Barátságra kódolva - Tényleg léteznek a kutyaszeretet gének?

A kutyákhoz fűződő viszonyunk a történelem legrégebbi barátságának is tekinthető, azt azonban még mindig nem értjük, hol, hogyan és mikor kezdődhetett el. Ki szelídített meg kit? - teszik fel néhányan a kérdést. Ami viszont biztos: mély, semmi máshoz nem hasonlító hatást gyakorolunk egymásra. Minek köszönhető ez a lenyűgöző kötelék? Vajon örökölhető? Erre voltak kíváncsiak a svédországi Uppsala Egyetem és az angliai Liverpool egyetem kutatói is, akik ikrek segítségével járták körbe a kérdést.

„A Svéd Ikerregiszter kutyatartással kapcsolatos adatai alapján egyértelműnek tűnik a genetikai tényezők befolyása. Ez pedig segíthet jobban megérteni megérteni a kutyák háziasítását és annak egészségügyi vonatkozásait is” - elképzelhető tehát, hogy ragaszkodásunk örökletes alapokon nyugszik.

A nemzetközi kutatócsapatot Tove Fall molekuláris epidemiológus vezette, aki 2015-ben azzal vált híressé, hogy tanulmányában bizonyította: egy kutya jelenléte a háztartásban csökkenti a gyermekkori asztma kialakulásának kockázatát. Megfigyeléseik szerint azok a gyerekek, akik kutyák mellett nőnek fel, felnőttkorban is nagyobb eséllyel döntenek a kutyatartás mellett. A kutatók arra voltak kíváncsiak, mi állhat ennek hátterében? Örökletes tényezők vagy inkább a minket érő környezeti hatásokhoz fűződő egyéni élményeik eredményezik ezt? Ehhez hívták segítségül az ikreket.

Az egypetéjű ikrek genomja azonos, míg a kétpetéjűek csupán a felén osztoznak, aminek hála ideális jelöltek olyan tanulmányokhoz, ahol különféle örökletes hatásokat vizsgálnak. Svédország bőségesen ellátta alanyokkal a kutatókat, hiszen a világon a legnagyobb ikernyilvántartással büszkélkedhetnek. A kutyatartás bejelentése minden gazdi számára kötelező, így két megbízható adatbázis állt rendelkezésre a maga nemében egyedülálló kutatáshoz.

50.507 ikerpárt vontak be a tanulmányba, ahol 35.035 esetben kaptak információt az ikerpár mindkét tagjáról. Az eredmények szerint a kutyatartás kérdésében az öröklődés nőknél 57%-ra, férfiaknál 51%-ra tehető. A gazdivá válást befolyásoló környezeti tényezők csupán a felnőttkor korai szakaszában léptek be. Érdekesség, hogy amikor a legkedveltebb kutyafajtákról kérdezték a svéd résztvevőket, legtöbben a keveréket jelölték meg, de szorosan követte őket a golden retriever és a német juhászkutya.

Dr. Fall kiemelte: „Meglepőnek találtuk, amikor láttuk, hogy egy ember genetikai felépítése jelentősen befolyásolhatja azt, hogy az illető tart-e kutyát vagy sem. Eredményeink a tudomány számos területére is kihatással lehetnek, ahol a kutya-ember interakciók megértését vizsgálják a történelem előtt időktől kezdve egészen napjainkig. Habár a kutyák és más kisállatok világszerte megtalálhatók az emberek otthonaiban, még ma is keveset tudunk arról, milyen hatással vannak mindennapi életünkre és egészségünkre. Egyeseknél talán magasabb a veleszületett hajlam egy kisállat gondozására, mint másoknál.”

Mindez nagyon fontos a kutyatartás egészségünkre gyakorolt jótékony hatásainak fényében. Ilyen például a megnövekedett élettartam, a jobb közérzet és az általános jóllét javulása. És nagyon úgy tűnik, hogy az a bizonyos kutyaszeretet-gén is létezik!

A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a genetikai tényező egyértelműen szerepet játszik abban, hogy a kutyatartás mellett döntünk, azt azonban még nem derítették ki, pontosan mely gének tehetők ezért felelőssé. Számításaik szerint, mint a személyiséghez köthető oly sok tulajdonság esetében, a kutyatartással kapcsolatosan is igazolni tudják majd a jövőben az ún. poligénes öröklődést.

Ilyenkor több, akár egymástól független gén hatására jön létre bizonyos tulajdonság. Egyéni hatásuk túl kicsi ahhoz, hogy megfigyelhető legyen, de más génekkel együttműködésben észlelhető változás áll be, akár több szempontból is. Az egyik ilyen szempont éppen az lehet, hogy valaki úgy dönt, magához vesz egy kutyát, és innentől kezdve gazdiként éli életét.

Keith Dobney, zoo-archeológus, a tanulmány angliai társszerzője megjegyezte, hogy kutatásuk „segíthet megérteni a kutyák háziasításának titokzatos történetét. A régmúlt idők és a modern kor genetikai adatainak köszönhetően most már közvetlenül is kutathatjuk a miértet és a hogyant is.”

Kíváncsian várjuk a jövőbeni eredményeket is, bár az érzés ott él mélyen a lelkünkben, a bizonyíték pedig otthon vár a nap végén vagy éppen itt szundikál a lábunknál.