Csodás változáson ment át a félős menhelyi kutya, miután fény derült cukorbetegségére

Első ránézésre azt gondolhatnánk, a videóban szereplő kutya a menhelyi körülmények miatt viselkedik így. Fél vagy depressziós talán? Gondozói is azt hitték, Chewy retteg.

A kennelben igyekezett elkerülni a többi kutya társaságát, nem játszott, alig mozgott, inkább csak lekucorodott a sarokban, és ott gubbasztott naphosszat. Nehézkesen vette a levegőt, látszott rajta, hogy egyáltalán nem érzi jól magát.

Nagy szemeivel pislogott a világra, volt valami mélységesen emberi a tekintetében. "Mintha egyenesen a lelkünk mélyébe látott volna" - idézte fel gondozója, Meggan.

"Tudtuk, hogy ki kell hoznunk a menhelyről. Visszagondolva, már akkor sejthettük volna, hogy valami nagyon nincs rendben."

Ideiglenes befogadónál helyezték el, ám Chewy eleinte ott sem mutatott érdeklődést semmi iránt. Visszautasította az ételt, leginkább csak aludt. Csak akkor vett magához pár falatot, amikor egyedül maradt a szobában.

Ekkor már tudták, hogy nagy baj van. Ám az érzelmi megrázkódtatáson túl egy váratlan fizikai problémával álltak szemben - amiről rövidesen megbizonyosodhattak. Az állatorvosnál kiderült, hogy felsőlégúti fertőzéssel küzd. Miután ezt sikeresen leküzdötte, az étvágya visszatért, de továbbra is lehangolt volt.

"Bármit felfalt volna, és szinte egyfolytában szomjas volt. Egyre csak ivott, ivott és ivott. És persze rengeteget pisilt."

Visszasiettek vele az állatorvoshoz, ahol az újabb vizsgálatok kimutatták, mi okozza a tüneteit: Chewy cukorbetegséggel küzdött. Beállították az inzulin-adagját, és beültettek a bőre alá egy vércukormérőt.

Már az első adag inzulin megtette hatását: Chewy felélénkült. Elkezdett igazi kutya módjára viselkedni, megmutatkozott bájos személyisége.

Kíváncsi lett a körülötte lévő világra, felfedezte a kertet, és szép időben be sem akart menni a házba.

"Sosem felejtem el azt a napot, amikor a kanapén üldögélve néztem a tévét, és Chewy egyszer csak előbújt a kuckójából. Letelepedett a lábamhoz, és kérdőn nézett rám. Kereste a kapcsolatot velem, amit korábban nem. Csodálatos pillanat volt" - emlékezett vissza ideiglenes befogadója. 

Már nyoma sem volt a félelmében maga alá pisilő kutyának. Kiderült, hogy Chewy egy igazi tündér, aki semmi másra nem vágyott, mint a kedvességre és szeretetre. Biztonságban érezte magát, és örömmel barátkozott az emberekkel.

Cukorbetegsége sok jelentkezőt eltántorított, ám egyikük kitartóan csak iránta érdeklődött. És amikor elérkezett a nagy nap, a borzas kiskutya úgy sétált oda leendő gazdijához, mintha tudta volna, hogy az idegen érte jött. 

Chewy, aki ma már a Morris nevet viseli, rettentően boldog új családjában. Nagyon mélyről indult, de végre megtalálhatta álomotthonát, ahova tökéletesen beilleszkedett.

"Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy rám esett az állatmentők választása. Olyan érzés ez, mint amikor lelkitársak találnak egymásra" - mondta el meghatottan a diabéteszes kiskutya örökbefogadója.