Előrehozott karácsony egy haldokló kutya boldogságáért

Scooby, a kis fekete spániel hosszú, és nagyon boldog életét a családjával tölthette, és minden percet utált, míg külön kellett lennie tőlük. Legszívesebben minden pillanatban mellettük lett volna, ragaszkodása és szeretete határtalan volt.

Ám az idő csak telt-múlt megállíthatatlanul, Scooby pedig egyre csak öregedett. Ahogy kora haladt előre, úgy romlott az egészsége: szép lassan elhagyta az energiája, az utolsó séták végén már ölben kellett vinni. Az öreg kutyus már a 16. évét töltötte be, a látása és hallása már szinte teljesen elment, ízületi és hátproblémákkal küzdött. Bármennyire fájó volt is a tudat, de a családja tisztában volt vele, nincs már sok hátra Scoobynak. Olyannyira, hogy a karácsonyt már valószínűleg nem éri meg…

A Bradshaw család épp ezért úgy döntött: előrehozza a karácsonyt! Nem telhet el úgy az ünnep, hogy a kis Scooby nincs velük! Hamar elkészültek mindennel, ami egy igazi családi karácsonyi ünnepléshez kell: feldíszítették a fát és a házat, finom ünnepi vacsora készült, és természetesen nem maradhattak el az ajándékok sem! A ténykedés alatt Scooby nem mozdult el mellőlük: nyakában egy füzérrel őrizte a család tagjait.

Az izgatott, vidám nyüzsgés Scoobyt is magával ragadta: jókedvűen követte az eseményeket, szinte megfiatalodott! Újra megtelt energiával, boldogan csóvált, játszott. Vidámságban tölthette a kedvéért előrehozott karácsonyt azok társaságában, akiket a legjobban szeretett az egész világon! Tökéletes búcsúztatás volt ez az öreg kutyusnak.

Az örömben töltött nap után Scoobytól az egész család fájdalmas búcsút vett. Az állatorvosnál is vele voltak az utolsó pillanatig: hogy végső útjára is úgy kelhessen, ahogy életében is szeretett lenni: családtagjai társaságában. Scooby boldog, hosszú élete tele volt örömmel és szeretettel - a végén pedig egy kis karácsonyi varázslatot is megélhetett szerető családja körében.