Egy menhelyi kutya nyugtatta meg a szorongásos rohammal küzdő lányt az utcán

Jókor jó helyen, szoktuk mondani, ám Picaso, a gazdikereső kutyus a lehető legjobb helyen és időben volt aznap, amikor útja során egy fiatal lánnyal találkozott. Megérezte, hogy ez a lány valamiben kicsit más, mint a többiek. Valahogy tudta azt is, hogy zaklatott lelkének nagy szüksége van egy segítő kézre, vagyis mancsra.

Még ősszel történt, hogy egy jószívű állatbarát rátalált a kopókeverékre, ahogy magányosan vándorolt a nyugat-virginiai Charleston utcáin. Felvette és elvitte a legközelebbi állatmenhelyre, ahol biléta és mikrochip hiányában lehetetlen volt beazonosítani a kutyát, pláne azt, hogy kihez tartozott. Nem is kereste senki…

Teltek-múltak a napok, és Picaso, akinek véletlenül egy "S" betű került csak a nevébe, türelmesen várta, kinek ejti majd rabul a szívét. Kedvessége és szófogadó, megfelelni vágyó természete mindenkinek hamar feltűnt, és jó magaviselete miatt néhány gazdikereső társával együtt ő is részt vehetett egy ünnepi felvonuláson, ahol nagy sikert aratott:

„Első találkozásunkkor egyből felkapaszkodott rám és átölelt. Egyszerűen imádja átkarolni az embereket, annyira édes! Akkor este az volt a célom, hogy mielőbb szerető családban tudhassam” – mesélte a Picasot sétáltató önkéntes.

Újabb és újabb arcok tűntek fel a tömegben, az utcák megteltek a vidám ünneplőkkel, és akkor e bájos kutya megtorpant. Éppen az út közepén mendegéltek, amikor figyelmét egy lány vonta magára, aki a padkán üldögélt csendesen.

„Nagyon szomorúnak tűnt. Picaso mancsába ragadta a kezdeményezést, és szinte maga után vonszolt kiszemeltjéhez. Odadugta buciját az övéhez, nózijával megbökdöste a lány orrát, és egyre csak bújt hozzá. És akkor a lány elmosolyodott. Látszott, mennyire jól esik neki a kutya kedvessége, rengeteget segített neki" - idézte fel az önkéntes.

A 16 éves Abby Ellis mindennapjait egy ritka betegség árnyékolja be: a poszturális ortosztatikus tachycardia szindróma (POTS) olyan állapotot idéz elő szervezetében, mely kihat vérkeringésére, és bármikor elájulhat, továbbá idegileg is megterhelő, fokozott mértékű szorongást okoz. A felvonulás estéjén is rátört egy szorongásos roham, édesanyja sietett a segítségére, amikor feltűnt a színen Picaso:

„Abby lehajtotta a fejét a lábára, és kezdett előre dőlni. De a kutyának sikerült befészkelnie magát alá, és visszanyomta, mire a lányom lassacskán magához tért. Csak az járt a fejemben, hogy ha nem jelenik meg az a kutya, Abby könnyen eleshetett volna, egyenesen fejjel előre a földre” – emlékezett vissza az aggódó anyuka.

Erre a mozzanatra már Abby is vissza tudott emlékezni: „Éreztem, ahogy megbökdös az orrával, így megérintettem. Elkezdtem simogatni a kutyust, anyu pedig megkérdezte, hogy hívják.”

Picaso azonnal belopta magát mindkettejük szívébe, de akkor az első és legfontosabb az volt, hogy Abby biztonságban hazaérjen, és lepihenhessen az ijesztő epizód után. Másnap ellátogattak a menhelyre, ahol a kutya rögtön felismerte őket. Odaszaladt a lányhoz, és szorosan átkarolta. Abban a pillanatban tudták, hogy ez a különleges kutya bizony hazamegy velük:

„Abby már vagy egy éve könyörgött egy kutyáért, én pedig imádkoztam azért, hogy kaphassunk egy jelet, melyből tudni fogjuk, a lányunk megérett rá. És így is lett. Isten ránk kacsintott, és választ adott imáinkra.”

Így hát Picaso, ki tudja mennyi kóborlás után, egy hónapot sem töltött a menhelyen, amikor egy szerencsés véletlen folytán megtalálta a neki való családot. Mintha ő maga választotta ki volna őket.

„Lenyűgöző volt az egész! Én is szorongással küzdök, és pontosan tudom, milyen érzés, amikor az emberre rátör egy roham. Szerintem ez is egy nagyszerű lehetőség, hogy újra figyelmet kapjon e téma”- mondta el meghatottan az önkéntes.

Az bizonyos, hogy Abby és Picaso talákozását a sors rendelte így. Állapota miatt a fiatal lány inkább visszahúzódó természetű, nem szívesen jár el otthonról, pláne nem zajos eseményekre, tömegbe. De akkor este másról sem tudott beszélni, mindennél jobban el akart menni az ünnepségre.

„Ennek így kellett lennie. Nagyon boldog vagyok, hogy engem választott” – örvendezett az újdonsült gazdi, aki nemcsak egy barátra lelt a megértő kutya személyében, de pontosan egy olyan társat kapott maga mellé, aki érzi és tudja, mikor van rá szüksége, és hogyan tud neki segíteni. Csodálatos, ugye?