De miért vezet a vakvezető kutya?

Látszik, hogy mi, kétlábúak nem tudunk kibújni a bőrünkből. Folyton az okokat kutatjuk, mert meg vagyunk győződve arról, hogy mindenhez tartozik, valamiféle univerzumot megrengető magyarázat. 

Néha pedig a válasz annyira egyszerű, annyira egyértelmű, hogy képtelenek vagyunk elfogadni. 

Amikor a fenti kérdésekre azt felelem, hogy „azért, mert szeret” a kérdezők általában mosolyognak egyet, megveregetik a vállamat, és azt kérdezik: „azon kívül miért?”. Ilyenkor jönnek a találgatások: jutalomfalatért? Szabadságért? Elismerésért?

Lili minden ügyes mozdulatáért dicséretet kap, s én sokszor jutalmazom falattal is. Ettől nem vált pofátlanabbá, zabásabbá, viszont kellő fokozatai vannak a pozitív megerősítésnek, ami nem baj. Mégis, önmagában se a virsli, se a szép szó nem elég a vakvezetői munkához. Lili azért nem vezet neki a falnak, vagy bele a gödörbe, mert félt, szeret, és aggódik értem. Soha nem okozna nekem 

szándékosan fájdalmat, márpedig azt tudja, hogyha elesem azzal bajt csinálna. Ez ennyire „egyszerű”.

Mint az élet más területein, itt is a szeretet a fő motiváló erő. A vakvezető kutyák sokszor évtizedes hűségét nem lehet le-, és megfizetni. A gazda, és vezetője 

közötti kapocs az, ami örök alapot ad ahhoz, hogy a sokak szerinti „munka” valójában egy szimbiózis: kutya, és ember csodálatos összhangja!

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!