Egy kutyatréner történetei - Hádész kálváriája és a félelmi agresszió

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita diplomás kutyatréner segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

Miután gyanútlan, igen fiatal és háttérismeretekkel akkoriban nem rendelkező, ám annál jószívűbb és állatbarát volt Niki, megesett a szíve a kis szőrgombolyagon. Szerette volna biztonságos, komfortos környezetbe helyezni a kölyköt, szeretett volna a családja lenni.

Miután elhozta a kicsit, sajnos egy héten belül diagnosztizálták Hádésznál a parvo betegségét. Niki minden spórolt pénzét beleölte kutyusa gyógyíttatásába. Ez konkrétan három havi gyógykezelést jelentett többszázezer forintos költséggel alsó hangon. Hádész hónapokon keresztül nem ivott, hajszálon függött az élete, naponta szorult infúziós ellátásra. 

A csoda egyszer csak bekövetkezett, Hádész erőre kapott. Ekkor kezdődtek a viselkedési problémák... Mivel a háznál, ahol született nem foglalkoztak a kölykök korai szocializációjával, Hádésznak ismeretlen volt a többi ember és állat közelsége, ahogyan minden urbánus környezeti hang és történés is. A megerősödését követő első állatorvosi látogatásnál kis híján elkapta orvosa kezét. Igen gyorsan szökkent szárba esetében az agresszió. Szerencsétlen módon ennek az is kedvezett, hogy az állatorvosok számos alkalommal megszúrták lábát az infúzió miatt, egész napos ott tartózkodása alatt pedig hallgatnia és látnia kellett a beteg, sokszor túlfűtött, dühös kutyatársai reakcióját. Ezek jelentették számára a viselkedési alapokat. Ezen ingerek pedig nem éppen a nyugalmat alakítják egy élőlényben.

Itt most megállok egy pillanatra és megosztok veled egy nagyon fontos ismeretet. Magyarországon még mindig tartja magát az a gyakorlat, miszerint általában nyolchetesen kerülnek leendő családjukhoz a kölyökkutyák, s ameddig meg nem kapják összes oltásukat, relatíve hermetikusan el vannak zárva az őket körülvevő környezettől. Magyarán, mire véget ér a szocializációra az egyik legérzékenyebb életkoruk (5-14 hetes kor), az égvilágon semmilyen ismeretet nem szereznek a külvilágról. Ennélfogva eleve lépéshátránnyal kezdik pályafutásukat. Sajnos sok tenyésztő és állatorvos nem gondol bele, hogy az induló oltási program befejeztéig szükséges szeparáció nem szükségszerűen követeli meg a külvilágtól való teljes elzárást! Mire gondolok? Nyugodtan lehet vinni ilyenkor a kiskutyád ölben, hordozóban, oldaltáskában vagy a mellkasodra elöl felerősíthető hastáskában sétálni a szabadba. Akár egy enyhén forgalmas helyre. Hadd hallja a járművek hangját, hadd lássa közeledni-távolodni az embereket és a körülötte lévő állatokat, hadd szagoljon minél több illatot! Nyilván hidegebb időben megfelelően felöltöztetve és betakargatva a kicsit tudod mindezt megtenni. A kutatók is hasonlóan járnak el példának okáért farkaskölykökkel. Azt gondolom, ebben te is sikeres lehetsz kiskutyáddal. Nagyon sokat segíthetsz neki ezzel, megelőzve az agresszió különböző típusainak megjelenését. Még egy „apróság”: külhonban szinte mindig növendék korukban, azaz 5-8 hónaposan kerülnek végleges családjukhoz a kölykök és mire ez bekövetkezik, addigra a tenyésztő már megtanította őket az alapszintű vezethetőséghez szükséges ismeretekre.

Hádésznál tehát a félelmi agresszió jelei is mutatkoztak. Mit jelentett ez? Kisebb-nagyobb rendszerességgel megjelenő nem kívánatos magatartást, ami jobbára az őt megközelítő emberekkel és állatokkal szemben lépett fel. Ez megesett az állatorvosnál, a lakásba érkező vendégek esetén és sokszor a szorosan vett családtagokkal szemben is tapasztalható volt.

Ez a típusú agresszió inkább védekező, elkerülő, „passzív” jellegű, defenzív. 

Felismerheted arról, hogy a kutyus ilyenkor ugatás közben hátrál, s noha vicsorog, nyálzik, borzol, „kikel önmagából”, általában akkor jut csak harapásig, ha sarokba szorítva érzi magát. Hasonlóan az ideggyengeségtől szenvedő vagy a tartós traumatizációt megélő állatokhoz, tág a kutya pupillája, leereszti elülső vagy hátulsó testsúlypontját, feltűnően zihál, liheg – utóbbit függetlenül az időjárási körülményektől. Extrém esetben ürítés is történhet.

Létezik a félelmi agressziónak egy kifejlettebb stádiuma. Ekkorra a kutya „sikereket ért el”. Azaz megtanulta, ezzel a fajta fellépéssel hatékonyan szabályozhatja az őt megközelítők magatartását, távolabbra kergetheti őket saját magától. Éppen ezen okból rendszeres alkalmazza ezt a technikát.

Hádész tankönyvi példaként hozta, milyen az, amikor egy szimpla engedelmes képzés alaki gyakorlatánál vagy egy „átlagos” helyzetben mutatkoznak a félelmi és az agressziós viselkedéselemek. Nem egyszer rövid idő-intervallumon belül váltva egymást. Ezt láthatod a videóban is.

Ha kutyusod hasonló kihívásokkal küzd, rendkívül fontos, hogy ilyenkor nyugodt maradj. Ültesd őt le, fektesd le, ha tudod és tartástok mind ezt a pózt, mind a mozgás és beszéd nélküli állapotot néhány másodpercig. Ne is nézz rá ilyenkor kedvencedre. Ha érzed, hogy túljutott a holtponton, óvatosan, lassú mozgással és csendes hangon kiadhatod neki azt az utasítást, ahol elakadtatok. Mindig azt szoktam javasolni, kézzel ne nyúlkáljunk ebben a fázisban a kutya arca közelében, még a vezényszóhoz tartozó testjel kiadása ürügyén sem!

Megkerülhetetlen félelmi agresszió esetén a kutyus engedelmes képzése és az agressziót kiváltó ingerekhez történő fokozatos hozzászoktatása. Ezt a szakirodalom ellenérzékenyítés, más néven deszenzitizáció elnevezéssel illeti. Az efféle tréning-program záró szakasza általában az átnevelésből, azaz ellenkondicionálásból áll. Ennek során a kutyus ingerküszöbszintjét meghaladó külső ingerekre adott belső válaszreakcióját írjuk át. Mindez értelemszerűen akkor a leghatékonyabb, ha ott valósul meg, ahol a viselkedési problémák jelentkeztek. Ezt láthatod a videóban a metrónál végzett feladatsor kapcsán.

És ezért is van jelentősége annak, hogy sok ilyen kutyussal jobbára saját környezetében találkozom legelőször, ott mérem fel őket és analizálom reakció-készletüket, idegrendszeri típusukat.

A videóban láthatod, hogyan írom át Hádész félelmét a fém aknafedővel kapcsolatban. Apró lépésekkel, laza pórázzal, jutalomfalattal dolgozunk. A gazdit megtanítottam előtte a nyugalmat sugárzó testbeszéd-elemekre, ezeket alkalmazza. Külön örültem annak, amikor felszólítás nélkül fogta rövidebben kutyusa pórázát idegenek közeli elhaladásakor. Niki egyre ügyesebb, azt is megtanulta, mennyire fontos kutyázás közben teljes környezetét figyelni. Például milyen irányból várható idegen kutyák vagy kisgyerekek felbukkanása. Utcasarkoknál rövidebbre venni Hádész pórázát, hiszen nem tudhatni előre, jön-e szembe valaki, aki antipatikus kutyusa számára. Öröm nézni, ahogyan saját személyiségén dolgozik, kialakítja azt a türelmet, mellyel legtöbbet tud segíteni kutyatársának.