kutyusod még az örökbefogadás vagy a hazaérkezés előtt szakemberrel tesztelteted.  Ennek során fény derülhet a várható viselkedési problémákra, így nem éri meglepetés a családod.

Ezekre a jelekre pedig érdemes figyelni, mert sokat elárulnak! Ha látod őket a kiszemelt kutyuson, inkább engedd őt el! Ezzel esélyt adsz neki, hagyod, hogy egy kutyázásban már tapasztalt gazdihoz kerülhessen később, aki felkészülten fogja átsegíteni őt a nehézségeken:

• Gubbaszt a sarokban, remeg, maga alá pisil félelmében, ha közelednek a boxához.
• Fogaival tépi a rácsot, ha valaki túl közel megy hozzá.
• Föl-alá járkál vég nélkül a ketrecében, köröz. Vagy folyamatosan rágja a mancsát, a farkát kergeti. Ezek jó eséllyel egy kialakult kényszerbetegség tünetei. Nagyon nehéz ezt megváltoztatni, sok időbe, munkába kerül.
• Csóvál, ám az ínyét mutatja, a levegőbe kaffog, ha nyúlsz felé.
• Azonnal rád ugrik, izgatottan és kaparja a ruhád már az első találkozásnál.
• Ha sétáltatás után visszaviszed őt, kitartó vonyításba, egyre erősödő, hisztérikus ugatásba és a rács kaparásába, harapdálásába kezd.
• Ő a legkisebb az alomban. Problémái voltak az evéssel: nem szívesen etette a mamája és emberi beavatkozásra volt szükség, hogy életben maradjon.
• Ismerten idősebb volt mindkét szülője.
• Minden testvére felé agressziót mutat már az alomban. Sajnos a legnehezebben kezelhető agressziótípusok bevezető jelei egészen korán, 5-6 hetes korban megmutatkozhatnak. Egy tenyésztőnek ezt észre kell vennie. Nem szerencsés kölyköt hozni, ha folyton elveszi társaitól a birtokolt javakat és szeparálni igyekszik testvéreit a mamájuktól vagy a behelyezett etető táltól például. 
• Folyton vokalizál a társaihoz képest: sír, vonyít, nehezen hagyja abba.
• Egészen különleges, fajtájára nem jellemző küllemi jegyekkel rendelkezik. Például német juhászkutya és kék szemekkel, ezüstös, kék színű szőrrel születik.
• Már az első próbasétán feltűnik, hogy két lábra ágaskodik, ugat idegen kutyák felé.