Manipulál a kutyád? Íme, a kölyökkutya-tekintet magyarázata

Egy friss tanulmány szerint a kutya arcizmainak evolúciója egészen a domesztikáció kezdetére vezethető vissza, mely kb. 33.000 évvel ezelőtt indult meg. Háziasított kutyák és vadon élő farkasok anatómiai és viselkedési különbségeit vizsgálva érdekes eredményekre jutottak a kutatók: kedvenceink az évezredek során az emberéhez hasonló szem körüli izmokat fejlesztettek ki, melyeknek köszönhető ama bizonyos kölyökkutya-tekintet. A kísérlet két részből állt: elsőként elhunyt kutyák és vadon élő farkasok tetemeit boncolták fel speciális, szemkörüli izmok meglétét keresve. Két aprócska izmot is azonosítottak a kutyákban, ám azok a farkasokban nem fejlődtek ki.

Ezt követően kutyák és idegen ember közötti interakciókat rögzítettek videón két perces időtartamban, végül ugyanezt megismételték farkasokkal és emberekkel is. A megfigyelés során arra voltak kíváncsiak, mennyire vetették be az alanyok a szem körüli izmokat, különösen azt, mely a szemöldök közötti terület megemeléséért felelős. A felvételeket összehasonlítva azt találták, hogy kizárólag a kutyáknál jelentek meg intenzív szemöldök-mozgások, ahogy az emberrel felvették a szemkontaktust. Mivel a farkasokból hiányoztak ezen izmok, feltételezhető, hogy az izmok és funkciójuk is szelektálódtak a háziasítás során. Leegyszerűsítve: a kutyák tekintete is megváltozott, mióta összebarátkoztak az emberrel, lehetővé téve, hogy olyan kifejező szemekkel nézzenek ránk, mely az emberi kommunikáció illúzióját kelti.

A szemkontaktus és a gondoskodás iránti vágy

A szem körüli izmoknak köszönhetően tehát a kutyák arcszerkezete összetett kifejezésekre képes, melyre a farkasok nem. A retractor anguli oculi lateralis (RAOL - a külső szemzug hátravonója) és a levator anguli oculi medialis (LAOL - a felső szemhéj középső részét emelő izom) két rövid, egyenes vonalat formáz, mely összeköti a szem körüli izmok gyűrűjét a szemöldök mindkét végével. Általuk a kutya szélesebbre és nagyobbra nyithatja szemeit, szemöldöke mozgatásával pedig olyan, mintha homlokát ráncolná. Ezen izmok felelősek az ún. „vigyél haza” tekintetért: a szemöldök közötti terület felvonásával könnyedén hatnak ránk. A jelenlegi tanulmány szerzői korábban azt találták, hogy azokat a kutyákat, melyek arckifejezésüknél képesek voltak e két izom használatára, nagyobb valószínűséggel fogadták örökbe a menhelyről szemben azon társaikkal, akik nem.

A szemöldök mozgatása rendkívül kifejező, érzelmek széles skálája köthető hozzá. Különböző kontextusokban eltérő jelentéseket hordozhat, segítségével komoly jelentőséget adhatunk szándékainknak a kommunikáció során. A kutyák arcfelismerő képessége – és annak utánzása – elősegíti, hogy emberi érzelmeket vetítsünk ki rájuk oly módon, ahogy más állatokkal nem tesszük, függetlenül attól, hogy ők maguk valójában mit éreznek. A szemöldök felvonásával láthatóvá válik a szemfehérje, kiemeli az íriszt, a mi szemszögünkből nézve ez hasonlóvá teszi a kutya tekintetét az emberéhez, melyet jól ismerünk, gyakran vonzónak is találhatunk. Az arc és a szem ugyanis rendkívül fontos szerepet játszik a figyelmünk megragadásában, az arckifejezések erőteljes hatással bírnak szociális interakcióink során.

A számunkra kedves személyekkel és házikedvenceinkkel felvett szemkontaktus emellett mindkét félben növeli a szervezetben található oxitocin, hétköznapi nevén a szeretethormon szintjét. A felvont szemöldöknek hála tágabbra nyílnak a kutya szemei, tekintete szinte már gyermekinek tűnik, vagyis amikor a kutyák „úgy néznek” ránk, felkeltik és táplálják bennünk a gondoskodás iránti erős vágyat, ezáltal is erősítve a kötődést. Mi ugyanis ösztönösen is hajlamosabbak vagyunk több figyelmet fordítani társunk arcának felső területére, szemeire és homlokára kommunikáció közben, a tanulmány pedig arra enged következtetni, hogy a kutyákban erre a dinamikára alapozva fejlődtek ki az említett szem körüli izmok.

Az a bizonyos kölyökkutya-tekintet

Más domesztikált fajokkal ellentétben a kutyák kifejezetten igénylik a velünk történő szemkontaktust. Az emberek közelében nevelkedett kutyák már egészen kicsi, egy hónapos koruktól igyekeznek megragadni figyelmünket. Legtöbbünk számára képtelenség ellenállni egy kölyök bájos arckifejezésének, e tanulmány szerint pedig pontosan azért néznek így ránk, mert tudják, hogy szívünk húrjait pengethetik általa. Így fordulhat elő, hogy megkapják tányérunkból az utolsó falatot, hogy akkor is elvisszük őket sétálni, ha pocsék passzban vagyunk és már a szokásos körökön is túl vagyunk, majd hazaérve némi nyüszögés és csóválás kíséretében bevetett óriási szemeknek természetesen igent mondunk, ha kedvencünk fel szeretne jönni a kanapéra.

Az életünkben betöltött kiemelt szerepükhöz ügyesen alkalmazkodnak kutyáink: partnerek a családban, a sportban, feldobják hangulatunkat, s megvigasztalnak a bajban. Felnőtt korukban is hajlamosabbak elővenni a kölyökkutya-tekintetet, amikor rájuk nézünk, ám ha nem figyelünk rájuk, vagy nálunk sokkal érdekesebb dolog (pl. étel, játék) köti le őket, akkor kevésbé folyamodnak hozzá. Mindez azt sugallja, hogy ez egy szabadon választott viselkedés és elsődlegesen a kutya-ember kommunikáció megkönnyítésére szolgál.

Evolúciós szempontból a kutya arcizmainak megváltozása elképesztő gyorsasággal történt, és közvetlenül köthető az emberrel szorosabb társas interakcióba lépő elődeikhez. A kutatás szerint a kölyökkutya-tekintet nagyban hozzásegítette a háziasított kutyákat az emberekkel való kapcsolat és kötődés kialakításában. A hasonlóság miatt elődeink barátságosabbnak tarthatták e jelleggel bíró kutyákat, a háziasítás során előnyben részesíthették utódaikat, akik a következő generációkban is erősítették e vonzó eltérést. Bármennyire is tudatos vagy ösztönös folyamat volt ez közös történelmünk során, kijelenthetjük, hogy kedvenceink sokat nyertek általa.

Ősi típusú kutyák vs. ölebek

A kutatás eredményeinek főleg a tetemek csekély száma - hat kutya és négy vadon élő farkas - szabott határt, ám alapját adhatja további vizsgálatoknak is. Különös, hogy a szibériai husky-ban a két szem körüli izomból csupán egyiket, a szemhéjakat a fülek felé húzó izmot találták meg, a másikat nem. Ennek oka ősi mivoltához köthető, napjaink egyik legkiválóbb képviselője a farkasok és kutyák közötti átmenetnek.

A tudósok mélyebbre szándékoznak ásni a husky-ban felfedezett érdekes eltérés kapcsán, és további ősi kutyafajtákat (pl. alaszkai malamut, szamojéd) szeretnének összehasonlítani az elmúlt néhány száz évben kialakult kutyafajtákkal, így az ölebek képviselőivel is. A későbbiekben más háziasított állatfajokra is kiterjesztenék a kutatást (lovakra, macskákra, stb.), melyek az emberek közelségét élvezik évezredek óta.