Egy kutyatréner történetei - Mozgástér, péntek esti gazdik…

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita kutyaviselkedés terapeuta segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

... Így vannak ezzel kutyusaink is.

Pontosan ez a magyarázata annak, hogy a gazdik és kutyatársaik, akikkel hosszabb távon dolgozom, csodálatos eredményeket mutatnak fel. Kifejtem részletesen.

Öt kutyussal és gazdijával tréningeztünk péntek este. Játsszunk olyat, hogy rövid leírást adok róluk.

• Egy törpeuszkár és férfi gazdija: intelligensek, jólelkűek.
• Egy staffordshire terrier és női gazdija: stabilak, kitartóak.
• Egy bull típusú mix kutyus és mindkét gazdija: kreatívak, nyitottak az újra.
• Egy szakállas collie-mix és női gazdija: sokoldalúak, befogadók.
• Végül egy nagyra nőtt mancsú, bull típusú mix kislány és szintén mindkét gazdija: a legnemesebb értelemben véve kemények, teremtők.

Tulajdonképpen az összes jó tulajdonságot elmondhatnám mindannyiójukról. És tényleg.

Most „keverjük össze” a kutyusokat és nézzük, miért kerestek fel. Emberre támadás, kényszeres túlfűtöttség és -vokalizáció, kutyákra támadás állatorvosi ellátást igénylően, öröklött ideggyengeség és ebből is eredő félelmi agresszió. Van, akit előző trénere irányított hozzám. Más kiskutya ráfogott a gazdi kezére, amiért hozzá akarta szoktatni a szájkosárhoz.  Mindezt saját otthonuk falain belül. Megint másnál több mint negyedóráig vártam, hogy első találkozásunkkor bemehessek a kertből a házba és csökkenjen a felém mutatott agresszió. Nos, ez az öt kutyus szájkosár nélkül, egymástól volt, hogy egy méteren belül, olykor gazdi-cserével dolgozott csendben és fegyelmezetten péntek este.  Egymásra való kitörés és agresszió nélkül. Engedelmes feladatokat hajtottak végre, még egy futtató kerítése mellett is elhaladtunk libasorban. És hát igen… a végén kaptam tőlük puszikákat is. Jó nyálasat és lelkeset.  

Hogy lehetséges ez?

Úgy, hogy aki vállalja az elkötelezett munkavégzést a kutyájáért, abban én hiszek. Nem érdekel, mások mit mondtak rájuk. Nem érdekel az sem, jelen pillanatban mennyire (nem) hisz magában a gazdi vagy mit tart lehetetlennek. Mert tudom: néhány hónap/félév és eredményekre alapozott magabiztossággal, önbecsüléssel fog feszíteni kutyatársa mellett egy hasonló tréningemen. Ahol már ő és kutyusa segítenek más kutyáknak és gazdijaiknak.

Nem szépítek. Ehhez bizony túl kell esni pár igazán nem bonyolult, ám annál nehezebb pillanaton. Mik ezek? Először is, célszerű elhinni és betartani, amit mondok. Végtére, nem öncélún szellőztetem a légcsövem. Borzasztó nehéz bízni, amikor még semmi eredmény nem mutatkozik a legelején. Aztán pokoli tud lenni, mikor szembesülünk saját démonainkkal: félelmek, erős indulatok, lépéshátrány, az összpontosítani tudás hiánya, erélytelenség, a társadalmi nyomás rögzítette ilyen-olyan konvenciózus gondolkodás. Kinek mi. Ezekkel mind foglalkozni érdemes. Hogy felszínre juthasson a mögöttük rejlő emberi erő. Amit ezek a koloncok igyekeznek a mélyben tartani. Ha megvan, a kutyus elkezd másképp tekinteni gazdijára. Mert már nem egy bio-robot van előtte, aki „programozottan” végez mozgásokat és ad ki hangokat. Hanem egy hiteles családtag, egy ember, akire rábízhatja magát. Aki kapcsolódott hozzá. Óriási a különbség!

Számtalanszor láttam ezt a fajta csodálatos változást a gazdijaimon. Olyan embereken, akiken gúnyolódtak a „kollégák”. Akiknek azt mondták, nem való melléjük kutyusuk. Akik testi fogyatékkal éltek, akik testalkatuk törékenysége miatt voltak céltáblái másoknak. Akiket saját családjuk sem vett komolyan. És hopp! Pár hónap, elröppen egy fél év és lám, mosoly az arcokon, csillogó szemek. Vigyorgó kutyafejek és csóválódó farkincák. Az emberek pedig megállítanak minket az utcán nem egyszer élőtréningen, hogy ők is szeretnék, ha kutyusuk ilyen jól viselkedne.

Elmondhatatlanul büszke vagyok azokra a gazikra, akik vállalják, végigcsinálják becsülettel ezt a fajta hosszútávú munkát! Ők „csak” dolgoznak. Nem plakátolják tele magukkal a közösségi platformokat. (Azt majd én, róluk!) Nem az erőfeszítés nélküli, de mutogathatóságában cuki/megható/”közenincsalényeghez” munkát preferálják. Szóval öröm látni a változást. Hálás vagyok, amiért részese lehetek mindennek! Tehát, ha bárki negatívan jellemez téged vagy a kutyusoddal való kapcsolatod, leginkább azt nézd, ki mondja… Nem pedig azt, mit. Vizsgáld meg, vajon jól érzed-e magad annak az embernek a társaságában? Felszabadít? Ösztönöz? Biztat? Példát statuál? Hiteles a szemedben? Egy hullámhosszon vagytok? Ha nem a válasz… fejezd be bátran a mondatot! És legyen a mondat innentől a tiéd!