Miért félnek egyes kutyák a víztől, és hogyan segíthetünk nekik túllépni rajta?

 

Mind láthattunk már olyan kutyákat, akiket alig lehet kirángatni a vízből. Már az illatától is felcsillan a szemük, és boldogan csobbannak bele. A „víziebek” általában véve imádnak úszni, pocsolyákban ugrándozni, szökőkutakban pancsolni, a feltörő vízsugarakat levadászni, és persze akadnak olyanok is, akik a dagonyázást sem vetik meg. Őket még az sem zavarja, hogy nyakig sárosan térnek haza, a gazdi legnagyobb örömére.

 

Számunkra is örömteli élmény, ahogy a hétköznapokról megfeledkezve elmerülünk a vidáman pancsoló kutyák látványában. De mi van akkor, ha kedvencünk másként vélekedik erről? Ha a víz közelébe érve megtorpan és sarkon fordul… Messzire elkerüli a kerti slagot, spriccelőt? Minden erejét bevetve ellenáll a fürdetésnek? Mélyen rejlő oka lehet annak, ha inkább a szárazföldön érzi jól magát, türelemmel és odafigyeléssel azonban segíthetünk neki leküzdeni félelmét.

 

 

 

 

Honnan eredhet a viselkedés?

 

Ha nem ismerjük pontosan a kutya előéletét, leginkább csak találgathatunk azzal kapcsolatosan, miért is irtózik a víztől. Elképzelhető, hogy kölyökkorában rossz élmény érte, például véletlenül beleesett a tóba vagy a kerti medencébe, és nem tudott egyedül kimászni belőle. Borzasztóan megijedhetett, és félelme azóta is makacsul kitart.

 

Az is előfordulhat, hogy akarata ellenére kényszerítették a vízbe előző tulajdonosai: egyszerűen beledobták a tóba, folyóba, fogták a slagot, és rázúdították az erős vízsugarat vagy nem érdekelte őket, hogy hozzászoktassák otthon a fürdőkádhoz, zuhanyhoz a kutyát, betették a csúszós felületre és ráengedték a hideg vizet.

Ha gyepmesteri telepről vagy menhelyről fogadtuk örökbe kedvencünket, még az is meglehet, hogy raboskodása alatt slaggal csapatták ki a kennelek betonpadlójáról a koszt, és közben a kutya is kapott a jéghideg vízből.

 

 

 

 

Furcsa szagok és hangok…

 

A kutyák elsődlegesen orrukkal fedezik fel környezetüket, érzékenyen reagálnak a szagokra és a változásokat is észlelik. A samponos fürdetés például újfajta szagot kölcsönöz neki, amely távol áll saját, jól megszokott szagától. Valószínűleg ezt szeretné visszaszerezni, ahogy vadul beletörli magát a bútorokba, hempereg a szőnyegen és a fűben, hogy megszabaduljon a víztől és az ismeretlen illatoktól is. Még ha kellemetlenül is érinti, előfordulnak olyan helyzetek, amikor muszáj megfürdetni kedvencünket, például, ha alaposan összekoszolta magát vagy belehempergett valamibe (dög, ürülék, stb.), nyakig sáros egy erdei túra után, esetleg bőrbetegsége miatt szorul gyakori, speciális fürdetésre.

 

Érzékenyebb kutyáknál a víztől való félelem kialakulásához egészen apró dolog is elegendő lehet: a vízcsövek furcsa zaja, a csapból folyó vagy a zuhanyfejből szanaszét spriccelő víz érintése, hangja és hőmérséklete. Zavarhatja őket a fürdőkád sima alja is, amin könnyű elcsúszni - ezen segíthetünk, ha belehelyezünk egy csúszásgátló gumiszőnyeget. Ha kutyánkat fürdetni szeretnénk, ne engedjük tele a kádat, mert megijedhet attól, hogy elmerül benne. Használjunk inkább egy literes mérőpoharat, amelyben feloldjuk a sampont, és abból öntsük rá fokozatosan a kézmeleg oldalot. Masszírozzuk át bundáját, figyelve arra, hogy a víz ne menjen a szemébe, fülébe, orrába, szájába. Öblítéshez is jó ez a módszer, tiszta vízzel természetesen, s ha már hozzászokott, akkor óvatosan lezuhanyozhatjuk.

 

 

 

 

Az ismeretlentől való félelem

 

Néhány kutyafajta és keverékeik magukban hordozzák a víz szeretetét, hiszen olyan feladatokra lettek kitenyésztve, melynek fontos részét képezi a vízben vagy víz mellett végzett munka (pl. retrieverek, spánielek, újfundlandi, stb.) Mások egyszerűen kalandvágyóbbak társaiknál, bátrabban fedezik fel környezetüket, és a partra érve kíváncsian megszimatolják a vizet, belemártják mancsukat, majd ahogy rájönnek, hogy nincs mitől tartani, belevetik magukat a mókázásba.

 

Szép számmal akadnak azonban olyanok is, akik inkább ódzkodnak tőle. Amíg a kutya nem találkozik vízzel az itatótálján kívül, addig tóparton vagy a fürdőkádban bekapcsolhat túlélő ösztöne, mely arra sarkallja, hogy maradjon távol az ismeretlen fenyegetéstől. Gyanakvással töltheti el a szokatlan dolog, a furcsa szag (pl. klóros víz esetén), és a hőmérsékletére is érzékenyen reagálhatnak. Úgy tűnhet a kutya számára, hogy nem biztonságos belemenni a vízbe. Az is lehet, hogy ismerkedne vele, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá. Itt lép képbe a gazdi, aki megnyugtató jelenlétével és támogató útmutatásával segít kedvencének.

 

Fenti példák alapján láthatjuk tehát, hogy a víziszony kialakulásához megannyi tényező hozzájárulhat. A kellemetlen tapasztalatok felülírása azonban nem lehetetlen. 

 

 

 

 

Hogyan szoktassuk hozzá a vízhez?

 

Fontos, hogy a kutya megbízzon gazdájában, biztonságban érezze magát mellette ahhoz, hogy leküzdje félelmét. Sokan talán azt hihetik, hogyha belekényszerítik a vízbe a kutyát, akkor majd rájön, hogy nem kell tőle félni, és hipp-hopp túl is lép rajta, aztán majd „jól megszereti”. Vajon ez működne esetünkben? Ha beledobnának egy pókokkal vagy kígyókkal teli medencébe (vagy bármi, amitől félünk), mi is egyből megszeretnénk rettegésünk tárgyát? Néhányan talán igen, de a többség visítva menekülne, és még rémálmaiban is kísértené őket az élmény. A kényszer nem megoldás, ellenkezőleg: csúnyán vissza is üthet! Ha olyan helyzetbe erőltetjük bele a kutyát, amitől fél, attól a félelme fokozódhat, és még a gazdájában is megrendülhet a bizalma.

 

A vízhez szoktatás lépésről-lépésre történjen, hagyjunk kedvencünknek időt és teret az ismerkedésre. Hagyjuk, hogy megnézze, megszaglássza a vizet, s ha úgy látjuk, kedvére való, de még bizonytalan, nem tudta eldönteni, ez jó lesz-e neki, bátorítsuk. Bőséges dicsérettel, nyugodt hangon, akár finom falatokkal, játékkal is csábíthatjuk a víz felé. Lépjünk be vele együtt a part melletti sekély vízbe, figyeljük meg viselkedését. Lehet, hogy megijed elsőre, mikor vizes lesz a mancsa, és az is lehet, hogy hátralévő életére ennyivel meg is fog elégedni. De idővel kedvet is kaphat a pancsoláshoz.

 

 

 

 

Ha úgy látjuk, szívesen menne beljebb, segíthetünk neki azzal, ha megtartjuk alulról, a hasánál fogva, míg ösztönösen elkezd lábaival úszó mozdulatokat végezni. Dicsérjük, ha elengedjük. Vigyázzunk épségére, mert előfordulhat, hogy bundája vagy rövid lábai miatt süllyedni kezd, ilyenkor azonnal lépjünk közbe, fogjuk meg alulról! Nem minden kutya tud úszni testi adottságai miatt, de ők is élvezhetik a kutyamentőmellény segítségével.

 

A falka ereje

 

Más kutyák jelenléte bátoríthatja kedvencünket arra, hogy csatlakozzon a vízparti mókához. Ha van rá lehetőségünk, látogassunk el kutyastrandra vagy kutyabarát vízpartra, ahol elnézegetheti mások önfeledt játékát. Megfigyelés útján is rengeteget tanulnak egymástól, vagyis ha kedvencünk látja, hogy mások is jól érzik magukat, biztonságos a víz mellett és a vízben lenni, nem félnek tőle, még az is lehet, hogy a kergetőzés közepette kedvet kap egy kis pancsoláshoz. Remek mód a tartózkodás, félelem leküzdéséhez, hiszen fajtársai mutatják meg neki az utat.

 

 

 

 

Összegzés

 

Bármit is teszünk, ügyeljünk arra, hogy kutyánk víz iránti félelmét ne növeljük. Adjunk neki teret és időt, hogy saját tempójában barátkozzon a vízzel. Lehetséges az is, hogy sohasem fogja megszeretni, de ez miért lenne baj? Ettől még ugyanúgy élvezhetjük egymás társaságában a vízparti időtöltést! A szárazföldön is hatalmasakat lehet bolondozni, kedvenc játékával, labdázással, frizbizéssel, közben pedig kellemes pihengetéssel a hűs árnyékban. Ki tudja, egy nap még azon is kaphatjuk magunkat, hogy magától megmártózik a vízben, amikor készen áll rá. Legyünk mellette, és vigyázzunk egészségére a vízparton is!

 

• Kutya a vízben - mire figyeljünk?
• Kutya a medencében - mire figyeljünk?
• A víz réme, vagy a rémes víz?
• Szép időben vízparton: a kék-zöld alga okozta mérgezés a kutyákra is veszélyes lehet