Egy magyar iskola, ahol kutyák társaságában tanulhatnak a diákok

Sorra érkeznek reggelente a gyerekek az óbudai iskolába, hogy szokásos hétköznapjukat megkezdjék - ám ez a napkezdet mégis más, mint a többi iskolában. A kétlábúak mellett egy négylábú is átlépi az iskola kapuit. De mit is keres egy kutya egy általános iskolában?

A Tág Világ Iskola hosszas egyeztetések és alapos utánajárás után úgy döntött, engedélyezi, hogy az egyik tanteremben egy kutyus is ott legyen a tanárnővel és a nebulókkal. Pontosabban két kutya: hétfőn és pénteken egy vizsla-keverék, kedden és csütörtökön pedig egy agár hölgy tölti a napját az intézményben. És ha minden jól megy, szerdánként egy kedves kis tacskó is részt vesz majd a tanításokon!

“Mindenki örült a kezdeményezésnek, a tanárok, a szülők, de a gyerekek a leginkább! - mesélte Konti Helga, az iskola tanárnője, a három kutya gazdija. “A kutyák nem vesznek részt aktívan a foglalkozásokon, csak fekszenek a teremben kialakított helyükön, velünk töltik a mindennapokat.” A kutyusok érkezése előtt természetesen minden szülő véleményét kikérték, és azok egyöntetű beleegyezésüket adták, örömmel fogadták az ötletet. A kutyák sosem maradnak felügyelet nélkül a gyerekekkel, annak ellenére sem, hogy mind az ebek, mind a tanulók megbízhatóak, és nagyon jóban vannak egymással.

A folyosón egyből felismerhető a kutyabarát tanterem: az ajtóra csíptetett portré mutatja, aznap melyik négylábú felügyeli a munkát. “A gyerekek imádják őket - meséli Helga - Annak ellenére, hogy az óráinkon, foglalkozásainkon a kutyákat nem vonom be a munkába, a gyerekek így is rengeteget tanulnak tőlük. Előre tudják a kutyák “beosztását”, és nagyon hamar megtanulták, melyik kutya milyen, milyen a személyisége, mit szeret, hogyan lehet vele legjobban kijönni. A gyerekek mikor megérkeznek reggel, kérés nélkül kiviszik a kukát (megelőzvén, hogy egy darabka maradék kukázásra ösztökélje a kutyákat), elpakolják az uzsonnáikat, és egész nap rendet tartanak maguk körül. Ez nagyon gyorsan megszokott napi rutinná vált.” Ehhez a kutya ellátása is hozzátartozik: a gyerekek ellenőrzik az itatóban lévő vizet, ha kell, újratöltik - mindezt úgy, hogy ennek a “feladatnak” nincs külön felelőse. Aki elmegy az itató mellett, automatikusan rápillant az edényre. A tanítási blokkok szüneteiben egy másik fontos feladat vár a nebulókra: a kutyának szüksége van egy kis nyújtózásra, és egyéb szükségleteinek elvégzésére. Az osztály kiviszi hát az udvarra sétálni, és az is alap, hogy a kutya után összeszedik a piszkot. Vagyis: elsajátítják a felelős kutyatartás alapjait, szabályait.

Sok tanulmány írt már arról, ami ebben az iskolában is tapasztalható: a kutyák jelenléte igen jótékony hatást gyakorol. A gyerekek nem csak azt tanulják meg, milyen az, ha felelősséggel tartoznak valami vagy valaki iránt, de fegyelmet is - egy kutya körül nem lehet “akárhogy” viselkedni. “Ezt legjobban az agaras napokon látjuk. Fürge nagyon jó indikátor, azonnal látszik rajta, ha elfárad a zsibongásban. Vannak ilyen napok, mikor a szokásosnál is aktívabbak a gyerekek - ilyenkor elég felhívni a figyelmüket Fürge viselkedésére. A kutya kedvéért azonnal összeszedik magukat.” Megfigyelhető a kutyák stressz- és szorongásoldó szerepe is. A legegyszerűbb példát hozta Helga: a kutyák lekötik a figyelmét azoknak a gyerekeknek, akikért később tudnak jönni a szüleik - nem azzal foglalkoznak, mikor mehetnek már haza, inkább simogatják a kutyát, játszanak vele, vagy épp lerajzolják.

“Van egy tanítvány, aki nehezebben tanul, dolgozik együtt a többiekkel. Kiderült viszont, hogy nagyon szívesen olvas fel a kutyának! Így mikor ilyen feladat van, ő odaül a kutya mellé, aki bár nem tud neki válaszolni, türelmesen végighallgatja, érdeklődve figyeli. Egy másik gyerek pedig a négylábú triónak köszönhetően győzte le félelmét, amit a kutyák iránt érzett: elsőként a tacsival sikerült összebarátkoznia - ma már mindhármukkal jóban van, felbátorodott, sőt! Megszerette a kutyákat! Fantasztikus ezt látni!”

A kutyabarát iskola tanárnője, Helga egyébként öt éve kutyázik, és kutyás terápiához is ért. Mindhárom kutyusa örökbefogadott – a vizsla keveréket még kölyökkorában hagyta valaki egy szeméttelepen, onnan mentették, Fürge, az agár az Agár fajtamentés védence volt, a kis tacsikeverék pedig gazdájának halála miatt lett árva. A gyerekek pedig mindent észrevesznek, megfigyelnek:“egyik  kislány diákunk a pozitív példát látva és az élmények, tanultak alapján szeretne örökbefogadni egy kutyust - családjával már keresik az igazit!” A kutyusok közvetve  belekerülnek a tananyagba is: az órákon, a foglalkozásokon gyakran kerülnek szóba. A természetismeret blokkban például az erdő témakörében tanultak az élősködőkről és a veszettségről is - utóbbinál a gyerekek nem csak azt ismerhették meg, hogy az oltásoknak, a megelőzésnek hála ma már nagyon ritkán találkozhatnak veszett állattal, de az “ebzárlat” fogalmát is megismerhették. Az októberi kétnapos Egészség Projektben külön szekciót kapott a kutyás téma: Az A kutya Fája teremben sorra kerültek a kutyafajták, híres kutyák, de szó volt arról is, miért is ők az emberek legjobb barátai. Végül igazi mancsnyomot kaphattak a vizslától a gyerekek! A projekt keretén belül Somogyi Virág kutyás bemutatót is tartott: a gyerekek a kutyatartásról és -nevelésről hallhattak, majd sokat játszottak is a kutyákkal!

“A közelmúltban madarászni voltunk az osztállyal a Velencei-tavon - velünk tartott Fürge is, az agár. Tömegközlekedéssel jutottunk le a tóhoz, így a gyerekek nem csak a környezetvédelem fontosságát tanulták meg, de a gyakorlatban láthatták azt is, hogyan kell közlekedni egy kutyával.” - mesélte Helga.

A kutyákra már hazánkban is egyre inkább családtagként tekintünk, fontos hát, hogy a következő generáció is megismerje, mivel jár a kutyatartás és milyen felelős kutyatartónak lenni. A Gazdi - lét gyönyörű, ugyanakkor nagy felelősséggel jár! A kutyabarát iskola nebulói ezt már tudják!