Árva kutyákat mentenek határvédőink

Egyre hűvösebb az idő, egyre hidegebbek a szelek - közeledik az ősz vége, a hideg tél. Ez az időszak nem könnyű, sőt, kifejezetten veszélyes a kóbor kutyákra nézve. A határainkon szolgáló rendőrök és katonák gyakran találkoznak kóbor kutyákkal, akik némi étel és egy kis társaság reményében csapódnak melléjük. Rájuk nézve is veszélyt jelent a hideg érkezése, ezért a határvédők egy Facebookos közösség, a "Magyar Rendőrök és Katonák, veleTEK vagyunk" nevű Facebook oldal csapatával fogtak össze, hogy segíthessenek a kóborkákon.

Az önzetlen kezdeményezésről a "Magyar Rendőrök és Katonák, veleTEK vagyunk” csapatát kérdeztük:

- Feltételezem, a tapasztalatok, a határokról kapott hírek, információk alapján láttátok szükségesnek, hogy a mentést elkezdjétek szervezni.  

- Így van. Számos esetben kapunk képet róluk, amint épp játszanak, együtt járőröznek határvédőinkkel. Nagyon szeretik és ellátják őket, amennyire tőlük telik, ők pedig sokszor szinte terápiás kutyaként hálálják meg ezt nekik. Ettől függetlenül mindannyian tudjuk, hogy nem ez a megfelelő hely nekik. Határvédőink is tisztában vannak vele.

Sajnos az is előfordult már, hogy alultáplált, sántító, esetleg beteg kutyusról kaptunk képet, akihez rajtunk keresztül kértek segítséget. Általánosságban elmondható róluk, hogy bolhásak, chip – és oltásnélküliek (persze ezek már csak akkor derülnek ki, amikor kikerültek), és ivarosak. Az utóbbi pedig pontosan tudjuk, hogy mit jelent…

Ráadásul jelenlétükkel sajnos megzavarják a szolgálati kutyákat is.

A fentiek miatt döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk a lehetetlent, és még a komoly hidegek előtt biztonságos helyre juttatjuk őket.

- Úgy tudom, nem egy eset volt már, hogy kóbor állatot mentettek a rendőrök, katonák…

- Nem bizony. Akiről talán többen is hallottak esetleg, Zoli a németjuhász volt (történetét ide kattintva elolvashatjátok - a Szerk.). A napokban kért tőlünk segítséget egy katona, egy két napja nem evő kutyushoz, akit a rendőrök jutattak ki. Neki konkrétan az életét mentettük meg, kezdődő babéziája volt.

Illetve számos eset is, ami nem derül ki a nyilvánosságnak, mert egyszerűen hazaviszik őket magukkal.

- Hogy zajlik majd a mentés? Hol áll most a folyamat?

- Ebben a pillanatban kb. 11-13 kutyáról tudunk, de ez a szám bármelyik percben változhat. Négyet biztos, hogy vállal a Mentsvár az Állatokért Alapítvány, és magánszemélyek is érdeklődnek egyes kutyákra. Velük folyamatos egyeztetésben vagyunk, hiszen amennyire lehet, igyekszünk meggyőződni arról, hogy jó helyre kerülnek.

A mentés kizárólag rajtunk keresztül működhet, mert műveleti területen vannak az állatok, oda nem sétálhat be értük senki csak úgy. Az általunk megjelölt településig viszont el kell jönni értük, mert fuvarozni nem tudjuk őket.

A komoly jelentkezéseket üzenet formájában várjuk az oldalon keresztül, bemutatkozással (hova, miért, milyen körülmények közé vennék magukhoz, stb.).

A cél nyilvánvalóan az lenne, hogy ne legyen gazdátlan kutyus a kerítés mellett ázva-fázva, fagyoskodva, de azt hiszem, hogy ez csak egy szürreális vágy marad. Ami tőlünk telik, azt viszont megtesszük ezért.

- Tudnak esetleg az állatbarátok is segíteni a mentésben? Ha igen, hogy?

- Nagyon sokat! Egyrészt hírüket vihetik a határ menti kóborkáknak, hogy minél hamarabb beléjük szeressen valaki; másrészt segíthetnek az őket fogadó szervezetek felkutatásában. Mi vállaljuk továbbra is a hirdetésüket akkor is, ha már nem nálunk vannak, mert igazán boldogok akkor lennénk, ha mindegyikről megkapnánk a „mosolygós”, kanapés, gazdis képeket :)