A kutyatréner kulisszái mögött – Születésnap, forgatás

Mini-blog Panyi Zita kutyaviselkedés-terapeutával.

Privát gondolatokkal, kérdőjelekkel, sikerről és örömökről.

***

Sűrű hetek után érkeztem a helyszínre. Épphogy késés nélkül tudtam kikászálódni a taxiból, felmálházva csomagokkal, felszereléssel. Irány a tó. Aki közelebbről ismer, tudja, sokkal fontosabbnak tartom a gazdik és kutyusaik felé nyújtott prémium kategóriás szakmaiságot, mint a nyilvánosság előtti folyamatos jelenlétet. Magyarul: piszok nehezen állok kamera elé.

Közel tizenkét órát töltöttünk munkával, jóformán szünet nélkül ment a kamera, jöttek az ötletek, utasítások, témák. Engedelmes feladatok, szocializációs gyakorlatok, vágóképek, narráció.

Szó esett a kutyás babavárásról is. Felvettük például, hogy egy korábban kisgyermekekre támadó és gyereket már sajnos harapott kutya az állat és ember közötti kommunikációs programom segítségével milyen békésen képes létezni egy tizenhét hónapos pici lány és anyukája társaságában. Nyugodt légzés, önállóan választott fekvő póz, engedelmesség. Varázslatos nap volt!

Kedves Gazdik!

Tudom, hogy azért jöttetek és vállaltátok a szereplést, a megszólalást, hogy segítsétek a munkám és reményt adjatok más kutyásoknak is. Mert megoldás, előre mutató út mindig van. Nagyon sokan megerősítettetek benne, lényeges látnotok képen az arcom vagy videón megnézni, hogyan dolgozom a kutyusokkal, mielőtt felhívnátok. Ez ugyanis alapozza felém első lépésben a bizalmatok. Igazatok van, végtelenül hálás vagyok nektek ezért. És köszönöm, hogy közös munkánk során tanulhatok, fejlődhetek. Életem egyik legkülönlegesebb születésnapi ajándékát kaptam!