A kutyatréner kulisszái mögött – Az idő fogalma

Mini-blog Panyi Zita kutyaviselkedés-terapeutával.

Privát gondolatokkal, kérdőjelekkel, sikerről és örömökről.

***

Kutyusod odaslattyog hozzád és szelíden megböki orrocskájával a lábad. „Hahó, gazdi! Itt vagyok, készen állok meghallgatni téged. Vagy puszit adni. Labdázhatunk is. Lényeg, hogy újra nevetni lássalak.”

Ha a nap 24 órája 100%, akkor a napi két óra séta, kevesebb, mint 10%-a kutyusod idejének. Vajon szántok ennyi időt naponta magatokra, hogy közösen tudjatok töltekezni, picit kilépni a stresszből, a hajtásból? Szánsz ennyi időt kutyusodra, hogy maradék, több mint 90%-nyi napi idejének órái elégedetten, a lemozgatás és közös kalandozásotok élményeitől boldogan teljenek? 

Vagy csak „annyi a dolga”, hogy ezt a tömérdek időt csendben, egyhelyben maradva, tétlen töltse?

Kérlek, mondd, hogy nem!

A kutyus időérzékelése tehát eltér a miénktől. Épp ezért jelenthet neki nagyon sokat, ha a lakásban töltött pihenőidejét olykor megszakítod néhány percnyi játékkal. Eldughatod neki kedvenc plüssét, amit lelkesen fog megkeresni. Vagy dobálhatod neki a lasztiját. Huzakodhattok egy kötéllel, egy pullerrel. Lényeg, hogy az érezze: törődsz vele és megosztod vele az időd. Hidd el, tudja ő, hogy mennyire értékesek a te perceid. Annál boldogabb lesz, hogy gondoltál rá. A legtöbb kutyus igencsak elégedetté és boldoggá válik pár percnyi játéktól is. Te pedig megnyugodhatsz: jó gazdi voltál és hiába a sűrű nap, mégis tettél kutyusod öröméért és szakítottál rá időt.