Egy cipőhöz bújva húzta meg magát a szemétre kidobott, aprócska kölyök

Egy állatbarát fiatalember rója Szerbia utcáit fáradhatatlanul. Mindig van nála élelem, és a hontalan kutyák és macskák kíváncsian, éhesen szegődnek a nyomába; hála neki, több mint 100 kóbor állat lakhat jól, legalább naponta egy alkalommal. Nehéz terhet vett magára a férfi, de örömmel vállalja a feladatot, mert tudja, hogy a négylábúaknak szüksége van rá. Ahogy annak a pici kölyökkutyának is, akit lelketlen emberek egyszerűen kidobtak egy illegális szemétlerakónál:

„Egy szűkös ösvényen haladtam át a város egy elhagyatott részén, amikor a sziklák felől keserves sírásra lettem figyelmes. Egy kiskutya volt. Teste a kihűlés határán... Rettentően éhes és szomjas volt. Éppen volt nálam egy kis finomság, amiből boldogan falatozott” – idézte fel találkozásukat a férfi.

Az aprólábú kutyus egy halom szemét mellett éldegélt, csak a jó ég tudhatja, kik és mikor hagyták ott magára. Menedéke csupán egy nagyobbacska bakancs volt, amelyhez szorosan hozzábújt. Összegömbölyödve húzta meg magát mellette a hideg és az eső elől. Még a mamája szerető gondoskodása alatt kellett volna cseperednie, annyira fiatal volt. Ehelyett egy nyirkos, büdös, rémisztő helyen találta magát. Az állatmentőnek azon nyomban megesett rajta a szíve. Közeledtére a pici hanyatt dobta magát, mintha azt mondta volna: „Kérlek, ne bánts! Segíts rajtam!”

„Borzasztóan kimerült volt. Tudta, hogy én lehetek az egyetlen, utolsó esélye, ezért lefeküdt a földre, és alázatosan megadta magát a sorsnak.”

A férfi a Coco nevet adta a kölyöknek, és az állatorvoshoz sietett vele. Kétségek gyötörték útközben: mentettkéje életben marad-e? Meg tudják majd gyógyítani? Hiszen annyi mindenen ment már keresztül így is: a tágas égbolt alatt aludt az éjszaka hűvösében, napközben pedig sem élelmet, sem vizet nem tudott magához venni. De Coco nem adta fel!

A szeretetteljes gondoskodásnak és táplálásnak köszönhetően szép lassan visszanyerte erejét. Aranyos, bohókás lénye végre új fényben tündökölhetett:

„Imádja az embereket, mindig jókedvű és mindenkit jókedvre derít!” – áradoztak róla meghatódottan.

A csupaszív kiskutya sorsa hamarosan csodás fordulatot vett. Miután története megjelent a közösségi médiában, újabb és újabb levelek érkeztek az örökbefogadni szándékozóktól. De megmentője a legjobb választottat kereste számára, azt a gazdit, aki mellett Coco élete végéig boldogságban és biztonságban élhet. Így költözhetett németországi álomotthonába, ahol tárt karokkal várták a sokat szenvedett csöppséget.

Egy év telt el azóta, hogy Goran Marinkovic rátalált a cipőnél megbúvó kölyökre. Coco igazi családra lelt, ahol kivirult, ők pedig rengeteg örömet köszönhetnek neki – és meg is hálálják. Nemrég éppen nyaralásukat töltötték a tengerparton, ahova Coco is elkísérte őket, és lelkesen vetette bele magát az új kalandokba.

"Rendszeresen küldenek róla képeket. Minden egyes kutya, akit meg tudok menteni, hatalmas győzelemmel ér fel. Bárcsak minden hontalan négylábú olyan szerencsés lehetne, mint Coco” – tette hozzá a férfi, aki továbbra is azon munkálkodik, hogy jobbá, szebbé tehesse a kóborkák életét. Szívvel-lélekkel viseli gondját a rászorulóknak, mindazok ellenére, amit látott, tapasztalt. Igyekszik égve tartani a remény lángját a kilátástalanságban, bízva abban, hogy a gazdátlanok egy-egy lépéssel előrébb juthatnak a gazdisodás rögös útján.