Altatás elől megmenekült kutya mentette meg eszméletlen gazdiját a Tisza partján

Vigéc és gazdija, Janovics László megszokott napi sétájukat tették a Tisza partján, mikor László hirtelen rosszul lett, majd eszméletlenül összeesett. Következő emléke már csak az, hogy  két nő élesztgeti, kutyája pedig nyalogatja az arcát, nyakát - majd a világ újra elsötétült előtte, újabb rosszullét jött.

Az utólag elmeséltekből derült ki, mi is történt: a gazdi ájulása után Vigéc, a keverék kutya segítségért rohant. Két arra kiránduló biciklis nőhöz rohant, azok pedig a kutya viselkedéséből azonnal sejtették, hogy valami baj történhetett a gazdival. Követve a négylábút rá is találtak Lászlóra: élesztgetni kezdték, közben a megtalált mobilján felhívták az édesanyját, aki azonnal a helyszínre is indult. Vigéc is segített: nyalogatta gazdija arcát, böködte az orrával. László ébredezni kezdett, fel is tudott kelni, ám újabb rosszullét jött, a Tisza vizének szélénél csuklott újra össze. A biciklis hölgyek természetesen próbálták kijjebb húzni - Vigéc segítségével, aki ruhájánál fogva próbálta vonszolni gazdáját.

Később László elmesélte a Vásárhely24-nek, mi is történt: új munkahelye van, ahol épp éjszakás műszakban kezdett dolgozni, ami számára még teljesen új helyzet. Az első napja után hazaérve nem tudott elaludni, ezért úgy döntött, elviszi Vigécet a napi sétájára a Tisza partra. Körülbelül 30 órája lehetett már ébren, mikor a rosszullét elérte: oka a kimerültség lehetett.

A történetnek nagyon rossz vége is lehetett volna, ha nincs Vigéc, hiszen a vízhez nagyon közel esett össze László, ráadásul az éjszakák is nagyon hidegek még - ki tudja meddig feküdt volna a földön egyedül. Vigécnek és a két kiránduló hölgynek hála azonban boldog véget ért a történet.

Vigéc nem véletlenül ennyire ragaszkodó: a gyepmesteri telepről hozta el László egy évvel ezelőtt - egy nappal az elaltatása előtt. Első pillantásra kiszúrta az akkor 8-10 hónapos barna keveréket a rengeteg kutya közül: ő volt az egyetlen, aki nem ugatott, hanem csak felállt két lábra a rácsokhoz, és nagy szemekkel nézte leendő gazdiját. Biztosan nem volt véletlen az egymásra találásuk. És most Vigéc meghálálhatott mindent Lászlónak: nem csak azt, hogy megmentette az altatás elől, de hogy boldog, szerető és biztonságos otthont biztosít számára, és hatalmas sétákat tesz vele.